Pünkösd, a tüzes nyelvek ünnepe

Csíksomlyó, 2013. május 18. Zarándokok érkeznek a csíksomlyói pünkösdi búcsúra 2013. május 18-án. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

A pünkösd jelentősége az, hogy Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok immáron nem rejtőzködtek tovább, hanem elkezdték terjeszteni a tanítást az emberek között.

Az Újszövetség az Apostolok cselekedetei első két részében számol be a keresztény pünkösd, vagyis a „tüzes nyelvek ünnepének” lényegét jelentő eseményekről.

Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok és Szűz Mária visszatértek Jeruzsálembe, és abban a „felső szobában” szálltak meg, ami a hagyomány szerint az utolsó vacsora, a lábmosás és más fontos események helyszíne is volt. Ezen alkalommal az apostolok maguk közé fogadták Júdás helyére tizenkettedik apostolként Mátyást.

Mária fogadja a szentlélek áramlását az apostolok körében Forrás: Wikipedia

A zsidó pünkösd, a sávuot napján ismét együtt voltak a „felső szobában” az apostolok, Szűz Mária és Jézus további 120 követője. Az összegyűltek előtt ekkor az Apostolok cselekedetei szerint csoda történt: nagy zúgást hallottak az égből, és lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek minden jelenlévőre leszálltak. Ezt követően – noha valamennyien zsidók voltak – különféle nyelveken kezdtek beszélni Krisztus tanításáról a Jeruzsálemben jelenlévő, más vidékekről – a diaszpórából – érkezett zsidóknak, mindenkinek a maga nyelvén. Ez nagy megrökönyödést keltett, és a kívülállók közül sokan azt hitték, hogy bortól részegültek meg. Az apostoloknak és a jelenlévőknek Péter apostol magyarázta el a történtek lényegét: Jóel próféciája teljesedett be, és az Úr kitöltött lelkéből minden halandóra. Ezen a napon aztán háromezer lélek csatlakozott Jézus követőihez. Vagyonukat eladták, és az Apostolok cselekedetei szerint „napról napra egy szívvel és lélekkel együtt voltak a templomban.”

Mit ír az Újszövetség?

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” Apostolok Cselekedetei, 2,1-4.

A pünkösdi történéseket sokan a keresztény egyház alapításaként is értelmezik, hiszen az eseményeket követően sokan csatlakoztak Jézus követőihez. A pünkösd jelentősége tehát abban áll, hogy Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok immáron nem rejtőzködtek tovább, hanem elkezdték terjeszteni a tanítást az emberek között. Ez lehet a jelentése a különféle nyelvek jelenlétének is: a tanítás, az evangélium a Szentlélek segítségével bárki számára átadható, megérthető. A keresztény tanítás tehát az egész emberiség számára elérhetővé válik, ezért tekintik az első keresztény pünkösdöt az egyház születésnapjának.

Mikor van pünkösd?

A pünkösd eredete – sok más ünnephez hasonlóan – a zsidó hagyományokban gyökerezik. A zsidóság a pészách alkalmával arra emlékezik, hogyan nyerték el a szabadságot, amikor Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból. A Tóra előírása szerint a Pészach második napjától a zsidók kötelesek számolni a napokat és a heteket. A hetedik hét lejártát követő napon, vagyis az 50. napon kötelesek ünnepet tartani. Ennek az ünnepnek a héber elnevezése a „hetek” jelentésű sávuot, míg görögül a magyar pünkösd szó eredetéül is szolgáló, „ötven” jelentésű pentékoszté elnevezést kapta. Ez utóbbi a pészach és a sávuot között eltelt ötven napra utal. A zsidó hagyományban a sávuot alkalmával több dologról is megemlékeznek: egyrészt ez az első új termésből készült kenyér ünnepe, másrészt pedig – noha erről a Tóra nem tesz említést – ekkor emlékeznek meg arról is, amikor a Sínai-hegy lábánál az Úr átadta a tízparancsolatot és a többi törvényt Izráel népének.

