A WC-papír olyan dolog, amit hajlamosak vagyunk egyértelműnek venni - pedig nem mindig volt ilyen jó dolguk az embereknek, mint amilyen nekünk most van. Az ókori görögök például köveket és agyagot használtak a tisztálkodáshoz, ami
finoman szólva sem lehetett kellemes.
Az ókori rómaiak már kicsit finomabbak, de kevésbé higiénikusak voltak: egy botra erősített szivaccsal tisztították magukat. Ez magában nem hangzik olyan szörnyűnek, csakhogy egy adott közösség ugyanazt a szivacsot használta - amikor éppen nem volt szükség rá, az ókori törlőszivacs sós vízben pihent a közös fürdőhelyiségben.
Kínában eleinte különböző, papírból készült toalettpapír-féleségeket használtak, csak persze sokkal kevésbé puhákat, mint amilyet most ismerünk. Az amerikai gyarmatosítás idején nem volt túl rózsás a helyzet: a legmegfelelőbb tárgy, amit a célra találtak,
a kukorica csutkája lehetett.
Először 1857-ben jelent meg szélesebb körben a ma ismert WC-papír elődje, annak ellenére, hogy az első lehúzható WC-k már 1596-tól léteztek.
Vannak olyan területek azonban, ahol még mindig nem használnak WC-papírt - Indiában például még mindig a bal kezüket és egy vödör vizet használnak az emberek, ha tisztálkodni akarnak. Legtöbben úgy gondolják, hogy ez a megoldás sokkal higiénikusabb, mint a toalettpapír.