Repülőgép-eltérítésben is világelsők vagyunk

Az 1954-ben a Maszovlet jogutódjaként létrejött Malév kötelékében repülő Liszunov Li-2 gépek közül többet is eltérítettek

Az 1970-es, 80-as évekhez képest, és különösen a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás óta a repülőgép-eltérítések – az egyre szigorúbb biztonsági intézkedéseknek köszönhetően – szinte teljesen megszűntek. Az Egypt Air járatának március 29-i eltérítéséhez hasonló esetek ma már ritka kuriózumnak számítanak, de a múltban ez nem így volt.  A magyar repüléstörténetből ugyancsak ismert néhány gépeltérítési eset, és a világtörténelem legelső géprablása is egy hazai eseményhez fűződik.

Koronás fő volt a világ első repülőgép-eltérítője

Ferenc József császár halála után 1916. november 21-én az unokaöccse, IV. Károly lépett a trónra. Az 1916. december 30-án magyar királlyá koronázott ifjú uralkodó azonban nem sokáig viselhette a Szent Koronát felséges fején; a világháborús vereség és az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása arra kényszerítette, hogy 1918 novemberében, az úgynevezett eckartsaui nyilatkozatban lemondjon a magyar trónról.

Az 1954-ben a Maszovlet jogutódjaként létrejött Malév kötelékében repülő Liszunov Li-2 gépek közül többet is eltérítettek Forrás: Fortepan/Magyar Rendőr

(Egészen pontosan november 11-én ausztriai császári, november 13-án pedig magyar királyi jogairól mondott le.) A jó szándékú, ám igencsak befolyásolható Károly, a becsvágyó és kemény jellemű Zita császárné ráhatására, a Monarchia összeomlása után majd három évvel, 1921. március 27-én váratlanul betoppant a budai királyi palotába.

IV. Károly koronázási eskütétele a budavári Szentháromság-szobornál, 1916. december 30-án Forrás: Wikimedia Common

Az Aranygyapjas-rend átnyújtásával, valamint az Otranto és Szeged hercege cím adományozásának kilátásba helyezésével

arra szólította fel az ebédjében megzavart Horthy Miklós kormányzót, hogy adja át a hatalmat.

Horthynak ekkor még sikerült lebeszélnie Károlyt a trónfoglalási próbálkozásról, arra az egyébként reális veszélyre hivatkozva, hogy a Habsburg-király trónfoglalása Magyarország antant megszállását és a szuverenitás elvesztését eredményezné.

Az idős császár Károly és Bourbon-Pármai Zita esküvőjén, 1912-ben. A főherceg IV. Károly néven a Monarchia utolsó uralkodója volt Forrás: Origo

Károly április 5-én hazautazott Svájcba,

ám Zita szakadatlan unszolására elhatározta az ismételt visszatérést és Horthy elmozdítását.

Ez alkalommal azonban már körültekintőbben jártak el: elhatározták, hogy a meglepetés érdekében, a király repülőgéppel fog Magyarországra utazni.

Gépeltérítésbe torkollott a sétarepülés

1921. október 20-án a királyi pár és a tervbe beavatott szűkebb kísérete „sétarepülésre” indult, amelyhez a svájci Ad Astra Aero légitársaság Junkers F 13 típusú hatszemélyes, egymotoros gépét bérelték ki.

Az Ad Astra Aero svájci légitársaság egyik Junkers F 13 típusú utasszállító gépe Forrás: Wikimedia Common

A Hugo Junkers professzor által tervezett gép – amely a világ első teljesen fémépítésű, monoplán, alsószárnyas polgári utasszállító repülőgépe volt – korának legkorszerűbb utasgépének számított.

Hugo Junkers professzor, német repülőgép-konstruktőr, az F 13 és még számos más típus tervezője Forrás: Wikimedia Commons

A felszállás után ellentmondást nem tűrő hangon közölték a két megdöbbent pilótával, hogy a felséges pár a svájci táj szépségeiben való gyönyörködés helyett, Magyarországra óhajt repülni.

A Junkers F 13 volt a világon az első teljesen fémépítésű monoplán, alsószárnyas utasszállító repülőgép Forrás: Deutsche Museum

A revolverrel is felszerelt kísérők „kérésének” eleget téve, az Ad Astra nevet viselő Junkers az orrát keleti irányba fordította,

és néhány órával később a dunántúli Cirák-Dénesfa határában landolt.

Ez volt a világtörténelem első polgári repülőgép-eltérítése.

