Tudja Ön, mi Budapest leghosszabb műemléke?

Budapesten nem szűkölködünk a műemlékekben, mégis nehéz megtippelni, melyik a leghosszabb közülük - pedig biztosan ismerjük mindannyian, még azok is, akik soha nem jártak a fővárosban.

A maga 12 kilométerével a Duna két partján húzódó budai és pesti rakpart a csúcstartó. Budapest leghosszabb műemlékét 2011-ben nyilvánították annak, pedig már előtte is több éve pályázott a megtisztelő címre.

A rakparttal együtt lett még műemlék például a kelenföldi és a józsefvárosi pályaudvar épülete is, valamint az Anker-ház és a Veres Pálné Gimnázium, valamint vele együtt kapta meg a védelmet a Szimpla Kert épülete is (Kazinczy u. 14.).

Először az 1838-as árvíz után vált sürgető kérdéssé a Duna szabályozása,

és partjainak beépítése. A folyamszabályozáshoz kapcsolódó munkálatok lehetőséget adtak arra, hogy a partokat is rendezzék, és az Osztrák-Magyar Monarchia legjobb mérnökei adták be pályaműveiket az itt építendő kikötők, épületek, terek megépítésére.

A pesti rakpart 1900-ban. Kattintson a képre, és megnyílik a galéria! Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

Nehéz elképzelni a várost a mai rakpart nélkül: szabálytalan folyómeder, széles földút, kiépítetlen terek, a vízparton álló házak.

A sár gyakran komoly problémákat okozott,

az árvíz pedig egyre több alkalommal keserítette meg a városiak életét. A Duna gellérthegyi szakaszán már évszázadok óta rév működött, mivel a folyó itt a legkeskenyebb (300 méteres) - télen azonban itt torlódtak fel a máshol sokkal szélesebb folyón úszó jégtáblák, komoly károkat okozva.

A rakpart 1830-ban Forrás: Origo

Az első folyamszabályozó mű még 1831-ben épült fel Dankó József tervei szerint, ez a Gellért-hegy lábától indult, és egészen a századfordulóig a helyén állt. 1844-ben határozták meg a jövőbeni budai és pesti part pontos vonalát, végül a Duna Gőzhajózási Társaság kezdte el kiépíteni a rakpartokat 1853-ban. Saját hajói számára

a Lánchíd tövében alakított ki kőpartot, amelyet később a pesti igazgatás hosszabbított meg.

A pesti rakpartépítést Reitter Ferenc vezette.

Az 1872-ben indult be igazán a rakpartok kiépítése, ekkor a Margit híd fölött indult és a Rudas fürdőnél végződött, a pesti oldalon pedig a Fővámházig ért. A szintet folyamatosan emelni kellett, ahogy az árvizek megérkeztek, mert rájöttek, hogy 10 méter alatt a nagyobb árvizeknél elönti a rakpartot a folyam.