A kora reggel sötét óráiban, a perzselő hőség beköszönte előtt indult neki ezen a nyáron Melany Hunt a kutatótársaival, hogy megmássza a Death Valley és a Mojave-sivatag hatalmas homokdűnéit.
A magukkal vitt nehéz felszereléssel arra készültek,
hogy meghallgassák és rögzítsék a milliárdnyi apró szemcse alól érkező hangokat,
azt az akusztikus morajt, amelynek létezéséről már évszázadok óta jelentek meg beszámolók.
A Caltech (Kaliforniai Műszaki Egyetem) kutatócsoportja azoknak a hullámoknak a jellegzetességeit vizsgálta, amelyek morajló emisszióként ismertek. Az eredmények a Physics of Fluids folyóirat e heti számában jelentek meg.
A morajló homokdűnék állandó, alacsony frekvenciájú hangot bocsátanak ki, amely valamilyen hangszer egy tiszta hangjára hasonlít. A moraj kialakulását kisebb amplitúdójú pukkanó vagy böfögő hangok előzik meg.
A dűnék hangját ide kattintva hallgathatja meg!
A kutatók felfedezték, hogy felszíni és térbeli jelek is jelen vannak, de eltérő tulajdonságokkal. Meglepetésükre Hunt és munkatársai azt is észrevették, hogy egy nagy tömegű homokdomb felszínére ható impulzussal,
például egy egyszerű kalapácsütés egy lemezre,
ki tudták váltani a dűne természetes rezonanciáját.
„Ezt még soha nem említették az irodalomban” – mondta Hunt, a Caltech gépészmérnöke.