Rekordidő alatt pusztult el több mint 60 ezer szajga (Saiga tatarica) Kazahsztánban – eleinte senki nem tudta, pontosan mi történhetett a fokozottan védett állatokkal, csupán gyanakodtak a bakteriális fertőzésre.
Ahogy korábban beszámoltunk róla, a rekordidejű, négynapos hullám előtt és után is regisztráltak elhullott tatárantilopokat, májusban például két hét alatt 12 ezer állat hullott el. Korábban is sejtették, hogy valószínűleg baktérium okozta a katasztrófát, de most
a kutatóknak lehetőségük nyílt közelebbről tanulmányozni az esetet.
2014-ben még 257 ezer szajga élt Kazahsztán területén, mára számuk a felére csökkent. Egy apró horda megtalálható még Oroszországban, egy nagyobbacska pedig Mongóliában, de a fokozottan veszélyeztetett faj helyzetét most jócskán megnehezítette a kazahsztáni katasztrófa.
A helyi vadőrök képtelenek voltak időben megérkezni a szajgákhoz, ezért sokáig pontosan nem is tudtuk, mi tizedelheti őket.
A kutatók most az állatok környezetéből vettek mintákat: a kövekről, amelyek között éltek, az elfogyasztott növényzetből, a környező állatokból, a vízből és a talajból. Részletes boncolásokat is elvégeztek, hogy pontosan megállapíthassák, mi okozta az állatok pusztulását.
A leginkább nőstényeket és borjakat érintő elhulláshullámot a Pasteurella és Clostridia baktériumok okozták, amelyek belső vérzést idéztek elő. A Pasteurella egyébként a szajga szervezetében természetes módon is megtalálható, csak akkor okoz problémát, ha az állatok immunrendszere meggyengül. Ezért valószínűleg a Clostridia volt a felelős.
Az, hogy miért kifejezetten most tizedelte meg áldozatait a Clostridia, abban a hosszú, hideg tél, majd a nedves tavasz lehet a hibás, ezek a feltételek ugyanis kedvezőek a baktériumok elszaporodásához és a tatárantilopok immunrendszerének meggyengüléséhez – mondta el a LiveScience-nek Steffen Zuther geoökológus, aki a szajgahalálokat vizsgálta. „Semmi különleges nincs benne, a kérdés csak az, hogy miért ilyen rövid idő alatt zajlott le” – tette hozzá.