A jetirákok (Kiwa sp.) igencsak furcsa élőlények: a jeges Déli-óceán fenekén, de a melegebb vizet lövellő mélytengeri kürtők közelében élnek, mivel nehezen bírják az extrém hideg vizet.
Angol kutatók most először írtak részletes tanulmányt az egyik jetirákféléről, a Kiwa tyleriről, amelyről kiderült: magának „tenyészti” táplálékát.
A tengerbiológusok még 2010-ben gyűjtöttek adatokat az állatokról 2600 méteres mélységben egy távirányítású merülőeszközzel, amely be is fogott pár példányt az óceáni aljzaton.
Azóta több módszerrel vizsgálták a befogott jetirákokat, így például genetikai szekventálással és CT szkenneléssel.
A kutatási eredményeket a PLOS ONE tudományos folyóiratban publikálták.
A K. tyleri sok külső tulajdonsága, így például a színe és a David Hasselhofféra emlékeztető "mellkasszőrzete" a környezetéhez való alkalmazkodás következménye – mondta el Sven Thatje, a tanulmány vezető szerzője, a Southamptoni Egyetem evolúciós ökológusa.
Ez a faj csak az Antarktisz és Dél-Amerika között húzódó mélytengeri hátságon, pontosabban az itt található kéményszerű „fekete füstölők”, azaz 380 Celsius-fokos vizet kibocsátó nyílások közelében él.
„Sok helyen gyakorlatilag egymás hegyén-hátán élnek” – mondta el Alex Rogers, az Oxford Egyetem zoológus professzora, aki a jetirákokat kutató 2012-es expedíciót vezette.
Azért nyomorognak ilyen kis helyen, mert csak ezen a területen megfelelőek számukra a környezeti körülmények a fennmaradáshoz. A nyílásoktól eltávolodva a víz hőmérséklete akár 0,5 Celsius-fokra csökkenhet.
A rákok csupán egy alkalommal hagyják el a biztonságos meleget:
a nőstények a hidegebb vizekben rakják le petéiket,a kutatók azonban egyelőre nem tudják, pontosan miért.
A nőstény rákoknak ez a kitérő egyébként egyenlő a halállal: a hidegben nem képesek táplálkozni, és elpusztul,nak soha többé nem tudnak visszatérni az életet jelentő nyílás körüli melegbe.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a K. tyleri a testén található, szőrszálszerű sörték között „tenyészti” ki a táplálékául szolgáló baktériumokat – a haspáncélján található szőrzet még abban is segít az állatnak, hogy a mélytengeri aljzatról gyakorlatilag felsöpörje az ott található élelmet. Ez a tulajdonság a két másik jetirákfélére (Kiwa puravida and Kiwa hirsute) nem jellemző, így valószínűleg ez is a környezetéhez való alkalmazkodás következménye.