Szerencsétlen véletlenek segítették a végzetes merényletet Szarajevóban

Attentat de Sarajevo, le 28 juin 1914. L'archiduc François-Ferdinand et son épouse quittant l'hôtel de ville de Sarajevo, quelques instants avant l'attentat. FA-11096

Száz évvel ezelőtt ezekben a napokban nagy volt a készülődés Szarajevóban, a közös osztrák-magyar igazgatás alatt álló Bosznia-Hercegovina fővárosában: a hatóságok, élükön a tartomány kormányzójával, Oskar Potiorek táborszernaggyal Ferenc Ferdinánd trónörökös méltó fogadására készülődtek. Eközben mások is szervezkedtek: hét fiatalember a trónörökös megölésére szőtt terveket véglegesítette.

A puskaporos hordó: Bosznia a Monarchiában

A trónörökös látogatásának célpontja, Szarajevó az Osztrák-Magyar Monarchia legelmaradottabb tartományának fővárosa volt. Bosznia-Hercegovina igazgatását 1878-ban a nagyhatalmak Berlinben megkötött egyezménye alapján vette át a Monarchia a Török Birodalomtól, 1908-ban pedig hivatalosan is területéhez csatolta, és közös osztrák-magyar igazgatás alá helyezte. Az osztrák-magyar uralom évei alatt igyekeztek fejleszteni a szinte még középkori állapotok között élő országrészen, aminek leginkább az infrastruktúra javulásában voltak látható eredményei. Bosznia vallási és etnikai megosztottságának problémái azonban mélyültek az osztrák-magyar uralom éveiben: a századfordulón a Bosznia területén élő szerbek egyre inkább anyaországuk, Szerbia felé húztak, és egyre népszerűbb lett a minden délszláv közös államát célul kitűző jugoszláv gondolat is.

A Balkánon az első világháborút megelőző években egyre jelentősebb tényezővé vált Szerbia. Miután 1903-ban Dragutin Dimitrijević kapitány vezetésével meggyilkolták I. Sándor szerb királyt és feleségét, a Karađorđević-házból származó I. Péter került a trónra, az ország vezetésében pedig egyre nagyobb befolyásra tettek szert a valamennyi szerbet egyetlen országban egyesíteni szándékozó politikai és katonai erők, akik főként Franciaország és Oroszország felé orientálódtak. Szerbia 1912-1913 folyamán sikeresen vívott háborút először a hanyatló Török Birodalommal, majd Bulgáriával. A háborúk eredményeként Szerbia területe a kétszeresére nőtt, az országon kívül csupán az Osztrák-Magyar Monarchiában maradt számottevő szerb népesség, túlnyomó részük Boszniában. A háborút megelőző években így egyre mélyült az érdekellentét Szerbia és a Monarchia között.

Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-án Szarajevóban, röviddel a meggyilkolása előtt Forrás: AFP/-

Az áldozatok: Ferenc Ferdinánd és Zsófia főhercegné

Az 1848 óta uralkodó Ferenc József trónjának örököse Ferenc Ferdinánd főherceg, a császár-király unokaöccse volt, hiszen 1889-ben Ferenc József egyetlen fia, Rudolf öngyilkosságot követett el. Ferenc Ferdinándnak nagy tervei voltak a Monarchia jövőjét illetően, elképzelései alapjaiban változtatták volna meg a dualista állam berendezkedését. Ferenc Ferdinánd ugyanis csökkenteni akarta az osztrákok és főként a magyarok súlyát a monarchiában, ugyanakkor nagyobb szerepet juttatott volna a birodalom szláv népeinek, különösen a délszlávoknak. Tervei azonban még a birodalom szláv népeinek körében sem voltak egyértelműen népszerűek, hiszen - különösen a délszláv népek körében - egyre népszerűbbé vált a birodalomtól való elszakadás gondolata.

Ferenc Ferdinánd – a korban szokatlan módon – szerelmi házasságot kötött. Felesége, Zsófia grófi családból származott, így a házasság rangon alulinak számított. Ferenc József csak azzal a feltétellel egyezett bele a menyegzőbe, hogy Zsófia nem lesz királyné-császárné, utódaiknak pedig nem lesz joguk a trónhoz. Zsófia ezért nem is jelenhetett meg Ferenc Ferdinánd oldalán, amikor férje trónörökösi minőségében lépett a nyilvánosság elé. Egyedül akkor lehetett vele nyilvánosan, amikor Ferenc Ferdinánd az osztrák-magyar hadsereg katonai felügyelőjeként lépett föl. 1914 júniusában ebbéli minőségében utazott a főherceg Szarajevóba, ezért tarthatott vele akkor felesége is, és ülhetett mellette a nyitott autóban.

