A marathóni csata a görög-perzsa háborúk egyik legfontosabb ütközete volt, az athéniak és a perzsák között zajlott Kr. e. 490-ben. Dareiosz és Miltiadész seregei harcoltak egymással, és végül az athéniak kerültek ki győztesként az ütközetből. A történelmi sztorit nagyrészt Hérodotosz leírása alapján ismerjük, ő azonban nem tesz említést a híres marathóni futóról, akinek tiszteletére ma is gyűrjük magunk alá a több mint 42 kilométeres távot.
A történetíró csak annyit említ meg, hogy a csata előtt egy Pheidippidész nevű futár elindult Spártába, és a 255 kilométeres utat mindössze két nap alatt tette meg. Nem tesz említést futásról, és teljes fegyverzetről sem, szóval a katona egészen nyugodtan lovagolhatott is a görög városállamba. A spártaiak nem tudtak rögtön elindulni, mert holdtölte előtt nem indulhattak hadba,
így végül már csak az athéniaknak gratulálni értek oda a győztes csata után.
A hősies futó meséjét a Kr. u. 2. században jegyezte fel Lukainosz és Plutarkhosz, akik viszont Therszipposznak nevezik a futárt. Valójában Plutarkhosz is megjegyzi, hogy a történetet egy Kr. e. 4. században élt pontoszi filozófustól, Hérakleidésztől kölcsönözte.
Azt is hozzáteszi, hogy a legtöbben nem Therszipposz, hanem Euklész verzióját ismerték már akkor is, aki teljes fegyverzetben futott Athénig, és elmondta az első embernek, akivel találkozott a városban, hogy „örvendezzünk”, majd holtan esett össze.
Először 1896-ban futottak maratoni távot az olimpián, azóta minden évben rengeteg verseny hirdeti meg a ma hivatalosan 42,195 kilométeres távot.