Lehet élet az örök sötétség bolygóin is

Örök éjszaka van azokon a távoli bolygókon, amelyek kilökődtek csillaguk körüli pályájukról. Sok ilyen magányos planéta létezhet, és egy új számítás alapján felszíni rétegük alatt folyékony víz is előfordulhat - elméletileg tehát az általunk ismert élet is megjelenhetett rajtuk.

Az utóbbi évek kutatásai alapján kiderült, hogy egyes alacsony szerveződési szintű életformák napfény és légköri oxigén nélkül, akár több kilométerrel a felszín alatt, a kőzetek repedéseiben is jól érzik magukat. Sőt elképzelhető, hogy a legelső földi élőlények nem napfényt, hanem vulkáni eredetű hőt és a hőforrásokból származó különböző molekulákat használták, és kőzetek vízzel átjárt repedéseiben alakultak ki.

Ezek a felismerések fokozatosan átalakítják azt a képet, amely egy élethordozó bolygóról kialakult bennünk. A jelenlegi keresések Földhöz hasonló, Naprendszeren kívüli planétákra (exobolygókra) irányulnak. Ez indokolt is, mivel valóban a mi bolygónkhoz hasonló égitesten találhatunk legnagyobb eséllyel életet, és talán olyan biomarkereket (életre utaló jellemzőket), amelyek távcsöveinkkel észlelhetők.

Az élet keresésében fő vezérfonalnak a folyékony vizet tekintik a szakemberek. Ennek előfordulása csak a bolygó felszínén függ a központi csillag adottságaitól - nagyobb mélységben az égitest belső folyamatai, saját "erőforrásai" befolyásolják megjelenését. Az exobolygó-rendszerekben gyakoriak az égitestek közötti kölcsönhatások, amelyek eredményeként egyes bolygók végleg kilökődnek születési helyükről, és a csillagközi térben bolyongó, magányos planétákká válnak. Ezek már nem kapnak napfényt, így felszínük rendkívül hideg - ugyanakkor belsejükben tartósan a víz fagyáspontja feletti hőmérséklet lehet.

Film egy csillag körüli exobolygó-rendszerről (NASA)

Dorian Abbhot és Eric Switzer (University of Chicago) modellszámításaikkal rámutattak, hogy egy Földünkhöz hasonló exobolygó belső hőtermelése révén, keletkezését követően még közel egymilliárd éven keresztül képes a belsejében jelentős mennyiségű vizet folyékony állapotban tartani. Egy felszíni jégréteg alatt akár globális óceán is lehet az égitesten. Számításaik alapján egy Földünkhöz hasonló összetételű, csillagától eltávolodott bolygó akár 4,5 milliárd éven keresztül is fenntarthat egy globális, jég alatti óceánt, ha tömege közel 3,5-szöröse a Földének. Olyan bolygónál pedig, amelyik a kőzetekhez viszonyítva tízszer annyi vizet tartalmaz, mint a Föld, 0,3 földtömeg is elegendő, hogy globális óceán legyen a jégréteg alatt.

Az ilyen exobolygókat nehéz észrevenni, egyrészt mivel jelenleg - érthető módon - csak a csillagok körül keresünk távoli bolygókat, és a megfigyelési módszerek is ehhez igazodtak. Emellett a magányos exobolygók nagyon sötétek, és valószínűleg csak közelről mutathatók ki. Nem kizárt, hogy a távoli infravörös tartományban azonosítható lenne egy ilyen magányos égitest, ha a Naprendszer külterületére tévedne, és mintegy 1000 CSE-re megközelítené a Napot. (Egy CSE az átlagos Föld-Nap távolságot jelöli, összehasonlításként a Plútó átlgos naptávolsága 39 CSE.) Azonban nagyobb távolságból jelenlegi műszereinkkel nem sok esély van az ilyen exobolygók megpillantására.