IV. Károly az elkötött Ad Astra fedélzetén érkezett Magyarországra 1921 októberében, ám a második „királypuccs” is kudarcba fulladt Forrás: Fortepan

Károly második visszatérési kísérlete az október 23-án Budaörs határában vívott fegyveres csetepatéban meghiúsult, és innen már nem a Dénesfa határában várakozó elkötött géppel, hanem fegyveres őrizet alatt folytatta útját a madeirai száműzetésbe.

Horthy kormányzó meghiúsította IV. Károly második visszatérési kísérletét is Forrás: AFP/Roger-Viollet

Az Ad Astrát a magyar hatóságok lefoglalták, a két svájci pilóta így gépét vesztve, vonaton volt kénytelen hazatérni az égbenyúló hegyormok és tömött banktrezorok országába.

A Junkers F 13 típusú gépet szétszedve Budapestre szállították,

és kiállították a Nemzeti Lovardában, ahol egy ideig némi belépődíj ellenében tekinthette meg a nagyérdemű publikum.

A IV. Károly királyt is szállító Junkers F 13 (fent) és egy Lampich L2 Roma típusú repülőgép a repüléstörténeti és űrhajózási kiállításon, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Az 1930-as években a mátyásföldi repülőtér egyik hangárában árválkodott a történelmi relikviává lett repülőgép. Az Ad Astra túlélte a második világháborút, és elkerülte a roncstelepet is, mint a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum repüléstörténeti kiállításának egyik legbecsesebb darabja volt megtekinthető a Városligetben az intézmény átmeneti bezárásáig.

Szelek szárnyán disszidálni a munkásosztály paradicsomából

A második világháborúban teljesen megsemmisült magyar polgári légi közlekedést szinte a semmiből kellett újjáépíteni. 1945 után Magyarország – a szövetséges hatalmak teheráni, illetve jaltai megállapodása, nemkülönben az országot elfoglaló és az országban magát szemmel láthatón igen jól érző, „ideiglenesen” (1991-ig) itt állomásozó Vörös Hadsereg jóvoltából – a szovjet befolyási övezet, a „népi demokráciák” kényszerklubjának tagjává vált.

A „három nagy”, Sztálin, Roosevelt és Churchill a teheráni konferencián, 1943. november végén. Lényegében már itt eldőlt, hogy Magyarország a háború után a szovjet érdekszféra része lesz Forrás: RIA Novosti/Ria Novosti

Ezért nem csoda, hogy a magyar polgári légi közlekedés újjáélesztése is a „nagy testvér”, a Szovjetunió közreműködésével valósult meg.

1946. március 29-én alapították meg a magyar–szovjet közös légiforgalmi vállaltot, a Maszovletet.

A Maszovlet (Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság) flottájához a szovjet fél adta a technikát és a személyzet egy részét, a magyar partner pedig az infrastruktúrát és a pénzt.

Egészen Ferihegy 1950-es átadásáig a budaörsi repülőtér volt Budapest nemzetközi reptere. A felvétel 1940-ben készült, az előtérben egy Junkers Ju 52/3m típusú utasszállító repülőgép látható Forrás: Fortepan

A Maszovlet gépparkját a kétmotoros, feszített héjszerkezetű, behúzható futóműves, 21 utas befogadására alkalmas Liszunov Li-2, illetve légi taxizás céljára a második világháborús, ám az 1920-as évek technikai színvonalát képviselő Polikarpov Po-2 típusú, kétszemélyes, biplán (dupla szárnyú), nyitott kabinos gépekkel szerelték fel.

A Maszovlet egyik Liszunov Li-2 típusú gépe. Az 1940-es évek végén még csak belföldre repültek menetrend szerinti járatok Forrás: GCPRPT

A háború utáni első menetrend szerinti járat 1946. október 15-én emelkedett a magasba,

eleinte csak Győr és Szeged desztinációkkal. A háborúban megrongált repülőterek helyreállításával, illetve új repterek építésével 1947-től Miskolc és Pécs is bekapcsolódott a belföldi légi forgalomba, majd az ezt követő öt évben Nyíregyháza, Békéscsaba, Kaposvár, Zalaegerszeg és Nagykanizsa is Maszovlet-desztinációkká váltak.

A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett korszak „áldásai” elől sokan próbáltak Nyugatra szökni Forrás: Magyar Országos Levéltár

Az 1948-tól, a „fordulat évétől” egyre gátlástalanabbul nyomuló kommunista népi demokrácia,

a beköszöntő Rákos-korszak „áldásai” elől egyre többen szerettek volna a nyugati „hanyatló kapitalizmus” sáncai mögé menekülni.