Apis százados és az összeesküvők

A Szerbiában 1903-ban bekövetkezett fordulatot követően a puccsot megszervező és „Apis” néven ismertté vált Dragutin Dimitrijević befolyása egyre növekedett: 1911-ben a szerb vezérkar titkosszolgálatának vezetője lett. Apis és társai tevékenységének fő célja az volt, hogy valamennyi szerbet egyetlen államban egyesítsen. Ennek eléréséhez különböző szervezetek jöttek létre Szerbiában: a Narodna Obradna (Népi Védelem) főleg Ausztria-Magyarország elleni propagandatevékenységet fejtett ki. Az Apis befolyása alatt álló másik szervezet, az „Egyesülés vagy halál”, ismertebb nevén Fekete Kéz viszont teljesen titkos szervezet volt, és az erőszakos akcióktól sem riadt vissza. A szervezet jelentős befolyással bírt a szerb hadseregben, hatása pedig kiterjedt Boszniára is. Apis ezredesnek és szervezetének vélhetően jelentős szerepe volt a szarajevói merénylet megszervezésében is, a szerb kormány felelőssége a mai napig vitatott.

Az nagy valószínűséggel állítható, hogy Apis ezredes nem riadt vissza a merényletek szervezésétől: 1911-ben merénylőt küldött Ausztriába Ferenc József megölésére, ám a terv kudarcot vallott. 1913-1914 fordulóján Apis ezredes figyelme Bosznia-Hercegovina irányába fordult. Első terve Oskar Potiorek táborszernagy, Bosznia kormányzójának meggyilkolása volt, ám 1914 első felében ez a terv is kudarcot vallott. Ezt követően került Ferenc Ferdinánd a célkeresztbe. Ennek oka vélhetően az volt, hogy a trónörökös Monarchiát átalakító tervei a nagy szerb állam létrehozásának útjában álltak volna, másrészt pedig a merénylettel destabilizálni kívánták Boszniát. Az akció kezdeményezésében és megszervezésében egyébként nagy szerepe volt Danilo Ilićnek, a fiatal szarajevói újságírónak és tanárnak, aki a Mlada Bosna (Fiatal Bosznia) nevű szervezet egyik tagja volt.

Feltételezhetően 1914 márciusának végére született meg a döntés arról, hogy Ferenc Ferdinánd lesz a merénylet célpontja. Az összeesküvők két csoportban készültek a merényletre: Danilo Ilić Szarajevóban három fiatalembert szervezett be, míg Belgrádban Gavrilo Princip, Trifko Grabež és Nedeljko Čabrinović készülődött a trónörökös megölésére. Mindhárman boszniai szerbek voltak. Princip és két társa május végén lépett át Bosznia területére, és június elejére érkeztek meg Szarajevóba. A trónörökös látogatásáig csendesen meglapultak, még a Szarajevóban beszervezett többi összeesküvővel sem léptek kapcsolatba. Június 15-ére aztán megérkeztek a Fekete Kéz által biztosított fegyverek és gránátok is Szarajevóba, amiket Danilo Ilić a merénylet napjáig egy bőröndben rejtegetett a kanapéja alatt.

A végzetes nap

Ilić június 27-én, a trónörökös szarajevói látogatása előtti napon mutatta be egymásnak az összeesküvőket, addig nem ismerték egymást. Ezen az estén pontosan eltervezték azt is, hogy kinek mi lesz a feladata. Nem volt nehéz dolguk: a trónörökös pontos útvonalát közölték a helyi lapok, komolyabb biztonsági intézkedések pedig egyáltalán nem voltak, összesen hatvan rendőr felügyelt a trónörökös útvonalán, ahol 28-án reggel 9 órakor Ilić elhelyezte a hat merénylőt.

