A NASA és az Európai Űrügynökség (ESA) 1995-ben felbocsátott napfigyelő műholdja (Solar and Heliospheric_Observatory, SOHO) lassan
húsz éve rögzíti a naptevékenységet.
Ez alatt az idő alatt a naptevékenység ismétlődően fokozódott, majd lecsendesedett.
A SOHO
extrém ultraibolya képalkotó teleszkópja
a hosszú évek folyamán megörökítette a napkorona – azaz a nap atmoszférája – változásait. Ez lehetetlen lett volna a földfelszínről.
A földi légkör a földfelszínre érkező ultraibolya sugárzás több, mint 75 százalékát kiszűri, és az extrém ultraibolya (121-10 nanométer hullámhossz közötti) sugárzást pedig teljesen elnyeli.
E sugárzás megfigyeléséhez műholdak – amilyen a SOHO – szükségesek.
Az összeállításban látható egyedi képek mintegy 2 millió Celsius-fokos gázt ábrázolnak a Nap atmoszférájában. Ez az atmoszféra vagy más néven korona több millió kilométerre terjed ki a Naptól.
A montázsban lévő
fényesebb képek azokat az időszakokat mutatják, amikor nagyobb volt a Nap aktivitása.
Az aktivitás hajtóereje a Nap mágneses mezeje, és nagyjából
11 éves ciklust követ.
A legfényesebb képek a naptevékenység maximumán készültek. Ezekben az időszakokban a Nap mágneses mezeje rendkívül dinamikus, változtatja a konfigurációját és energiát bocsát ki, részben ultraibolya sugárzás formájában a világűrbe.
A korona magas hőmérséklete egyelőre rejtély a napfizikusok számára, mivel a Nap fényes „felszíne” csupán 5700 Celsius-fokos, ezért
képtelen közvetlenül millió fok fölé melegíteni a koronát.
A kutatók elképzelése szerint éppen a
mágneses tevékenység
lehet ezért a felelős, de a konkrét mechanizmusra még nem derült fény.
Az itt bemutatott képek mindegyikét tavasszal készítették.