Több tucat embert megöltek a leghírhedtebb oroszlánok

Az afrikai oroszlánok legfőbb zsákmányállatai a zebrák és a zsiráfok. Időről időre azonban előfordulnak emberek elleni támadások is. Noha összesítve a nőstények több embert ölnek meg, a leghírhedtebb sorozatgyilkosok a hímek közül kerülnek ki.

A fegyvertelen ember teljesen védtelen egy oroszlán támadásával szemben. Nem tud olyan gyorsan futni, mint egy zebra, nincs szarva, mint egy antilopnak, vagy agyara, mint a varacskos disznónak, és nem tud akkorát rúgni, mint egy zsiráf. Más szóval az ember könnyű zsákmánynak számít. Annak ellenére, hogy Afrika oroszlánállománya drasztikusan lecsökkent az elmúlt évtizedekben, az oroszlánok még mindig rendszeresen esznek embereket. Nem ritka, hogy egy évben akár 100-nál is több embert megölnek csupán Tanzániában.

Miért támadnak emberre az oroszlánok?

Az emberevő oroszlánok többsége nem teljesen egészséges állat. Akadnak köztük öregek, sebesültek, fogproblémákkal küzdők. Mások nem jutnak hozzá a természetes zsákmányállataikhoz, vagy egyszerűen megszerették az emberhúst. A többségük névtelen, de a leghírhedtebbek közül néhánynak igen beszédes nevet adtak. Namvelieza, azaz a Ravasz 43 embert ölt meg Zambiában. A tanzániai Papíroroszlán onnan kapta a nevét, hogy látszólag véletlenszerűen sodródott egyik áldozattól a másikhoz, mint egy papírdarab a szélben.

A legismertebb emberevő oroszlánok listáján főként hímek szerepelnek, noha Craig Packer, a Minnesotai Egyetem oroszlánszakértője szerint a nőstények összességében több ember haláláért felelősek, mint a hímek. A nőstény oroszlánok azonban rendszerint alkalmilag ejtenek zsákmányul egy-egy embert, azután visszatérnek a normális étrendjükhöz, a hímek azonban sokkal gyakrabban válnak visszaesőkké. A legtragikusabb - szerencsére nagyon ritka - eset, mondja Packer, amikor egy egész hímekből és nőstényekből álló falka válik emberevővé, ami állandó veszélyt jelent a közelben élő emberekre nézve.

A Tsavo gyilkosai

A leghíresebb és leghírhedtebb emberevő oroszlán az a két sörény nélküli hím volt, amelyek a 19. század végén garázdálkodtak a kenyai Tsavo egyik vasútépítő táborában. A két oroszlán 1898-ban kilenc hónapon át tartotta rettegésben a kenyai vasútépítő munkásokat és a környéken élő bennszülötteket. Garázdálkodásuknak 1898 decemberében vetett véget egy brit katonatiszt és mérnök, John H. Patterson alezredes, akit a térség biztonságának helyreállítására béreltek fel. Ő állította először az oroszlánok lelövése után, hogy legalább 135 embert marcangoltak szét.

Patterson alezredes az első elejtett oroszlánnal

Az oroszlánok története annyira híressé vált, hogy három hollywoodi filmben is feldolgozták, és a kitömött állatok a mai napig láthatók a chicagói Field Természettudományi Múzeumban. Ez tette lehetővé, hogy a kutatók megvizsgálják, mennyire hitelesek a korabeli beszámolók. A Kaliforniai Egyetem (Santa Cruz) kutatói a kitömött oroszlánokból vett szőr- és csontmintákat elemezték úgynevezett stabil izotóp analízissel. Az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) közzétett eredmények szerint az egyik oroszlán valószínűleg 11, a másik 24 embert falt föl élete utolsó kilenc hónapjában.

A mfuwei emberevő

Ez a nagymacska 1991-ben terrorizálta a zambiai Luangwa-folyóvölgyben élő embereket. Miután legalább hat embert megölt, az oroszlán keresztülügetett Mfuwe falu központján, szájában egy szennyestartó vászonzsákkal, amely egyik korábbi áldozatáé volt. Az oroszlán mindenfelé magával hordta a zsákot, időnként letette valahol, és morogva őrizte. Egyesek látták, amint játszik vele. Nem meglepő talán, hogy az emberek ezután azt gondolták, hogy az állat nem közönséges oroszlán, hanem egy oroszlán alakját öltött démon vagy varázsló.

A mfuwei emberevő uralmának végül egy kaliforniai vadász, Wayne Hosek vetett véget. Hosek társával majdnem három hétig ült lesben abban reménykedve, hogy a közelben csalinak elhelyezett vízilóhús odacsalja majd az állatot, és le tudják lőni. A hosszú várakozás meghozta jutalmát: az egyik éjjel sikerült puskavégre kapni a gyilkost. Az oroszlán elejtésének hírére kiözönlöttek az emberek a faluból, leköpdösték és bottal püfölték a tetemet.

A mfuwei oroszlán ma szintén a Field Múzeumban látható, a szennyeszsák társaságában. Hatalmas állat: 3,2 méter hosszú, marmagassága 1,2 méter, tömegét 249 kilóra becsülték. A helyiek leírásával ellentétben (akik azt állították, hogy hatalmas sörénye van) az állat teljesen sörénytelen, éppúgy, mint a tsavói társai.

Oszama

Oszama a tanzániai Rufiji vidékét tartotta rémületben 2002 és 2004 között. Nevét a hírhedt terroristáról, Oszama bin Ladenről kapta, akinek terrortámadásai még Tanzánia vidéki területein is címlapokra kerültek. Az oroszlánt több mint 50 ember megölésével vádolták nyolc faluban. Valószínűleg nem egyedül gyilkolt, hanem egy falka tagjaként, de a helyi lakosok az ő rémtetteit festették meg egy táblára. Oszama csak három és fél éves volt, amikor leterítették. Emberevő hajlamait sokan az egyik zápfogán lévő hatalmas tályognak tulajdonították, de Packer - akinek csoportja tanulmányozta az esetet - megjegyezte, hogy nagyon sok emberevő oroszlánnak tökéletesek a fogai. Packer szerint Oszama az anyjától tanulhatta az emberölést.

A njombei tömeggyilkosok

A legtöbb áldozat - több száz, talán nem kevesebb, mint 1500 ember - egy 15 tagú falka számlájára írható. Ezek az állatok 1932 és 1947 között éltek Tanzánia déli részén. "A tsavói hírhedt emberevők jelentéktelen amatőrök voltak ezekhez az oroszlánokhoz képest" - írta George Rushby brit vadőr, akit megbíztak a falka semlegesítésével. A falka vérengzése előtt a gyarmati kormányzat erősen megritkította a zsákmányállatok számát a területen. Így próbáltak meg gátat szabni a szarvasmarhákat tizedelő marhavésznek.

Az éhes oroszlánok hamarosan áttértek az emberhúsra. A legtöbb oroszlánnal ellentétben a njombei falka délután zsákmányolt. Az éjszakai órákat arra használták, hogy akár 15-20 mérföldet is vándorolva megközelítsenek valamilyen gyanútlan falut. Rushby gyanúja szerint az oroszlánok "váltott műszakban" vonszolták be a holttesteket a bokrok biztonságába. Rushbynak végül kemény munkával sikerült ártalmatlanná tenni a falkát. Ez az eset arra is felhívja a figyelmet, hogy milyen veszélyekkel jár beleavatkozni a természet rendjébe, és hogy a vadállatok sokszor kényszerből válnak embergyilkossá.