A szarajevói pályaudvaron Oskar Potiorek kormányzó várta a trónörököst és feleségét. Hat autóból álló konvojjal indultak el, az egyik lehajtott tetejű járműben ült a főherceg és felesége. Első állomásuk egy katonai laktanya volt, innen indultak tovább a városházára. A konvoj két merénylő mellett is elhajtott, akik a pillanat feszültségében nem mertek cselekedni. Végül a harmadik, Nedeljko Čabrinović bombát dobott a trónörökös autójára. A bomba detonátora azonban időzített volt, így a következő autó alatt robbant föl. A detonáció a trónörökösben nem okozott semmilyen kárt, viszont megsebesített egy tucat embert. Čabrinović megkísérelt öngyilkosságot elkövetni: ciánkapszulát vett be, ám a méreg csődöt mondott. Ezután a Miljacka folyóba ugrott, ám az alacsony vízállás miatt komolyabb baja nem esett, így a rendőrség azonnal letartóztatta.

A konvoj továbbhaladt a városháza irányába. A városházán a polgármester fogadta a trónörököst, aki érthetően ingerült volt a történtek miatt. Az ünnepélyes fogadást követően fölmerült, hogy a trónörökös és felesége maradjon addig a városházán, amíg a hadsereg ellenőrzése alá nem veszi a várost, ám végül ezt a tervet elvetették. Úgy döntöttek, hogy a konvoj a legrövidebb, megváltoztatott útvonalon a szarajevói kórházba megy, ahol Ferenc Ferdinánd meglátogatja a fölrobbant bomba sérültjeit.

Ferenc Ferdinánd és felesége, Zsófia hercegnő a merénylet előtti percekben Forrás: Origo

Gavrilo Princip, miután értesült arról, hogy az első merénylet nem sikerült, és hogy a trónörökös megérkezett a városházára, Ferenc Ferdinánd visszafelé vezető útján helyezkedett el, abban bízva, hogy a trónörökös útvonalán várakozva sikeresen végre tudja hajtani a merényletet. A trónörökös és felesége 10 óra 45 perc körül hagyta el a városházát, távozásukat filmfelvétel is megörökítette. A trónörökös autójának sofőrjét azonban a bombamerénylet utáni zűrzavarban nem értesítették arról, hogy megváltozott az útvonal, így az eredeti tervnek megfelelően a Miljacka folyó melletti rakpartról bekanyarodott a Ferenc József utcába.

A szintén a trónörökös autójában utazó Potiorek kormányzó ekkor megparancsolta a sofőrnek, hogy forduljanak vissza, és menjenek tovább a rakparton. A sofőr megállította az autót, mielőtt hátramenetbe kapcsolt volna. Ezt éppen ott tette, ahol Gavrilo Princip várakozott, aki az autó fékezésekor és lassításakor előlépett, kétszer rálőtt a trónörökösre, majd Zsófia hercegnőt is lelőtte.

A Le Petit Journal fantáziarajza a merényletről. A merényletről nem készült fénykép, a rajz háttere pedig inkább a város hangulatát jelzi, semmint a valós környezetet Forrás: Wikimedia Commons

Princip később azt vallotta, hogy harmadik lövésével igazából Potiorek kormányzót célozta. Ferdinánd és Zsófia egy órán belül halottak voltak. A trónörökös és felesége holttestét Bécsbe szállították, majd – Zsófia alacsony rangja miatt – az arstetteni kastély kriptájában temették el a házaspárt, nem pedig a bécsi Habsburg-kriptában.

Gavrilo Princip (jobbról a második) letartóztatása Forrás: AFP

A végkifejlet

Principet rögtön letartóztatták, majd a rendőrség a nap folyamán a többi összeesküvőt is kézre kerítette. 1914 októberében rendezték meg az összeesküvők perét. Gavrilo Princip húsz évet kapott tettéért, mivel a Monarchia törvényei szerint nem volt kiszabható halálbüntetés olyan személynek, aki tette elkövetésekor még nem töltötte be 20. életévét, Princip pedig csak július 25-én ünnepelte 20. születésnapját.

A perben összesen 25 vádlott volt, és összesen három halálos ítéletet hajtottak végre, mivel a vádlottak nagy része 20 év alatti fiatalember volt. Gavrilo Princip és a trónörökös autójára bombát dobó Nedeljko Čabrinović tuberkulózisban halt meg a börtönben 1917-ben, míg a vélhetően a merénylet mögött álló Apis ezredest 1917-ben tartóztatták le Szalonikiben, és végezték ki egy vélhetően politikai okokkal magyarázható perben.

Gavrilo Princip tárgyalása 1914. december 5-én Forrás: Wikimedia Commons

A merénylet következményeivel következő cikkünkben foglalkozunk.