A képen nem egy absztrakt festmény, hanem Földünk egyik legnagyobb összefüggő homoksivataga, az Arab-félszigeten található Rab-el-Háli látható. A sivatag, amelynek arab neve Üres Negyedet jelent, egykor a korai civilizációk bölcsője volt – ekkor még nem volt ilyen száraz és kietlen. A homokdűnék között ma sós lapos területek mutatják, merre voltak egykor a tavak és oázisok.
Ma Rab-el-Háli a Föld egyik legzordabb vidéke. A hőmérséklet nappal akár a +60 Celsius-fokot is elérheti, éjszaka pedig egészen -10 fokig süllyedhet le.
Bár kiterjedésében a Szahara 15-ször nagyobb, mint az Üres Negyed (utóbbi megközelítőleg 750 000 négyzetkilométer területű), a sivatagot sziklacsúcsok és kavicsos területek szabdalják – a Rab-el-Háli viszont összefüggő, végtelennek tűnő homoktömeg. A homok vastagsága helyenként meghaladja a 200 métert.
Az Üres Negyedben akár 250 méter magas homokdűnék is állhatnak, és rendkívül kevés, átlagosan alig 3,5 centiméter eső esik évente. Kr. u. 300 körül az akkor még kevésbé kietlen tájon fontos karavánutak vezettek keresztül, azonban a terület az 1930-as évekig szinte teljesen felfedezetlen maradt.
Mára már ismerünk pár e területen őshonos madár- és növényfajt, amelyek túlélik a a sivatag extrém időjárási körülményeit. A Rab-el-Hálib múltját kutatók vízilovak, bivalyok és szarvasok maradványait is, felfedezték, ami arra engednek következtetni, hogy a sivatag egykor nem volt olyan mostoha vidék, mint napjainkban.