„Az áltudományok hívei azt gondolják, hogy tudnak, pedig csak hisznek” – mondta el véleményét az áltudományokról megnyitó beszédében dr. Lovász László, az MTA elnöke. A nemrég hivatalosan is hatástalannak minősített homeopátia és társai
sokszor tisztességtelen módszerekkel, megtévesztéssel és kiskapuk kijátszásával próbálnak népszerűségre szert tenni
– az MTA azonban most bekeményít, és céljának tekinti, hogy – többek között a hatékony kommunikáció eszközeivel – visszaszorítsa ezeknek az áltudományoknak az előretörését.
Valójában azt is nagyon nehéz meghatározni, hogy mit értünk áltudományok alatt. A hivatalosan kiegészítő és alternatív gyógyászat (complementary and alternative medicine, CAM) néven emlegetett gyógyhatású vagy nem ártó termékek és népi gyógymódok összessége olyan gyűjtőfogalom, amelyet amiatt nehéz behatárolni, mert
folyamatos mozgás van közte és a valódi medicina között.
Kovács József, a Semmelweis Egyetem kutatója elmondta, hogy az antioxidánsok jótékony hatásai például korábban a CAM kategóriájába tartoztak, mára azonban már tudományosan bizonyított tény, hogy szerepük van a szabad gyökök megkötésében. A különböző gyógymasszázsokat régen orvos írta fel mint hatásos medicinát, mára azonban ezek átkerültek a természettudományos gyógymódok közé – annak ellenére, hogy a kezelés kiegészítéseként tökéletesen működhetnek.
A természetgyógyász Nobel-díjas
Juju Tu, a 2015-ös orvosi Nobel-díj egyik díjazottja, az első kínai orvosi Nobel-díjat a malária elleni újfajta gyógymód kidolgozása miatt kapta meg. Juju az egynyári üröm (Artemisia annua) nevű növényből nyerte ki az artemizinint, amely a betegség gyógyítására alkalmas vegyület. A kutatónő azonban egy percig sem titkolta, hogy nem a saját fejéből pattant ki az üröm ötlete: egy 1700 éves, a keleti Jin-dinasztiához tartozó kínai szövegben bukkant rá arra, hogy akkoriban az üröm segítségével gyógyították a maláriát. A módszer eddig erősen a természetgyógyászat témakörébe tartozott.
Nagyon nehéz tehát pontosan meghatározni, hogy mit tekintünk áltudománynak, de legalább ennyire komoly kihívás pontos és szakszerű definícióját adni az orvostudománynak is. Az elmúlt néhány évszázadban folyamatosan változott az orvoslás metodikája – a 18. századig például a hit alapú orvoslás volt elterjedt, amelynek a 19. századtól az úgynevezett józan ész alapú orvoslás vette át a helyét, a 20. század elejétől a tapasztalaton, az elmúlt 30-40 évben pedig a bizonyítékokon alapuló orvoslás lett a hiteles gyógyászat forrása.
Ez utóbbi a legmegbízhatóbb tudás mellett érvel, túlzott szubjektív szempontok nélküli, protokollszerű gyógyítást jelent.
Az orvoslásban különböző evidenciaszintek léteznek – mondta el Poór Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Környezet és Egészség Bizottságának elnöke. Ezeket a tudományos bizonyítékok osztályozása és azok hitelessége, illetve tudományos alátámasztottsága szerint állapítják meg. Létezik:
Az evidenciaszintek megállapításának célja a hibák minél hatékonyabb kiküszöbölése, de nagyon könnyen csúszhat hiba a gépezetbe.
Ahogyan a természetgyógyászatban is vannak még be nem vizsgált, de hatásos készítmények, a IV. evidenciaszintben is maradtak olyan gyógyszerek és kezelésmódok, amelyek ma már nem állják meg a helyüket.
Az orvostudománynak más a logikája, mint a természetgyógyászatnak
– míg utóbbi inkább a lelki aspektusokra játszik rá, addig az előbbi tényekre és a kipróbált módszerekre fókuszál. A kutatók újra és újra megmérettetik magukat a különböző szaklapok hasábjain, és nem félnek kiállni akár sikertelen kutatásaik mellett sem.
A tudományos tanulmányok megtévesztenek
Az orvosok különböző szaklapokban mérettetnek meg szakmai és tudományos szempontból egyaránt, egészen 2005-ig azonban nyilvánosan csak ezek a szaklapokban megjelent tanulmányok voltak elérhetőek. Így megtévesztővé vált egy-egy téma kutatása, hiszen a sikeres kísérletről beszámoltak a tudományos folyóiratok, de a többi 14 sikertelenről már nem, így gyakorlatilag befolyásolták az orvostudományt és a betegeket. 2005-től azonban már kötelező minden kutatás eredményét online elérhetővé tenni, még azokét is, amelyek sikertelenül végződtek - így bárki objektíven áttekintheti az őt érdeklő téma kutatási történetét.Mandl József, az Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke elárulta, hogy az úgynevezett Ingelfinger-szabály fontos szerepet játszik az orvostudományban, hiszen ez alapján a szaklapok csak azokat a tanulmányokat fogadják el, amelyek valami újat nyújtanak – így veszik elejét annak, hogy a már sikeresen megoldott problémákat újra és újra előhúzzák a szakmai sikeresség,a rosszul felfogott publikációs kényszer miatt. A természetgyógyászok számára
nincs fórum, ahol bemutathatják egyértelműen hatásos módszereiket,
és nincs olyan szakmai közeg sem, amely szabályozná a hatástalan eszközöket.