1949-től azonban az átlag halandó számára szinte teljesen lehetetlenné vált a külföldi utazás, ezért nem csoda, hogy a legelszántabb disszidensek között akadtak olyanok is, akik a szelek szárnyán próbálták elhagyni a munkásosztály egyre inkább vendégmarasztaló paradicsomát.

Lesújt a munkásököl – ávósok a fedélzeten

Azt követően, hogy a Maszovlet HA-LIE lajstromjelű Li-2-es típusú, Pécs–Budapest járatát 1949. január 4-én Majoros János és Kun Miklós Nyugat-Németországba térítette, a Péter Gábor vezette Államvédelmi Hatóság (ÁVH) a „munkásosztály ökle”, a pártközpont utasítására megszervezte a „légimarsallok” intézményét.

Felvonuló ÁVH-alakulat. Az Államvédelmi Hatóság volt a Rákosi-korszak legfőbb elnyomó szerve Forrás: Origo

Ettől fogva az Államvédelmi Hatóság szervezetébe tagolt határrendészet, az úgynevezett „zöld ávó” civil ruhás és az utasok között elvegyülő, revolveres kísérői a gépszemélyzet állandó, fedett tagjaivá váltak.

A megerősített védelem sem akadályozta meg azonban az esetenkénti légi disszidálást.

1951. március 2-án, az előző évben átadott Ferihegyi repülőtéren két repülőgép-szerelő elkötött egy földön várakozó Po-2 típusú gépet, és a gép fedélzetén sikeresen Nyugatra szöktek.

A Goldtimer Alapítvány tulajdonában lévő Polikarpov Po-2 típusú gép. Ilyen gépet kötött el két repülőgép-szerelő Ferihegyen 1951. március 2-án, és a fedélzetén Nyugatra szöktek Forrás: Wikimedia Commons

A kellemetlen incidenst a kor szokása szerint a pártsajtó agyonhallgatta. 1954-re a Li-2-flotta már 11 vidéki várost kötött össze Budapesttel.

Péter Gábor, az ÁVH rettegett főnöke. Az 1949-es gépeltérítés után civil ruhás ávósok felügyelték a belföldi járatokat Forrás: Origo

Az év új szervezeti változást is hozott a magyar polgári légiközlekedésben; az 1954. november 26-án aláírt szerződés értelmében a magyar állam megvásárolta a Maszovletben lévő teljes szovjet részvénycsomagot, és ezzel létrejött a kizárólagos állami tulajdonban álló Magyar Légiközlekedési Vállalat, a 2011-ig fennálló Malév.

Rejtő Jenő-i figurák, exújságíró, nehézsúlyú bokszoló és kirúgott pilóta – mint gépeltérítők

A magyar repüléstörténet leghíresebb és később meg is filmesített gépeltérítési akciója a forradalom évében, 1956-ban történt. Két jobb időket megélt, deklasszált segédmunkás, az eredetileg újságíróként dolgozó Iszák Ferenc, valamint a Magyar Néphadseregből „kulák” származása miatt eltávolított volt berepülőpilóta, Polyák György nem igazán maguknak érezve a szocializmus világát, elhatározták, hogy Nyugatra szöknek.

Az Iszák Ferenc- és Polyák György-féle gépeltérítő csoport alaposan felkészült a disszidálásra, ám a kalandos akció nem várt fordulatokban is bővelkedett. Az egykorú felvétel illusztráció Forrás: GCPRPT

Eddig még nem is lenne rendkívüli a történet, hiszen ezekben az években sokan megkísérelték a szabad világba szökést a diktatúra fojtogató világából, a mindenre elszánt egykori újságíró és pilóta azonban a Maszovlet egyik belföldi járatának eltérítésével tervezték maguk mögött hagyni a „legfejlettebb társadalmat”.

Az akcióba bevonták Iszák két egykori tanítványát, a nehézsúlyú bokszoló Balla Józsefet és Kiss Gábort is.

A tervezgetés közben két„szakértővel” tovább hízott a formálódó disszidenscsoport: a vitorlázópilóta-vizsgával rendelkező Pintér Károllyal és Jakabfy Józseffel erősödött a csapat.

A Malév egy Li-2 típusú utasszállító gépe Ferihegyen Forrás: Fortepan

Az alakuló társasághoz tartozott Iszák felesége, Emese asszony is. A terv időközben végleges formát öltött.

