A hétvégén nyüzsgött a Nagykörút az apró, sárga programfüzettel rohangáló budapestiektől: böngészgették a Budapest100 programját a villamoson egyensúlyozva, kávézgatás közben, a nyitott bérházak között sétálgatva, és a gyönyörű időben a tereken sütkérezve is. Ezúttal rendhagyó módon nem a százéves házak, hanem
a Nagykörút volt a Budapest100 kezdeményezés központjában:
Pesten két napon át álltak nyitva bárki előtt a nagykörúti bérházak kapui, hogy az érdeklődők az épületek történelméről és az itt zajló életről tanulhassanak.
Aki körbejárta a körutat, az találkozhatott biciklis bemutatóval, korhű táncbemutatókkal, koncertekkel, ’56-os beszámolókkal, ügyességi és gyerekversenyekkel és kincskereséssel is.
Az 1893-ban Quittner Zsigmond tervei szerint épült József körút 36. alatt működött a város első biciklis iskolája, ahol este 10-ig kerékpározni tanulhattak a századfordulós magyarok. A Budapest100 alatt itt különböző biciklis ügyességi versenyeken vehettek részt az érdeklődők. A programokra rengetegen eljöttek, még azok is, akik egyébként nem biciklivel járnak – ezzel beteljesült a Budapest100 egyik célja,
kialakult egyfajta városi turizmus,
ahol a budapestiek megismerhették a saját városuk épületeinek történetét.
„A nyitott házak hétvége arról szól, hogy a bérházak kapuit nyitva találják a látogatók, be lehet menni, körbe lehet nézni” – mondta el a We Love Budapestnek Szerencsés Rita, a Budapest100 projektvezetője. „Itt a lakók és a mi önkénteseink programokkal várják az érdeklődőket.”
A Budapest100 alatt kincskeresésen is részt vehetett az, aki végig akarta járni szinte az összes nyitott házat: 11 olyan épület volt, ahol össze kellett gyűjteni különböző pecséteket. A pecsét megszerzéséhez különböző feladatokat kellett végrehajtani, mindegyik az épület történetének megismerését tűzte ki céljául.
Akadt olyan feladat, ahol századfordulós apróhirdetéseket kellett átböngészni a megoldáshoz.
Az egyik például így szólt:
„Ignáti József, adj életjelt, mert mindenhol feljelentelek, még a háziúrnak is. Akkor nem segíthetek rajtad. Király utca.”
De akadt olyan hirdetés is, ahol masszőrszolgáltatásokat próbáltak népszerűsíteni:
Egy párizsi hölgy művésziesen masszíroz hölgyeket. Akácfa utca.”
A Szent István körút 13. alatt azt is megtudhattuk, hogy a körút ezen a részén 1898 előtt egy ötemeletes hengermalom állt, amit az 1873-as tűzvész elpusztított. Noha újraépítették, harminc év múlva a várostervezés áldozata lett. Az új bérházat Gaál Bertalan tervezte, és Haggenmacher Henrik építtette, aki Lipótvárosban üzemeltetett gabonaőrlő malmokat. A homlokzat domborműve még ma is őrzi az egykori malom emlékét.
Kicsit kevésbé vidám témákat is érintett a Budapest100: a Ferenc körút 5. szám alatt például lemehettünk a légópincébe, ahol Bodri Zoltán közös képviselő és dr. Simon Péter történész mesélt az 1956-os forradalom alatt átélt szörnyűségekről. Az épület lakói sokszor napokat töltöttek el az ablaktalan, levegőtlen pincében, amíg a körúton zajlottak a harcok - a beszámolók szerint a Corvin moziban,
a nézőtéren napokig tárolt halottak szaga egészen eddig a házig elért.
A házban megnézhettük azokat a menekülőjáratokat is, amelyek a Nagykörút szinte összes házában megtalálhatók, és vész esetére épültek - még mindig érintetlenek, nem falazták be ezeket, hátha szükség lehet még rájuk.
A Budapest100 másik célja egyébként a városi turizmus fellendítése mellett az volt, hogy a bérházak lakóit is összekovácsolja az újfajta kihívás, hiszen
gyakori, hogy valaki még a szomszédját sem ismeri
– de persze az is gyakran előfordul, hogy egy-egy lakó már gyerekkora óta ugyanabban a közösségben éli napjait, és nagyon jól ismer mindenkit a házból. Ilyenre is láttunk számtalan példát: a József körút 64-ben például közös sütögetéssel kedveskedtek a lakók az érdeklődőknek.