Modern Noé bárkájával mentenék az élővilágot

Modern "Noé bárkája", a Frozen Ark őrzi a veszélyeztetett állatfajok DNS-ét és sejtjeit, mielőtt a globális éghajlatváltozás miatt elérné a fajokat a jelenlegi, sorban a hatodik tömeges kipusztulás.

"Sok faj még azelőtt ki fog halni, hogy tudomást szereznénk a létezéséről. A Frozen Ark célja, hogy megtalálja és megőrizze a DNS-üket és a sejtjeiket a következő nemzedékek számára, mielőtt még túl késő lenne" - magyarázta John Armour, a projektet befogadó nottinghami egyetem tanára.

A tíz évvel ezelőtt egy brit tudós házaspár, a 2014-ben elhunyt Bryan Clarke és felesége, Ann által elindított Frozen Ark hálózatnak jelenleg világszerte 22 partnere van: állatkertek, kutatóintézetek és egyetemek, amelyek 5500 fajhoz tartozó 48 ezer mintát gyűjtöttek össze.

Nottinghamben 705 mintát őriznek, közöttük a szibériai tigris és az amuri párduc sejtjeit, ezeket úgynevezett FTA gyorselemző edényekben szobahőmérsékleten, illetve fagyasztóban -80 Celsius-fokos hőmérsékleten tárolják.

Noé bárkája egy festményen Forrás: Wikimedia Commons

Csiga adta az ötletet

A Frozen Ark egyik adminisztrátora, Ed Louis professzor elmondta, hogy sokan ellenzik a programot, legjobban az állatvédők, akik szerint minden erőfeszítést a veszélyeztetett fajok megóvására kellene fordítani.

Mi nem az ő tevékenységüket akarjuk felváltani, hanem "biztonsági mentést" adni nekik egy faj kihalásának esetére

- tette hozzá.

A modern Noé bárkája ötletét Clarke professzor egy kistermetű tahiti endemikus csigafajtól, a partulától kapta, amelynek kihalását a természetben történt egy másik, húsevő csigafaj okozta, amelyet eredetileg egy másik haslábú túlzott elszaporodása miatt telepítettek be.

A Frozen Ark célja, hogy megtalálja és megőrizze a veszélyeztetett fajok DNS-ét Forrás: AFP/Science Photo Library

Partula csigákat laboratóriumában összegyűjtve, majd a világ különböző állatkertjeibe elküldve Clarke professzornak sikerült megmentenie a fajt, amelynek a természetbe történt visszatelepítését szintén tesztelték.

A hatodik nagy kihalás kora

Ann Clarke különösen fontosnak nevezte a gerinctelen állatok megmentését, amelyek létfontosságúak a Földön: ők végzik el a beporzást, pusztítják el a káros rovarok egy részét, szűrik a vizet és táplálják a talajt.

A partulához hasonlóan számos populáció hanyatlásnak indult, és olyan tempóban pusztulnak, hogy a tudósok a hatodik nagy kihalási hullámról beszélnek. A legutóbbi a dinoszauruszoké volt, 65 millió évvel ezelőtt.

A kétéltűek mintegy 41 százalékát fenyegeti kihalás Forrás: Jaime Bosch MNCN-CSIC

Az emberi tevékenység és az általános felmelegedés hatása különösen drámai az óceánokban. Előrejelzések szerint a tengeri fajok 25 százalékának élőhelyéül szolgáló korallzátonyok 2050-ig elpusztulhatnak.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUNC) szerint a kétéltűek mintegy 41, az emlősök 26 százalékát fenyegeti kihalás.

Újrateremtés is szóba jöhet

John Armour szerint a tárolt DSN és sejtek segítségével információk tömege nyerhető, egyebek között az anyagcsere-folyamatokról.

Míg az antibiotikumok egyre kevésbé hatékonyak, a kétéltűek bőrét baktériumölő apró molekulák borítják. Az antibiotikumok nélküli korszak egyik megoldása ezen molekulák gyógyászati célú adaptálása lehet Louis professzor szerint.

A minták legszélsőségesebb alkalmazása az lenne, ha

a megőrzött anyagot a kihalt fajok "újrateremtésére" használnák fel,

de ez az elmélet egyelőre még nem megvalósítható.