Az új-mexikói Los Alamos Nemzeti Laboratórium kutatói egy nagy felbontású szuperszámítógéppel készítették el az Antarktisz körüli óceáni víztömeg áramlatainak modelljét. A térkép segítségével a klímaváltozás óceáni áramlatokra és örvényekre gyakorolt hatását szeretnék vizsgálni.
A Déli-óceán
A Déli-óceán a 60. szélességi kör és az Antarktisz közötti víztömeg neve, a modern földrajztudományban az ötödik óceánként emlegetik az Atlanti-, a Csendes-, az Indiai-óceán és a Jeges-tenger mellett. Nem kontinensekkel határolt, hanem az Antarktisz körüli, különállóan áramló víztömeget jelenti. Az elnevezés, bár a köznyelvben már régóta élt, csupán 2000-ben lett hivatalos – a Nemzetközi Hidrográfiai Társaság (IHO) ekkor nyilvánította különállónak a Déli-óceánt. A teljes elkülönítést éppen áramlatainak köszönhetően érte el: ezek ugyanis megakadályozzák, hogy vize keveredjen a három szomszédos óceán vizével, és más a klímája is, mint utóbbiaknak.A részletes térkép az Antarktisz cirkumpoláris ( a földrészt körbefolyó) áramlatait és örvényeit ábárzolja. A színek a vízmozgás sebességét jelölik: a fehér áramlatok gyorsabbak, a sötétkékek lassúak. Az egyik nagy áramlat kelet felé kerüli meg az Antarktiszt, amely gyakran hatalmas örvényeket alakít ki Afrika déli csücskénél. Ezek az örvények műholdképeken valamint a terepi megfigyelések során is jól észlelhetők. Ez az áramlási rendszer akkumulált hőt szállít északról délre, az Antarktisz irányába.
Korábbi kutatások több mint 6,7 millió örvényt számoltak össze a világóceánban. Közülük több száz akár 200 napig is fennmaradt, és sikerült azonosítani majdnem 1 kilométer mély örvényt is. A legnagyobb örvények átmérője elérte a150 kilométert. A felmérések és a modellezés az úgynevezett Energiaügyi Gyorsított Klímamodellezés (Accelerated Climate Modeling for Energy, ACME) projekt része, amely a klímaváltozás helyi hatásaira fókuszál, és a víztömeg, a jég valamint a biogeokémiai ciklusok (mint például a planktonok ciklusai) kölcsönhatását modellezi.