Michael J. Abrams és kollégái, a Harvard Medical School (Boston, Massachusettse, USA) biológus-kutatói a fülesmedúza (Aurelia aurita) fiatal egyedeinek regenerációs képességét vizsgálták laboratóriumi körülmények között.
Az alsóbbrendű gerinctelen állatvilágon belül nem ismeretlen jelenség, hogy
számos faj képes sérülés miatt elvesztett testrészei, szervei egy részének pótlására.
A tudósok a laboratóriumi kísérletek során a fülesmedúzák nyolc, a központi szájnyílást köralakban övező tapogatókarja közül négy egymás mellettit eltávolítottak, a regenerálódási mechanizmus tanulmányozása céljából.
Azonban teljesen más történt, mint amire a kutatók számítottak.
Négy napon belül a fiatal medúzák átrendezték meglévő testrészeiket, és helyreállították a test sugárszimmetriáját. Ezt a sajátos önjavító regenerációt, amelyben az állatok izomzata játssza a főszerepet, Abrams és kollégái szimmetrizációként írták le tanulmányuk előzetes online összefoglalójában.
Maga a tanulmány a Procedings of the National Academy of Sciences rangos szaklapban fog megjelenni. Az izomzat segítségével a fiatal fülesmedúzák
megmaradt fogókarjaikat ismét szimmetrikus formába rendezték át.
A megfigyelések alapján a kutatók matematikailag modellezték az izom összehúzódások nyomóereje és a testszimmetria helyreállítása közötti kapcsolatot. Ezt a típusú önjavító regenerációt más medúzafajoknál, köztük a Földközi-tengerben honos szemölcsös medúzánál (Cotylorhiza tuberculata) is kimutatták.
A fülesmedúzák a kehelyállatok osztályán (Scyphozoa) belül a zászlósszájú medúzák népes rendjéhez (Semaeostomeae) tartoznak.
Egyik leggyakoribb, és messze a legelterjedtebb medúzafaj,
az északi és a déli félteke sarkköri területeitől a trópusi vizekig mindenütt előfordul.
Mind a vízhőmérsékletet mind pedig a sótartalom változást igen szélsőséges értékek között tolerálja; a fülesmedúza hőtoleranciája a dermesztően hideg -0,4 C fokos víztől a +31 C fokos extrém meleg trópusi vízhőmérsékletig terjed. Tengeri faj, de jól viseli a sótartalom csökkenését, nagy tömegben fordul elő például a csökkentsós (brakk) vizű Fekete és Balti-tengerben, de képes a folyótorkolatok vizében is megmaradni.
Testének 96 %-a vízből áll, a kifejlett egyedek áttetsző 30-40 cm átmérőjű ernyőjétt folyadékkal töltött vékony csövek merevítik.
Az állat áttetsző testén jól kirajzolódik a négy fülformájú lilás színű ivarszerv.
A szájnyílás körül nyolc, sugáralakban elhelyezkedő rövid fogókar található. A fülesmedúza planktonikus élőlényeket zsákmányol. Csalánmérge nagyon gyenge, az ember számára szinte érzékelhetetlen.
A fülesmedúza gyakran - időnként nagy tömegben - megfigyelhető a Földközi-tenger partvidékén, így az Adrián is,
főleg amikor az áramlatok partközelbe sodorják a medúzákat. A fürdőzők számára semmilyen veszélyt nem jelentenek.