A disszidensek elhatározták, hogy a szombathelyi belföldi járaton Győr felett átveszik a hatalmat,

és Németországba térítik a gépet. A feladatokat is megosztották maguk között. Ismert volt előttük, hogy a járaton az utasok között elvegyülve ül majd a felfegyverkezett ávós légimarsall, akinek felismerése és ártalmatlanná tétele elsőrangúan fontos az akció sikeréhez.

A világon ma már csak egyetlen repülésképes Li-2 létezik, a felvételen látható, HA-LIX lajstromjelű gép, amely a Goldtimer Alapítvány tulajdonában áll. A gép a korabeli Malév-színeket viseli Forrás: Wikimedia Commons

Az ávós kiiktatására a vasöklű bokszoló Polyáknál nem is lehetett volna alkalmasabb személyt találni, ám a légimarsall azonosítása már nehezebb feladatnak bizonyult.

Ávósnak nézték, és agyba-főbe verték a mit sem sejtő utast

Felvirradt a nagy nap, 1956. július 13.-a. A társaság a Vörösmarty cukrászdában (ma Gerbeaud) gyülekezett, onnan indultak Ferihegyre.

Tisztában voltak a disszidálási terv kockázataival,

Iszák húsz százalék esélyt adott a sikerre, tudva, hogy a kudarc a kötelet jelentheti számukra. A mindenre elszánt csapatot azonban még ez a súlyos kockázat sem riasztotta vissza a terv végrehajtásától. Megbeszélték, hogy az akciót akkor kezdik el, ha Polyák feláll, és elkiáltja magát: „Jé, ott van Győr!”

A HA-LIG lajstromjelű Li-2 Ferihegy betonján Forrás: Li-2.hu

A gép elstartolt Ferihegyről, és brummogó motorokkal nyugati irányba fordult. Iszák és Polyák szúrós szemmel vizsgálgatták útitársaikat, hogy rájöjjenek, melyikük lehet a legyűrendő légimarsall.

Az izgatottság azonban mindegyikükre átragadt, és Polyák György majdnem elszúrta az akciót.

Éppen Komárom felett repültek, amikor felpattant, és elkiáltotta a jelszót: „Jé, ott van Győr!” Nagy szerencséjükre, az egyik utas száraz hangon azonnal kiigazította, hogy még csak Komárom felett járnak. Idegtépő lassúsággal teltek a további percek, majd amikor a Li-2 valóban megérkezett Győr légterébe, Polyák György ismét felállt, és elkiáltotta a jelszót.

A HA-LIG lajstromjelű eltérített gép Németországban Forrás: VAOC

Iszák és a nehézsúlyú Balla az ávósként kipécézett magányosan üldögélő utasra vetették magukat, hogy ártalmatlanná tegyék,

a többiek pedig eközben a pilótafülke ajtaját tépték fel.

Legnagyobb megrökönyödésükre azonban a valódi légimarsall, Doktor Elek ÁVH-alhadnagy állt előttük teljes életnagyságban, csőre húzott revolverrel. Fortuna istenasszony azonban most sem hagyta cserben a társaságot: a balszerencsés ávósnak – mint a későbbi szakértői vizsgálat kimutatta – ugyanis csütörtököt mondott a fegyvere, így a „nehézsúlyú” túlerő legyűrte.

Az ügyről a korabeli német sajtó is részletesen beszámolt Forrás: VAOC

A gép személyzete – megilletődve Ballának az ávóst leterítő jól irányzott ökölcsapásaitól –, jobbnak látta, ha nem ellenkezik, és a gép a szombathelyi forduló helyett Polyák utasítására kis magasságra süllyedve átrepült Ausztriába.

A gép a kevés üzemanyag miatt nem érte el a tervezett úti célt, Münchent,

hanem egy menet közben felfedezett kifutópályán – mint utóbb kiderült, a NATO egyik katonai reptéren – landolt.

A hazérkezett gépszemélyzetet és a pórul járt légimarsallt idehaza is a sajtó kitüntetett érdeklődése fogadta Forrás: VAOC

A gépeltérítők politikai menedékjogot kértek és kaptak; a két főszervező az Egyesült Államokba emigrált. Polyák György a U.S. Air Force, azaz az amerikai légierő pilótájaként, az újságíróból lett gépeltérítő, Iszák Ferenc pedig az amerikai elhárítás tisztjeként ment nyugdíjba.

