Mauricio Hoyos Padilla tengerbiológus, a nonprofit Pelagios Kakunjá cápakutatással foglalkozó szervezet igazgatója több mint 13 éve tanulmányozza a Mexikó csendes-óceáni partvidékén fekvő Guadalupe sziget térségében rendszeresen felbukkanó nagy fehér cápákat.
A cápaalakúak (Selchimorpha) ma élő legnagyobb húsevő ragadozója, a nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) csak a világtenger néhány pontján figyelhető meg viszonylagos rendszerességgel.
Szemben a másik két híres megfigyelőhely, a dél-afrikai Vals-öböl, illetve a dél-ausztráliai Neptun-sziget csökkent látótávolságú, gyakran igen zavaros vizeivel,
Guadalupe áttetsző kristálytiszta víztömege különösen alkalmas terep a nagy fehér cápák viselkedésbiológiájának tanulmányozásához.
Padilla, és a Woods Hole Oceanográfiai Intézet (Massachusetts, Egyesült Államok) tengerbiológusai éppen a víz alatt voltak, amikor a cápaketrecüket egy hatalmas példány közelítette meg.
Az óriási ragadozó olyan közel úszott el a kutatók ketrece mellett, hogy a merülésvezető a cápaketrec észlelőnyílásán kinyúlva, megérintette a cápa mellúszóját.
A sajátos pacsit a szomszédos megfigyelőállásról sikerült megörökíteni, amint az a beágyazott videón is látható.
A „Deep Blue” néven regisztrált hatalmas nőstényt már korábban is észlelték Guadalupe vizein, de most sikerült alaposan megfigyelni.
Az állat többször is szorosan elúszott a 22 láb (6,5 méter) hosszú hajó mellett, és hosszabbnak bizonyult annál.
Teljes testhosszát 6,8 méterre becsülték, ezzel a mérettel pedig az egyik legnagyobb valaha észlelt nagy fehér cápa
. A kutatók „Deep Blue” korát 50 év körülire becsülik, ezért is szokatlan, hogy az állat vemhesnek bizonyult. A nagy fehér cápák általában 50-60 évig élnek,
az eddig ismert legidősebb példány, egy 4,6 méter hosszú egyed 76 éves volt.
( A cápák életkora a porcos csigolyák fákhoz hasonló évgyűrűinek segítségével határozható meg a legpontosabban.)
A nőstények a legújabb kutatások szerint csak 25-30 éves korukra válnak ivaréretté, és általában 9-10 hónapos vemhességi periódus után 2-6 ivadékot hoznak világra.
Arra, hogy a nőstény nagy fehér cápák meddig maradhatnak termékenyek, nincsenek pontos adatok.
A mostani észlelés azt bizonyítja, hogy az egészen idős egyedek is szaporodásbiológiai szempontból aktívak lehetnek.
A nagy fehér cápák kifejlett egyedei közül a hímek átlagos testhossza 4,2-4,8, a nagyobb nőstényeké pedig 4,5 -5,5 méter körüli.
A 6 méteres példányok már különösen nagynak minősülnek, az ennél is hosszabb egyedek pedig rendkívül ritkák.
1945-ben Kuba partjainál akadt horogra egy teljes hosszában 21 láb, azaz 6,5 méteres példány.
(A teljes hossz az orr csúcsától a farokúszó felső lebenyének végéig mért hosszúság.) 1983 októberében a kanadai Prince Edward-szigetek vizein kifogott nagy fehér 20 láb, 6,2 méter hosszú volt.
Az eddigi rekorder a Földközi-tengerből származik.
A Máltához közeli Filfla-sziget mellett egy helyi tonhalhalász, Alfred Cutajar horgára akadt nőstény 7 méter 13 cm hosszú volt.
Az 1950-es években legendák keringtek az „azori óriásról”, egy, az Azori-szigetek térségében helyi halászok által többször észlelt, és állításuk szerint közel 30 láb (9,3 méter) hosszú nagy fehér cápáról. Jacques-Yves Cousteau, a világhírű tengerkutató híres könyvében, az 1954-ben kiadott Csend világában emlékezett meg egy állítása szerint 10 méter körüli példányról, amelyet Fréderic Dumas társaságában a Zöldfoki-szigetek vizein figyeltek meg a felszín alatt.
Az előbbi két eset azonban nem kellően dokumentált, az „azori óriás” inkább a helyi folklór világához tartozik, Cousteau cápájánál pedig figyelembe kell venni az általa is leírt zavaros víz torzító hatását.