Több ezer éve kísérik legendák a Zedekiás barlangjának nevezett kőfejtő létezését – annyi bizonyos, hogy teljesen ember alkotta képződmény, és generációkon átívelő munka eredménye. A barlangrendszer összesen majdnem egy kilométer hosszú, két hektárnyi felületen fekszik, és rengeteg mészkövet nyertek ki innen az elmúlt évezredek alatt.
Az innen bányászott mészkövet Kr. u. 50 körül Heródes használta építkezéseihez, többek között a második jeruzsálemi templom továbbépítéséhez. Ehhez kapcsolódik a barlang történelmével összeforrt egyik legfontosabb legenda is, amely szerint köveit elsőként még
Salamon használta fel a mitikus első jeruzsálemi templom építéséhez.
Miután Kr. e. 1000 körül Dávid király a mai Jeruzsálem területére tette át a székhelyét, fia, Salamon nagy építkezésekbe kezdett, így többek között a Mórija-hegyén (ma Templom-hegyen) felállított szentélyt is ekkor hozta létre.
Ez a templom vált a zsidó építészet szimbólumává, építése az ószövetségi időszak egyik legkiemelkedőbb eseményének számított. A Zedekiás barlangjaként ismert kőfejtőnek a legendákon kívül azonban nem bizonyított, hogy bármi köze is lenne a híres templomhoz.
Azt viszont tudjuk, hogy Heródes biztosan felhasználta az innen származó köveket a második templom megépítéséhez, amelynek a szent helyként tisztelt Siratófal a legismertebb maradványa.
Utóbbi is az óváros vallásiemlék-együttesének, a Templom-hegynek a része, neve onnan ered, hogy a zsidók e falnál imádkozva gyászolják a templom lerombolását. I. Szulejmán oszmán szultán a 16. században eltorlaszoltatta a Zedekiás-barlang bejáratait, attól félve, hogy rajtuk keresztül ellenséges erők is könnyen bejuthatnak Jeruzsálem szívébe.
Szulejmán olyan hatékonyan eltorlaszolta a bejáratokat, hogy egészen
1854-ig senki nem tudta, hogy itt valójában barlang fekszik
– ekkor egy amerikai misszionárius, James Turner Barclay kutyája fedezte fel újra a mesterséges mélyedést. Az eb ugyanis ott kezdett el lyukat ásni egy hevesebb esőzés után, ahol a felázott földből könnyen kikaparhatta az egyik bejáratot. Barclay egyébként nem véletlenül volt erre: a helyi legendák nyomában járt, melyek szerint errefelé rejtőzött Zedékiás barlangja. A misszionárius és két fia visszatértek éjszaka a helyszínre, és újra felfedezték maguknak a kőfejtőt.
1873-ban Charles Clermont-Ganneau francia archeológus a barlang feltárása közben egy rejtett résben kerubszobrot talált. A kerubok gyakran szerepeltek az Ószövetségben. A bibliai hagyomány szerint a
Salamon templomában őrzött Frigyládát is két kerub vigyázta,
ezért az archeológus azt valószínűsítette, hogy a barlang valóban Salamon idejéből származhat.
A kőfejtőt az 1880-as években egy német vallási szekta használta rövidebb ideig lakhelyként, de hamar kitoloncolták őket a török és német hatóságok – a történet itt annyira nem izgalmas, mint inkább szomorú: nem tiltott, rejtélyes szertartások, hanem a párás, nyirkos, egészségtelen környezet miatt kialakuló betegségek elkerülése végett tiltották meg a szekta tagjainak, hogy odalenn éljenek.
A barlangban található köveket használták fel az 1900-as évek elején a Jaffa kapunál álló óratorony megépítéséhez;
azóta a területet hivatalosan csak a szabadkőművesek látogatják,
akik minden évben összegyűlnek egy nagyszabású szertartásra már 1868 óta. A barlang azért foglal el ilyen különleges helyet a filozófiájukban, mert
Salamon királyról úgy gondolják, ő volt az egyik első szabadkőműves, az első jeruzsálemi templom pedig az első szabadkőműves építkezés.
Az izraeli szabadkőművesek számára ez a barlang az egyik legszentebb hely a világon.
Zedekiás barlangja szintén egy, a helyszínhez fűződő legendáról kapta a nevét: eszerint a bibliai Zedekiás király próbált meg elmenekülni a járatokon keresztül a babiloni ostrom alatt álló Jeruzsálemből a Jordán felé, de a babilóniai II. Nabú-kudurri-uszur király csatlósai elfogták, és visszahurcolták a városba. Zedekiás volt Júda utolsó királya Kr. e. 597-től Kr. e. 586-ig, uralkodása Jeruzsálem babiloni elpusztításával és a zsidók fogságba hurcolásával ért véget.
Elfogatása után fiait szeme láttára megölték, őt pedig megvakították – a barlangban található vízfolyásokat még ma is Zedekiás könnyeinek hívják.
A legendák szerint itt nyugszik Kóré is, aki Mózes és testvére, Áron ellen lázadt, azt állítva, hogy Mózes hamis ürüggyel csalta ki a zsidókat Egyiptom földjéről. Kóré, a nagy összeesküvés vezetője lévita volt, aki
alig 250 emberrel karöltve lázadást szított Mózes ellen.
Az Ószövetség szerint Kóré és társai alatt megnyílt a föld, és elnyelte őket – Al-Mukaddasi 10. századi földrajztudós szerint pontosan Zedekiás barlangjában.