Halálos lövöldözés a fedélzeten

Még ugyanabban az évben, amikor az Iszák–Polyák-féle társaság sikeresen disszidált Nyugat-Németországba,

egy másik csoport is hasonló módon kívánt a szabadság világába szökni.

Alig egy héttel a forradalom kitörése előtt, 1956. október 15-én Kabók Sándor, Kutasi István, Merczel Gábor és a görög származású Neckos Vasilis a Malév Budapest–Szombathely–Zalaegerszeg vonalon közlekedő, menetrend szerinti belföldi járatát akarta eltéríteni a Német Szövetségi Köztársaságba.

Egy Malév Li-2 a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér melletti repülőskanzen kiállításán Forrás: Wikimedia Commons

A szervezkedésről azonban még időben fülest kapott az Államvédelmi Hatóság.

Az ávósok értesítették a légitársaságot, így a járat kísérésére két légimarsallt vezényeltek ki, akik elvegyültek a 14 utas között. A gépeltérítők azt tervezték, hogy a Li-2-t közvetlenül a szombathelyi felszállás után kerítik hatalmukba.

A budapesti légikikötő, Ferihegy, 1956-ban Forrás: Fortepan/UVATERV

Elképzelésük szerint Kutasi István a poggyászában a fedélzetre csempészett pisztollyal sakkba tartja az utasokat, miközben Korsós és Merczel felfeszítik a pilótafülke ajtaját. A disszidenseknek fogalmuk sem volt arról, hogy az ÁVH tudomást szerzett a tervükről, és a fedélzeten két légimarsall is tartózkodik.

A gépeltérítőktől lefoglalt fegyverek archív fotója Forrás: Vaoc

Nem sokkal a Li-2 levegőbe emelkedése után Kutasi megpróbálta előrántani a fegyverét,

de a résen lévő ávósok, még mielőtt kibiztosíthatta volna a pisztolyt, négy jól célzott lövéssel meg is hiúsították az akciót.

Kutasit halálos lövés érte, és Kabók Sándor is súlyosan megsebesült. Az elfogott disszidensekkel szemben fegyveresen elkövetett tiltott határátlépés kísérlete miatt kezdeményeztek büntetőeljárást. A közvélemény csak a forradalom kitörése előtt egy nappal szerezhetett tudomást a kudarcba fulladt gépeltérítési kísérletről.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a letartóztatott gépeltérítők közül ketten kiszabadultak, és Nyugatra szöktek Forrás: Origo

A Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) szócsöve, a Szabad Nép „Újabb aljas banditatámadás egy belföldi repülőgép ellen” címmel október 22-én kürtölte világgá a balul elsült „sztorit”. Az előzetes letartóztatásba helyezett gyanúsítottak közül

Merczel és Korsós a forradalom zűrzavarában kiszabadult, és – végül is elérve eredeti céljukat – Nyugatra szöktek.

Neckos Vasilis és Kabók Sándor már nem voltak ilyen szerencsések, őket a forradalom és szabadságharc leverése után hosszú börtönbüntetésre ítélték.

Rémület Varsóban

A magyar polgári légi közlekedés történetében az utolsó gépeltérítési kísérlet 35 éve, 1982. november 27-én történt, a varsói Chopin Nemzetközi Repülőtéren. A Malév Leningrád–Varsó–Budapest útvonalon közlekedő 121-es járatának Tupoljev Tu-154B típusú sugárhajtású utasszállítója menetrend szerint landolt a varsói repülőtéren,

hogy újabb utasokat vegyen fel.

A ki-, illetve beszállás miatt a betonon várakozó gépet, a biztonsági személyzet figyelmét kijátszva, egy géppisztollyal felfegyverkezett huszonéves lengyel fiatalember kerítette hatalmába.

A Malév egyik Tupoljev Tu-154B típusú három hajtóműves, sugárhajtású utasszállító gépe Forrás: Wikimedia Commons

Azt követelte, hogy a Malév-gép – útját megszakítva – vigye őt Bécsbe vagy Nyugat-Berlinbe.

A gépet körbevették a lengyel biztonsági erők,

és a több óráig tartó alkudozás eredményeként a géprabló végül megadta magát. A járat az incidens után jelentős késéssel ugyan, de minden gond nélkül landolt Ferihegyen. A Malév és a magyar légi közlekedés történetében ez volt az utolsó gépeltérítési kísérlet. A nagy múltú társaság 2011 februárjában megszűnt, és ezzel véget ért a hazai légi forgalom egy eseményekben bővelkedő, ma már történelmivé vált hosszú szakasza is.