A most prezentált, 170 millió éves példányt még 1966-ban tárták fel a Skye-szigeten. A négy méter hosszú, éles fogakkal megáldott egyed az ichtioszaurusz nem tagja, és a Storr Lochs-i szörny nevet kapta, írja a Phys.org tudományos hírportál.
Steve Brusatte, az Edinburgh-i Egyetem kutatója az AFP hírügynökségnek elmondta, hogy a fosszília azért pihent fél évszázadon át elzárt helyen, mert nem volt meg a kellő szakértelem és felszerelés ahhoz, hogy a maradványt kiszabadítsák a vastag kőzetből. Ez mára azonban lehetségessé vált, és kiderült, hogy nagyon is megéri belefektetni kellő munkát és energiát: az őshüllő csontváza ugyanis az eddigi legteljesebb Ichtioszauruszlelet, amit Skóciában valaha találtak. Tanulmányozásával az eddigieknél is többet megtudhatnak az állatcsoportról.
És ha már Skóciánál tartunk, óhatatlanul előkerül a Loch Ness-i szörnnyel való összehasonlítás is. Ezt Brusatte is megtette, szerinte a Storr Lochs-i szörny sokkal nagyobb és félelmetesebb az emberek képzeletében élő Nessie-nél.
Az ichtioszauruszok, vagyis a halgyíkok csoportjába számos alfaj tartozott. Több mint 150 millió évig népesítették be a tengereket.
Sokáig a paleobiológia egyik megoldatlan rejtélye volt, hogy a többi tengeri hüllővel ellentétben miért haltak ki már több tízmillió évvel a kréta időszak végén lezajlott nagy fajpusztulás előtt. A kérdésre egy idén márciusban publikált tanulmány adta meg a választ: az intenzív globális felmelegedés és a halgyíkok nem elég gyors evolúciós fejlődése vezetett az eltűnésükhöz.