A természetgyógyászat nagyban az ember öngyógyító képességére játszik rá, és a természetben megtalálható anyagok gyógyhatását próbálja bizonyítani – kisebb-nagyobb sikerekkel. A jelenlegi jogi besorolási kategóriák azonban túl sok kiskaput engednek ahhoz, hogy hatékonyak legyenek – itt van például az étrend-kiegészítők esete, amely a „ha nem árt, akkor jöhet” alapelv szerint működik,
tehát bármi lehet étrend-kiegészítő, ami nem káros.
Így sikerül több olyan beteg embert is behúzni ebbe a csapdába, akik kétségbeesésükben bármit kipróbálnának – gyakori eset, hogy daganatos betegek súlyos összegeket költenek az ilyen kétes hatású kiegészítőkre.
Az egészség megfogalmazásában is változások álltak be – a WHO 1948-ban úgy írta még le, hogy az
egészség teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya
– 2005-ben pedig hozzátette, hogy még a megfelelő életminőség is hozzá tartozik a fogalomhoz. Kosztolányi György, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának kutatója az előadásán elmondta, hogy rengeteg potenciális bővülési lehetőség adható még az egészségmeghatározáshoz – így például a később jelentkező mutációk, a szervi anomáliák, a reprodukciós képesség, a recesszív mutációk vagy az időskori jólét is mind-mind olyan faktor, amelyeket érdemes volna megvizsgálni, ha egészségről beszélünk.
De ha még az egészség megfogalmazásával is ilyen problémáink vannak, hogyan akarjuk visszaszorítani az áltudományok káros következményeit? A CAM számos olyan kiskaput talált, amelyeken keresztül érvényesítheti akaratát, és megtévesztheti a tömegeket. Írtam már arról, milyen könnyű az étrend-kiegészítők csoportjába bekerülni, ugyanilyen egyszerű például
az internetet és a nyilvánosságot felhasználni arra, hogy téves információkat terjesszenek.
Sajnos egyre több ember szkeptikus az orvostudománnyal szemben, és fordul a hamis információkkal szolgáló áltudományok felé. Ezt pedig csak súlyosabb szankciókkal és szabályokkal, valamint megfelelő kommunikációval lehet megakadályozni. Lovász László szerint a kutatók is felelősek a helyzet kialakulásáért, hiszen
legtöbbször a szakmán belül kommunikálnak,
és ritkán közlik az eredményeiket a nagyközönséggel úgy, hogy az mindenki számára érthető legyen. Az orvostudomány rendkívül gyorsan változik, ezt pedig megfelelően kell átadni a betegeknek.
Régen elterjedt volt, hogy bábák segítségével szülnek a nők, mára ezt szinte teljes egészében felváltotta a kórházi szülés – a bábák pedig perifériára, a természetgyógyászat mezsgyéjére kerültek.
Egyre többen választják mégis az otthoni szülést, ennek pedig Kovács József szerint pszichológiai okai vannak (az otthon melegében kényelmesebben és nagyobb biztonságban érzi magát az egyébként kiszolgáltatott nő) – és itt el is érkezünk ahhoz, ami ma az orvostudomány egyik legnagyobb hiányossága és a természetgyógyászok legnagyobb előnye. Egy beteg emberre jellemző a válaszkeresés, a spiritualitás igénye (a szó pszichológiai értelmében), ezt pedig az orvosok képtelenek megadni számára – ezért fordulnak egyre többen az alternatív módszerek felé.
Az orvostudomány figyelmen kívül hagyja a pszichológiai igényeket,
az orvos csak technológiai sémákban gondolkodik, és többnyire képtelen lelki segítséget nyújtani a betegének. Persze arról lehet vitatkozni, hogy ez beletartozik-e az orvos munkakörébe, mindenesetre sokkal kevesebb ember fordulna a CAM-hoz, ha az orvosától kapná meg azt a hiteles pszichológiai támogatást, amelyre természetesen szüksége van.
Attól függetlenül, hogy úgy tekintünk a CAM-módszerekre, mint a mumusra, ezek még léteznek, és lehet ezeket etikusan, a lehető legkisebb károkat okozva használni. Ebben
az alternatív medicinának a placebohasználat etikáját kell alkalmaznia,
azaz a beteg tájékoztatását arról, hogy mit várhat a gyógyhatású készítménytől, amely nem tartalmazhat a betegre káros összetevőket, és nem alapulhat becsapáson a használata.
Mindehhez az szükséges, hogy tartsák szem előtt az orvoslásban évszázadok óta alkalmazott, legfontosabb elvet: a segítés fontosabb, mint az anyagi érdekeltség. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, az alternatív gyógyászat az orvostudomány hasznára válhat, hiszen olyan esetleges megoldásokat helyezhet a tudomány látókörébe, amelyek valóban hatásosak lehetnek.