A BMC Evolutionary Biology tudományos lapban bemutatott kutatás azt vizsgálta, hogyan képesek a pókok gyors ütemben "gyarmatosítani" új területeket, miközben sokszor igen komoly távolságokat utaznak.
A tudósok szerint minderre "léghajózó" mozgási technikájuk a válasz, amelynek segítségével akár napi 30 kilométert is megtehetnek a vízfelszín felett új lakhely után kutatva.
Egészen eddig úgy gondolták, hogy a pókok ilyesfajta utazása rendkívül kockázatos, hiszen nem tudják befolyásolni azt, hogy merre repüljenek, csupán az éppen aktuális széljárásra hagyatkoznak.
Már Charles Darwin, az evolúcióelmélet kidolgozója is feljegyezte, hogy rendszeresen landoltak pókok a tengerpartoktól mérföldekre haladó hajóján, a Beagle-n.
Ha a pókok valóban nem tudják irányítani merre haladjanak a víz felett "léghajózva", hogyan lehetséges, hogy az evolúció megengedi egy szárazföldi ízeltlábú ilyen kockázatos viselkedését
- tette fel a kérdést Morito Hayashi, a londoni természetrajzi múzeum munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.
Mint fogalmazott, eredményeik szerint a pókok igenis képesek befolyásolni vízfelszínen történő utazásukat különböző testhelyzetekkel, amelyekkel ki tudják használni a különféle szélirányokat.
A kutatók 325 felnőtt pókot gyűjtöttek össze kisebb szigetekről a Nottinghamshire-i természetvédelmi körzetekben. Megfigyelésük szerint sok pók különböző testtartást vett fel, például "vitorlaként" emelték fel egy pár lábukat, így használva ki a vízfelszínen mozgó levegőáramlatokat.
Ezzel a technikával a pókok sós és édesvízen, valamint csendes és viharos körülmények között is képesek voltak haladni.
Emellett selyemfonalukat mintegy horgonyként ledobva képesek voltak lassítani vagy akár meg is állni - tette hozzá Morito Hayashi. A tudós szerint az is elképzelhető, hogy a vízen landolva csapdába eső pókok fonalukat vonóhoroghoz hasonlóan is tudják alkalmazni, rákapaszkodva más úszó tárgyakra, vagy a partra.
Amennyiben nem okoz gondot a vízen landolás, akkor a pókok egy-két héten belül már messze lehetnek onnan, ahonnan indultak
- hangsúlyozta Sara Goodcare, a Nottinghami Egyetem kutatója, aki szintén részt vett a tanulmány írásában.