A kutatás eredményeiről a National Academy of Sciences folyóiratban számoltak be. Eszerint sokkal összetettebb a frontális agy beszédközpontja, mint azt korábban feltételezték. Ez a felfedezés jelentős hatással lehet a stroke, az epilepszia, az agyi sérülések, valamint az utóbbiakból kialakuló nyelvi károsodások későbbi diagnózisaira és kezelési módszereire.
"Évente több millióan kapnak stroke-ot, és ez néhány esetben súlyos károsodásokat, valamint beszédhibákat okozhat, ha az agy a kritikus területen sérül" – nyilatkozta a tanulmány vezető szerzője, Adeen Flinker, aki egyben a New York University posztdoktori kutatója is.
"Az eredmények segíthetnek bennünket az idegsebészetben és a nyelvi károsodásban szenvedők diagnosztizálásában” – tette hozzá a kutató. Az agykutatók a beszédközpontot általában két fő régióra osztják fel: az egyik az észlelésért, a másik a beszédért felelős.
Mindezek előzménye 1860-ra vezethető vissza, amikor Paul Pierre Broca francia orvos – akiről az említett agyi terület a nevét kapta – elsőként mutatta ki, hogy a prefrontális kéreg a beszéd „székhelye”. A Broca-terület azóta az egyik legvizsgáltabb része a kognitív pszichológiának.
A Broca-afáziában (beszédképzés-károsodásban) szenvedők frontális agyi területe károsodik, emiatt szavakat keresve, összefüggéstelenül beszélhetnek, kihagyva olyan összekötő szavakat is, mint például az "a",valamint az "és".
A kutatók úgy találták, hogy a Broca-terület – amely a frontális kéreg fölött, a bal szem mögött helyezkedik el – magához kapcsolja az agy temporális kérgét, amely a szenzoros bemenetért felelős. Később a motoros kéreg feldolgozza a nyelvi folyamatot, ami a hangkifejtéshez és a száj mozgatásához vezet.
Ugyanakkor a tanulmány azt is megállapította, hogy mindezek különböző szekvenciákon keresztül történnek meg. "A Broca-terület tulajdonképpen leáll ilyenkor, de továbbra is aktív marad beszélgetés közben, mintha tervezné a szavakat és a teljes mondatokat” – nyilatkozta Flinker.
A tanulmány vizsgálatai során elektromos jeleket bocsátottak ki hét, kórházban ápolt epilepsziás beteg agyába, amelyeket ők ezután hangosan, szavakként ismételtek vissza. A kutatók ugyanezt a hallókérgen keresztül is megismételték, a betegek a szavakat feldolgozták, majd a motoros kéreg segítségével hangosan megismételték a hallottakat. Flinker a tanulmány publikálásához társszerzőkkel működött együtt, és a témához kapcsolódó kutatásokat is tanulmányozott.