A Lichtenberg-féle alakzatot szokás "villámfának" is nevezni, mert a jelenség nagyon hasonlít egy fa szerteágazó lombjához. Jellemzően villamosszikra nyomán születik olyan szilárd szigetelőanyagokban, mint például az akril vagy üveg. Mesterségesen egy nagy sebességű elektronokat tartalmazó nyalábbal hozhatjuk létre, amelyet egy lineáris elektronsugár-gyorsítóból lövellünk ki a jól szigetelő anyagba.
A jelenséget Georg Christoph Lichtenberg fizikus fedezte fel 1777-ben. Lichtenberg még csak kétdimenziós alakzatokat tanulmányozott, ma már tudjuk azonban, hogy három dimenzióban ugyanígy létrehozhatjuk a látványos jelenséget – ahogyan az a mellékelt videón is látható.
Ugyanilyen villámfák keletkeznek egyébként az emberi bőrön is, amikor valakit villámcsapás ér – a Lichtenberg-alakzat sajátos "tetoválásként" gyakorlatilag beleég a szerencsétlenül járt áldozat bőrébe.