Örményország legfontosabb kőkorszaki lelőhelyévé lépett elő a Nor Geghi 1 nevű ásatás. A connecticuti, a londoni és a jereváni egyetem régészei több ezer, két lávafolyás között megőrződött kőeszközt tártak fel 335-325 ezer évvel ezelőttről, amikor a Föld klímája a maihoz hasonló volt.
A kőeszközök vizsgálatából kiderült, hogy azon a környéken párhuzamosan használtak két kőeszközkészítő eljárást. A leletek között találtak kétoldali pattintással megformált kézi baltákat (marokköveket, szakócákat), de olyan szilánkeszközöket is, amelyeket egy előmunkált magkőből pattintottak. A magkövet azért munkálták meg előre, hogy pontosan a megfelelő alakú és nagyságú szilánkot lehessen róla lepattintani – ez az úgynevezett levallois-i technológia.
A legősibb eljárással is kiváló, éles, hegyes szakócákat lehet készíteni, de a lepattintott kődarabok már nem használhatók, szemétnek számítanak. Az újabb eljárást, a magköveket és az előmunkálást azért előnyös használni, mert jóval kevesebb szilánk pattan le fölöslegben, és kevesebb a hulladék. Továbbá a magkövek viszonylag kis méretűek és könnyűek, jól szállíthatók, ami fontos szempont volt a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató embercsoportok számára (a különbségek jól láthatók a lenti illusztráción).
A szokásos régészeti felfogás szerint az előbbi technológiáról fokozatosan a kifinomultabb utóbbira tértek át a kőkorszak emberei. Ezzel a technológiai vívmánnyal jellemezték az ún. alsó paleolit korszak végét Kr.e. körülbelül 300 ezer évvel ezelőtt, és a középső paleolit korszak kezdetét.
A korábban feltárt leletek alapján az az álláspont alakult ki, hogy az előmunkált magköves eszközkészítést Afrikában találták fel, majd az Eurázsiába vándorló, egyre népesebb embercsoportokkal terjedt tovább, kiszorítva a korábbi módszert. Az örményországi ásatás viszont azt bizonyítja, hogy a helyi lakosság a korábbi pattintási eljárásból fejlesztette ki a magköves eszközgyártást, nem az Afrikából érkezettektől tanulta el.
„A korábban gondoltnál sokkal innovatívabbak voltak azok az emberek, akik ezen a tájon éltek 325 ezer évvel korábban. Mivel a lávafolyás kőzetrétegeinek korát precízen meg lehetett határozni, megvan az első bizonyíték arra, hogy ez a fontos emberi találmány egymással párhuzamosan jelent meg különböző embercsoportoknál” – foglalta össze a kutatás eredményeit dr. Simon Blockley, a Londoni Egyetem Royal Holloway Kollégiumának kutatója.
A leletek jelentőségét elemző tanulmány a Science-ben jelent meg. A tizennyolc régész, geológus és antropológus közreműködésével készült cikk megállapítja, hogy a kőkorszak emberei szakaszosan tértek át a egyszerűbb kőeszközgyártási eljárásról a bonyolultabbra, és az is, hogy a folyamat párhuzamosan zajlott Afrikában, a Közel-Keleten és Európában.