Miért haragszanak a Himalája istenei?

A 8 848 méter magas Mount Everest északi oldala. A hegyóriás még napjainkban is emelkedik

Már több mint 3200 fölé emelkedett az április 25.-én szombaton Nepált megrázó földrengés halálos áldozatainak száma. A föld legmagasabb, köztük tizennégy 8000 méter feletti hegycsúcsával büszkélkedő Himalája mélyéből további katasztrofális rengések kipattanása várható a jövőben.

Megmozdult a hegyek királya

Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának (United States Geological Survey, USGS) jelentése szerint, szombaton kora reggel a Richter-skála szerinti 7,9-es erejű földrengés rázta meg Nepált.

Egy épület romjai Katmanduban, miután két nappal korábban a Richter-skála szerinti 7,9-es erősségű földrengés volt a nepáli fővárosban és környékén. Forrás: MTI/EPA/Abir Abdullah

A rengés epicentruma a himalájai ország fővárosától, Katmandutól 50 kilométer távolságra, a hipocentruma pedig hozzávetőleg 25 kilométeres mélységben volt. ( A hipocentrum a rengés földkérgen belüli kipattanási pontja, amelynek mélységét a rengés felszíni pontjától, az úgynevezett epicentrumtól számítják. ) A mostanihoz hasonló, 8-as erősségű földrengés utoljára 1930-ban rázta meg az országot.

A Nepált szombaton sújtó földrengés a tektonikus rengések csoportjába tartozó szeizmikus esemény volt Forrás: MTI/EPA/Narendra Sreszta

A rengés nem csak Nepálban, hanem a szomszédos India északi részén, valamint Kínában (Tibetben) és Bangladesben is szedett halálos áldozatokat, az erős szeizmikus esemény lökéshullámait pedig még a távoli indiai fővárosban, Új-Delhiben is érezni lehetett. A rengés megrázta a Föld legmagasabb csúcsát, a 8848 méteres Mount Everestet is, komoly pánikot okozva és halálos áldozatokat szedve az alaptáborban csúcstámadásra várakozó alpinisták között.

A 8848 méter magas Mount Everest északi oldala. A hegyóriás még napjainkban is emelkedik Forrás: Luca Galuzzi/licensed under the Creative Commons Attribution ShareAlike 2.5 License/Luca Galuzzi - Www.Galuzzi.It

Az úgynevezett pacifikus tűzgyűrű övezetébe tartozó országokról, különösen Japánról, a Fülöp-szigetekről és Indonéziáról közismert, hogy szeizmikusan aktív területek a csendes-óceáni kéreg e területet érintő hosszú alábukási zónája miatt. De vajon mi okozhatja a masszívnak látszó hatalmas hegylánc fokozott szeizmikus veszélyességét? A választ a jelent összekötő távoli földtörténeti múltban találhatjuk meg.

Több millió éve eltűnt óceán esett India áldozatául

Annak ellenére, hogy emberi dimenzióban érzékelhetetlen, földünk felszíne folyamatos átalakulásban van. Kontinensek és óceánok keletkeznek és tűnnek el a földtörténeti idő számunka felfoghatatlanul hosszú síkján, lassan de biztosan átrajzolva a glóbusz térképét. A földtörténeti középkor, a mezozoikum (249 millió évtől 65 millió évig) hajnalán, mintegy 240 millió éve kezdődött el az a rendületlenül menetelő és napjainkban is tartó folyamat, amelyet a geológusok szűk klubja csak alpi orogenezisként (vagy újabb terminológiával alpi tektogenezisként) ismer.

Az eurázsiai hegységrendszert így a Himaláját is egy 240 millió éve kezdődött kiterjedt és hosszú tektonikai folyamat, az úgynevezett alpi orogenezis emelte a magasba Forrás: Wikimedia Commons

Az eurázsiai hegységrendszert felgyűrő, a Pireneusoktól a Himalájáig terjedő folyamat három szakaszban zajlott le, amelynek utolsó, nagyjából 40 millió éve elkezdődött fázisa, az úgynevezett új-alpi orogenezis jelenleg is tart, legutóbb éppen a múlt szombati nepáli földrengéssel adva életjelet magáról. A triász időszak (249 millió évtől 206 millió évig) elején kezdődött el a korábbi ősi szárazulatok egyetlen hatalmas masszívumba egyesült őskontinensének, a Pángeának a feldarabolódása.

A valamennyi mai szárazulatot egyesítő őskontinens a Pángea a triász-időszak elején. Az egyenlítő vonalában mélyen a szárazföldbe ékelődő hatalmas víztömeg az ősi Tethys-óceán Forrás: Wikimedia Commons

Az egyenlítő térségében az óriási kontinens derekába tölcsérszerűen beékelődő hatalmas Tethys-óceán fokozatosan két nagy szárazulattá, a mai Észak-Amerikát, Európát és Ázsiát magába foglaló Laurázsiára, valamint a Dél-Amerikát, az Antarktiszt, Afrikát és Indiát, továbbá Ausztráliát egyesítő Gondwánára szelte ketté az őskontinenst. Az Atlanti-óceán hozzávetőleg 200 millió éve megkezdődött kinyílásával felgyorsult a Pángea szétesési folyamata.

