Ez a lelet írta át az emberi evolúció történetét

Ötven éve írták le azt a leletet, amelynek nyomán máig sem csillapodó vita alakult ki az ember eredetével foglalkozó szakemberek között. Az új fajként besorolt Homo habilis, azaz "ügyes ember" okozta tudományos problémákról a Nature legújabb száma közöl összefoglalót.

1960-ban a hominiákat – azaz a modern embereket, őseiket és más olyan élőlényeket, amelyek közelebbi rokonságban álltak az emberekkel, mint a csimpánzokkal és a bonobókkal – felvázoló törzsfa meglehetősen egyenes és egy irányba mutató volt. Az alapnál az Australopithecus, azaz a majomember helyezkedett el, amelynek maradványait az 1920-as évektől kezdve fedezték fel az antropológusok Dél-Afrikában. A korai elképzelések szerint ezt a csoportot a magasabb, nagyobb agyú, Ázsiából előkerült Homo erectus (felegyenesedett ember) váltotta fel, amely elterjedt Európában, kifejlődött belőle a Neander-völgyi ember, amely végül Homo sapiensszé alakult.

1964-ben azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. A brit-kenyai Louis Leakey és munkatársai meglepő javaslatot vetettek fel a Nature hasábjain. Azt indítványozták, hogy a tanzániai Olduvai-szurdokból előkerült leletüket ismerjék el a nemzetségünk, a Homo nemzetség egy önálló, új tagjának. Az „ügyes embernek” (H. habilis) elnevezett faj nagy felfordulást okozott. Egyrészt áthelyezte az első emberek keresésére indított kutatásokat Ázsiából Afrikába, másrészt máig tartó vitát váltott ki a szakemberek között.

Homo habilis-ősmaradványok Forrás: Origo

Louis Leakey 1931-ben kezdte meg nagyszabású ásatásait az Olduvai-szurdokban. A csoport erőfeszítéseit 1959-ben koronázta az első igazi siker. Ekkor fedezte fel Mary Leakey, Louis felesége egy fiatal felnőtt egyed koponyáját. A példány a mai napig zavarba ejtő, annyira különleges. Kis agya, nagy arca, apró szemfogai és erőteljes, hüvelykujjköröm nagyságú őrlőfogai egyáltalán nem hasonlítottak a H. erectuséra. A nagy fogai miatt „diótörő embernek”(először Zinjanthropus, majd Paranthropus bosei) elnevezett emberelőddel azonos rétegben több kőeszközt is találtak, de nem volt biztos, hogy ezeket ő készítette.

Nem sokkal később Mary idősebb fia egy fiatal hominina alsó állkapcsát és koponyatetőjét ásta ki. A Johnny gyermekének nevezett egyed egyértelműen más fajba tartozott, mint „Zinj”, és a Leakey család kezdte gyanítani, hogy ő lehetett az igazi eszközkészítő. A koponya mellett még csukló- és kézcsontokat is találtak. Nem sokkal később egy felnőtt lábfej maradványait találták meg, majd három év múlva kiástak egy koponyát alsó és felső állkapoccsal, valamint egy töredékes koponyát jól megtartott fogakkal.

A kézcsontokat tanulmányozó szakember, John Napier meg volt győződve arról, hogy a csontok nagyon hasonlítanak a modern emberéire, és ugyanerre a következtetésre jutott a lábcsontokat vizsgáló Michael Day is. Mivel a kutatók szerint a fosszíliák alapján rekonstruált egyedek megfeleltek a Homo nemzetséget elkülönítő három alapkritériumnak: felegyenesedett testhelyzet, két lábon járás és primitív kőszerszámok készítése, úgy döntöttek, hogy a Homo nemzetségbe sorolják a leleteket. Így „született meg” az „ügyes ember” (H. habilis), amelynek besorolását rögtön sokan megkérdőjelezték. Az ellenvéleményen levők szerint a H. habilis koponyája túl kicsi (kb. 600 köbcentiméter) a Homo nemzetségéhez képest, és számos tulajdonságban inkább az Australopithecusra hasonlít. A vita a mai napig nem jutott nyugvópontra.

1992-ben Bernard Wood, a George Washington Egyetem paleoantropológusa a H. habilisről a Nature-ben most megjelent cikk szerzője, új jelölt, a Homo rudolfensis felvételét javasolta a Homo nemzetségbe. Wood szinte kezdettől fogva részt vett a H. habilis-leletek vizsgálatában. Az ő véleménye szerint a H. habilis sem az Australopithecus, sem a Homo nemzetségbe nem illik a tulajdonságok keveredése miatt. Wood úgy véli, önálló nemzetségbe kellene sorolni.

A helyzetet még tovább bonyolította tavaly egy grúziai felfedezés. A grúziai Dmanisi lelőhelyen talált, nagyjából 1,8 millió éves, teljes koponyának az elemzése nyomán merült fel, hogy a Homo nemzetség legkorábbi tagjai – a jelenleg külön-külön fajba sorolt H. habilis, H. rudolfensis, H. erectus és a többi – valójában nem külön fajok, hanem ugyanannak a fajnak – legnagyobb valószínűséggel a modern ember legközelebbi elődjének tekintett H. erectusnak – a változatai.

Wood ezt ugyanolyan valószínűtlennek tartja, mint azt, hogy a H. habilis lett volna a H. erectus közvetlen őse. Véleménye szerint az emberi evolúció e szakaszának ilyen egyszerű, lineáris modellszerű magyarázata egyre kevésbé valószínű. Őseink valószínűleg Afrikában fejlődtek ki, de nemzetségünk szülőhelye messze lehetett a Nagy-hasadékvölgytől, ahol a legtöbb fosszilis leletet találták. (Ami mellesleg még ma is olyan kevés, hogy beleférne egy cipősdobozba a cipővel együtt.)

Az emberi evolúció, ahogy ma ismerjük. Az ábra nagyobb méretben ide kattintva érhető el Forrás: Nature

A Leakey család ikonikus felfedezései az Olduvai-szurdokban inkább arra kell, hogy emlékeztessenek, milyen sok mindent nem tudunk még fajunk eredetéről – írta Wood.