A sávuot és a keresztény pünkösd hasonlósága jól megfigyelhető az ünnep kiszámításának módjában. A húsvét és a pünkösd a mozgó ünnepek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy minden évben más naptári napra esik. Mivel Krisztus megfeszítése az Újszövetség szerint a pészach kezdete előtti napon történt, a korai keresztény időkben sokáig a pészach előtti napon ünnepelték a húsvétot. A niceai zsinaton azonban úgy döntöttek, hogy a keresztények másképp számolják majd a húsvétot. Az akkor elhatározott számítás szerint a húsvétot – vagyis a feltámadás ünnepét – a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap kell tartani. A keresztény szokások szerint pedig pünkösd vasárnapja a húsvét vasárnapja utáni 50. napra esik, vagyis ez az ünnep is a húsvét időpontjához van kötve. A húsvéttól számítják még a Jézus mennybemenetelére emlékező áldozócsütörtököt is, amit a húsvét vasárnapja utáni 40. napon tartanak meg.

Vörös pünkösd és pünkösdi királyság

A húsvéthoz és a karácsonyhoz hasonlóan a pünkösd körül is sokféle egyházi és népi hagyomány alakult ki. A keleti egyházban a pünkösd húsvét után a második legjelentősebb ünnep, az ortodoxok pünkösd vasárnapját, hétfőjét és keddjét is megünneplik. A keleti egyházban liturgikus szín is csatlakozik a pünkösdhöz, a hívők zöld ágakat visznek a kezükben. A pünkösd jelentőségét mutatja az is, hogy a liturgikus év további napjait a pünkösdhöz viszonyítva állapítják és nevezik meg.

A nyugati kereszténységben is változatos módon emlékeznek meg a pünkösdről, itt a liturgikus szín jellemzően a vörös, ami a Szentlélek lángját és örömét jelképezi. A papok, a kórus és olykor a hívők is vörösbe öltöznek, a templomokat vörös dekorációval ékesítik, gyakran még vörös virágokat is kiraknak a templomban. Sok helyen a nyelvcsoda emlékére különböző nyelveken olvassák fel a Biblia egyes részeit. A protestánsok gyakran pünkösdkor tartják a konfirmáció ünnepét, amikor a konfirmációs vizsgát követően a fiatalok a templomban istentiszteleten vallják meg hitüket.

A magyar nyelvterületen a legjelentősebb pünkösdhöz kapcsolódó szokás a csíksomlyói búcsú. Csíksomlyó már a 15. századtól fogva jelentős búcsújáró hely volt, Mária kultusza virágzott a székelyek körében. Igazi jelentőségét azonban akkor nyerte el, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem 1567-ben haddal támadt a katolikus székelyekre, és arra akarta kényszeríteni őket, hogy vegyék föl az unitárius hitet. A Csíksomlyón összegyűlt katolikus székelyek a pünkösd előtti szombaton Szűz Mária segítségéért imádkoztak, és legyőzték a fejedelmet. A csata után a győztesek nyírfaággal ékesítették föl lobogóikat, és úgy vonultak a csíksomlyói templomba hálát adni a győzelemért. Megfogadták, hogy ezt követően minden évben hálát adnak a győzelemért, és a pünkösd előtti szombaton elzarándokolnak Csíksomlyóra. Ezt a szokást ma is tartják, évente több százezer hívő tesz zarándokutat Csíksomlyóra.

A csíksomlyói pünkösdi búcsú az erdélyi Kis-Somlyó és Nagy-Somlyó hegy közötti nyeregben 2013. május 18-án Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Az egyházi szokások mellett a pünkösdhöz számos népszokás is kötődik. Májusban például sok helyen pünkösdi királyt választottak, a szokásra már a 17. századtól fogva vannak adataink. A pünkösdi királyt jellemzően ügyességi játékok során választották ki a fiatal legények közül. A feladatok között egyebek mellett előfordulhatott bothúzás, futás, birkózás, kakasütés és gúnárnyak-szakítás. Egy 19. század elejéről fönnmaradt szokásgyűjtemény szerint a megválasztott pünkösdi király számos előjogot élvezett egy teljes éven át: minden lakodalomba meghívták, ingyen ihatott a kocsmában, a többi legénynek pedig engedelmeskednie kellett a pünkösdi királynak.