A Pángea szétdarabolódásának állapota 100 millió éve. Az indiai szubkontinens ekkor vált le Afrikáról, és kezdte meg északra vándorlását Forrás: Origo

A mai indiai szubkontinenst hátán hordozó Dekkán-masszívum Gondwánáról leszakadva nagyjából 100 millió éve kezdte meg a Tethys halálos ítéletét jelentő tempós északra nyomulását. A laurázsiai kontinens felé közeledő India egyre keskenyebbre szorította a Tethys egykor oly hatalmas üledékgyűjtő medencéjét, és 40 millió éve „partot ért” az ázsiai lemeznek ütközve.

Gigászi erők, amelyek hegyeket emelnek

Földtörténeti idősíkról nézve a Dekkán-masszívum (India) egy Foma-1 versenyautó sebességével ütközött az ázsiai kőzetlemeznek.

A Föld térképe az eocén-időszak derekán, bő 50 millió éve, amikor Indiának az eurázsiai lemezhez ütközése kezdetét vette Forrás: scotese.com

A paleocén időszakban (65 millió évtől 55 millió évig) még az egyenlítő vidékén, illetve részben a déli-féltekén fekvő indiai szubkontinens északra tartó mozgása az eocén időszak derekára felgyorsult.

Egy kis lemeztektonika

A hét nagy és számos kisebb kőzetlemez folyamatos vándorlásuk során egymáshoz képest különböző helyzetbe kerülhetnek. A lemeztektonikában használatos kifejezéssel az egymással ütköző kőzetlemezek konvergens, a széttartó lemezek pedig divergens mozgást végeznek. A litoszféra lemezeit a föld belsejéből feláramló hőáramlatok mozgatják.

40 millió év alatt a Dekkán masszívum hozzávetőleg 6000 kilométert tett meg, amíg hozzáforrt Ázsiához. (Összehasonlításként, a nyugat-pacifikus lemez 50 millió év alatt tett meg 3000 kilométert.) Az ütközés (kollízió) nem csak hogy teljesen bezárta a Tethys keleti medencéjét, hanem ezzel egyidejűleg hegyekké gyűrte fel az ősóceán üledékgyűjtő medencéje (geoszinklinális) mélyén lerakódott sok-sok kilométer vastagságú tengeri üledéket.

A Himalája a Tethys több kilométer vastag tengeri üledéksorából gyűrődött fel, Indiai ütközése miatt. India északra nyomulása napjainkban is tart Forrás: Wikimedia Commons

A Himalája párhuzamos, kelet-nyugati irányba futó láncai pont az egykori ütközés „varratvonalában” emelkednek az ég felé. A Tethys egykori a Dekkán-masszívum nyomása által alábukásra kényszerített óceáni kérge az Ázsiával történt ütközés során teljesen felemésztődött. A trópusi éghajlaton sekélytengeri körülmények között lerakódott magas mésztartalmú üledékek „felkenődtek” az ázsiai kontinens peremére , és a továbbra is észak felé nyomuló indiai szubkontinens nyomóereje miatt hihetetlen magasságokba emelkedett a Himalája.

Iszonyatos feszültségek halmozódtak fel a kéregben

Az indiai szubkontinens még napjainkban is évi 20 milliméteres sebességgel halad északi irányba. Az elkövetkező 10 millió évben a számítások szerint további 1500 kilométert fog előrenyomulni. A konvergens lemezszegényen zajló ütközés évente 5 milliméterrel emeli magasabbra a Himalája láncát. (Hogy ez a növekedés a valóságban kisebbnek látszik, az a hegyeket koptató erózió hatásának köszönhető.)

A Himalája 8000 méternél magasabb csúcsait ábrázoló térkép. A lánchegység az egykori ütközés "varratvonala" mentén gyűrődött fel Forrás: Origo

A nyomóerők hatására a kéregben folyamatosan hatalmas energiájú feszültség halmozódik fel, amely időnként kipattan, ilyenkor keletkezik a hegyeket megrázó földrengés. A litoszférában, azaz a földkéregben felgyülemlett energia hirtelen felszabadulásakor keletkező szeizmikus lökéshullámok a kipattanási ponttól, az úgynevezett hipocentrumtól gömbalakban terjednek tovább. Az összetartó, illetve ütköző lemezszegélyek határán kipattanó, úgynevezett interplate típusú földrengések, mint amilyen most hétvégén Nepálban is pusztított, a tektonikus rengések csoportjába sorolhatók.

India 10 millió év múlva 1500 kilométerre lesz északabbra a jelenlegi helyzetéhez képest. A jelenleg is zajló ütközés egyre magasabbra emeli a Himaláját Forrás: Wikimedia Commons

Az emelkedő Himalája térségében ezért még számos hasonló, sőt a mostaninál nagyobb, pusztítóbb erejű földrengésre kell számítani a jövőben. Érdemes megjegyezni, hogy a hozzánk közeli mediterrán térségben ehhez hasonló folyamat zajlik; az afrikai lemez szintén feltartóztathatatlanul nyomul északra. Ezzel állnak összefüggésben a Földközi-tenger térségében, különösen az Appennini és a Balkán- félszigeten tapasztalható szeizmikus jelenségek.

A földrengésfészkek jól követik a lemezhatárokat a Föld szeizmológiai térképén Forrás: Wikimedia Commons

Magyarország a földrengések szempontból stabil területnek számít; hazánk szeizmikus jelenségeinek egy része leginkább az adriai mikrolemez mozgásával hozható összefüggésbe.