A Kavachi a Salamon-szigetek tengeralatti tűzhányója, amely az egyik legaktívabbnak számít a Csendes-óceán délnyugati részének víz alatti vulkánjai közül.
Egy, a National Geographic Society által finanszírozott kutatócsoport négy napon keresztül vizsgálgatta óvatosan a nem éppen veszélytelen vulkánt abból a szempontból, hogy mennyire lenne biztonságos alámerülni a kráter belsejébe.
Mivel nem tűnt úgy, hogy kitörés fenyegetne, elkezdték feltérképezni a vulkán csúcsát,
valamint vizsgálni a kémiai és geológiai tulajdonságait. Arra is kíváncsiak voltak, milyen életformák élhetnek a tanulmányozott területen.
„Nagyon féltünk” – ezt nyilatkozta a kutatócsoport egyik tagja, Brennan Phillips a National Geographic magazinnak. Phillips szerint a vízfelszín felett és alatt egyaránt lehet hallani, ha kitörésre készül a Kavachi, a morajlás akár 16 kilométeren belül is simán észlelhető.
A gyanús hangok hiánya ellenére minden alap megvolt az aggodalomra. Ahogy a National Geographic megírta,
senki sem tudja százszázalékos pontossággal megmondani, hogy milyen gyakran tör ki a víz alatti vulkán.
Még ha nem is lövell ki olvadt lávát, hamut és gőzt a vízbe, akkor is veszélyes lehet a búvárok számára. A lap szerint azoknak a merülőknek, akik közel merészkedtek a vulkán külső pereméhez, a forróságtól vagy a bőrt irritáló savas kémhatású víztől kellett visszahőkölniük.
A sérülések elkerülése végett a kutatók végül úgy döntöttek, hogy kamerákkal felszerelt robotokat juttatnak a vulkán belsejébe.
Amit a felvételeken láttak, az tényleg elképesztő volt: ráják, medúzák, csipkés pörölycápák (Sphyrna lewini) és selyemcápák (Carcharhinus faciformis) vertek tanyát a forró, savas, metánban gazdag környezetben.
Ezek az állatok sokkal forróbb és savasabb közegben élnek, mint amire számítanánk, de ennek ellenére nagyon jól elvannak”
– mondta Phillips. „Milyen típusú extrém környezethez adaptálódtak a megfigyelt élőlények? Milyen változásokon mentek keresztül? Csak bizonyos állatok képesek mindezt kibírni?” – teszi fel az izgalmas kérdéseket a kutató.
Habár a Kavachi a megfigyelések ideje alatt nem produkált aktív kitörést, a videó azt mutatja, hogy szén-dioxid- és metánbuborékok áramlanak fel a tengerfelszínen lévő kürtőkből, a víz pedig különleges színekben pompázik, köszönhetően a redukált vasnak és kénnek.
Phillips most egy szeizmikus mérőállomást akar felállítani, valamint mélytengeri kamerákat szeretne elhelyezni. A kutató szerint azt is érdemes lenne megfigyelni, milyen módon reagálnának az állatok (például a cápák), ha valódi kitörés történne.
„Valahogy előre megérzik, ha kitörés van készülőben, és még azelőtt elmenekülnek a kaldera környékéről, hogy a katasztrófa bekövetkezne? Esetleg csapdába esnének, majd a gőz és láva áldozatává válnának?” – tűnődött a lehetőségeken Phillips.