1995 nyarán az isztriai Rovinj egyik kikötői kocsmájában széltől cserzett arcú szardínia halászok poharazgattak. A vén tengeri medvék – ugyan mi másról -, a tengerről és a fogásról beszélgettek. A halászok asztaltársasága mellet néhány helyi búvár is a zamatos grappát ízlelgette.
Amikor az egyik halász a Brioni-szigetektől távoli nyílt-tengeri térségében beszakadt hálói elvesztésén kesergett,
a búvárok elkezdték a fülüket hegyezni.
Brionitól nyugatra ugyanis nincsen semmi, ami letéphetné a halászhálókat. Nincsenek szigetek és alattomos sziklazátonyok, a lapos, kietlen, homokos tengerfenék amolyan tenger alatti sivatagként terpeszkedik el a mélyben, egészen az olasz partokig.
A búvárok úgy okoskodtak, hogyha ott mégis hálók szakadnak le,
csak is egy mélyben rejtőző hajóroncs lehet a „bűnös".
Az egyetlen probléma csupán az volt, hogy a halászok által megjelölt térségben a legújabb tengerészeti térképek sem jeleztek semmiféle hajóroncsot.
Miután a búvárok néhány kör grappát rendeltek az italtól egyre beszédesebbé váló halászoknak, a közös poharazgatás végére már azt is tudták, hogy merre kell keresni azt a bizonyos, titokzatos „hálógyilkos" pontot, a nyílt-tengeren.
Egy-két napos eredménytelen kutatás után az egyik, a Brioni-szigetektől 6,2 tengeri mérföldre, délnyugatra végrehajtott merülés alkalmával,
25 méteres mélységben egyszerre csak irdatlanul nagy sötét tömeg kezdett kibontakozni a szürkéskék homályból,
a lefelé ereszkedő búvárok lába alatt. Miután leértek, egy hatalmas, ismeretlen hajó roncsa magasodott föléjük.
A régi építésű,113 méter hosszú, és 4500 bruttó regiszter tonna vízkiszorításúra becsült gőzös középső felépítményéből, illetve az orr és a tatfedélzet közötti méretes rakterekből világosan látszott, hogy a titokzatos roncs egykor kereskedelmi hajóként szelhette a hullámokat.
A roncs felfedezése utáni években számos merüléssel próbálták kideríteni az óriási „szellemhajó" kilétét, minden eredmény nélkül, annak ellenére,
hogy a roncs felépítménye néhány egyedi sajátossággal rendelkezett.
Ami leginkább szokatlannak tűnt, az a középső felépítmény részét alkotó gépház félkör alakú teteje volt.
A méretes hajóorr a törzsről letörve, megdőlve fekszik a szürkéskék homályba vesző aljzaton, amelyből egyfajta tengeralatti keresztre emlékeztetve emelkedik ki a megdőlt orrárboc. A leszakadt hajóorr azt bizonyítja, hogy a hajó végzetét hatalmas robbanás okozta.
A hajó eredetével kapcsolatos találgatások közül az tűnt a leginkább valószínűnek, hogy a roncs az I. világháború idején eltűntnek nyilvánított „Istra" olasz tehergőzössel azonos, amelynek 1918-ban, miután kifutott a velencei kikötőből, mindörökre nyoma veszett.
A roncs végül is csak 1999-ben tárta fel titkát Mario Arena, trieszti roncskutató előtt. A híres és nemzetközileg elismert olasz roncskutató búvárt,
aki a létező legaprólékosabban átkutatta a roncs belsejét,
néhány monogramos evőeszköz vezette nyomra.
Arena tengerészeti archívumokban végzett kutatási kiderítették, hogy a monogram a fleisburgi székhelyű Heinrich Schmidt hajózási társaság emblémája. Innentől kezdve már felgyorsult a nyomozás. A hajó méretei egyetlen, a társaság zászlaja alatt hajózott és a II. világháború idején elsüllyedt tehergőzösre, a Hans Schmidt-re illetek rá.
A precíz német nyilvántartásnak köszönhetően azt is sikerült megállapítani, hogy a Hans Schmidt 1943. január 27-én süllyedt el, miután aknára futott. A hajót 1920-ban Hollandiában építették, és „Albireo" néven állt szolgálatba.
A Heinrich Schmidt hajózási társaság a holland tulajdonostól 1939-ben vásárolta meg a tehergőzöst, amelyet ekkor kereszteltek át Hans Scmidt-re. (Régi tengerészbabona, hogy az a hajó, amelyet átkeresztelnek, tragikus véget ér. Úgy látszik, hogy az ex-Albireo esete is megerősíti ezt a babonát.) A hajó azonosítása azonban nem oldotta meg az összes titkot.
Hans Schmidt (ex Albireo)
Építés ideje: 1920, New Waterway hajógyár, HollandiaA Hans Schmidt baloldalán, nagyjából a hajóderék magasságában, olasz gyártmányú második világháborús
repülőbombák tucatjai hevernek kiszóródva 40 méteres mélységben, a homokos aljzaton.
A Hans Schmidt rakterei ugyanakkor teljesen üresek. Jelenleg nem megoldott kérdés, hogy a hajóról, vagy máshonnan kerültek-e az aljzatra a még most is veszélyes pusztító eszközök.
A Hans Schmidt Rovinj térségének egyik legnagyobb, és különösen látványos hajóroncsa. A nyílt-tengeri merülések mindig is különösen izgalmas kalandnak számítanak, főleg egy nagy mélységben fekvő hatalmas hajó roncsához.
A Hans Schmidt megmerüléséhez az erős felszíni áramlatok, az igen nagy, 32 és 41 méter közötti mélység, valamint a nyílt-tengeri környezet miatt,
komolyabb búvártapasztalat szükséges.
Mindenki, aki már megmerülte ezt a fantasztikus roncsot egyetért abban, hogy a Hans Schmidt a „megunhatatlan" hajóroncsok közé tartozik, amely még most is felfedeznivalók tucatjával várja a kalandra éhes búvárokat.