A férgek állatkörébe (Vermes) tartozó taxonok (rendszertani egységek) képviselői finoman fogalmazva sem a vonzó élőlények közé tartoznak a közvélemény szemében.
Beszédes példa erre a féreg kifejezés
korántsem csak a gerinctelen állatvilág tagjaira való pejoratív értelmű alkalmazása is.
Az állatrendszertan – amelynek két főbb területe, a zooszisztemetika, az evolúciós kapcsolatok feltárásával és az ezen alapuló csoportképzéssel , illetve a zootaxonómia, a recens, a ma élő, és a kihalt állatfajok „leltározásával" foglalkozó tudományág - a törzsfán három nagy taxonba, a laposférgek (Platyhelminthes), a fonálférgek (Nematoda) és a gyűrűsférgek (Annelida) törzsébe rendszerezi a gerinctelen állatvilág e népes társaságát.
Mindhárom törzs első képviselői még a földtörténeti ókor kezdetén,
az úgynevezett nagy kambriumi robbanás idején, mintegy 530 millió éve jelentek meg a kor őstengereiben.
(Ekkor még nem létezett szárazföldi élet.)
A férgek majd félmilliárd éves törzsfejlődésük során átvészelték a földtörténet összes nagy, tömeges fajpusztulással együtt járó kataklizmáját, és nem csak a tengerekben fejlődtek tovább, hanem meghódították a szárazföldet is, ahol ugyancsak szép fajszámban terjedtek el.
A közgondolkodásban a férgek többnyire undorító, emberben és állatban élősködő, súlyos betegségeket terjesztő parazitaként, vagy ennél egy „enyhébb" verzióként, a földigiliszta képében jelennek meg.
Kétségtelen tény, hogy valóban vannak veszedelmes parazita férgek, ám számos – elsősorban a tengerekben élő csoportjuk – ragadozó életmódot folytat. Ezek közé tartozik az óriás zsinórféreg (Lineus longissimus) is.
A zsinórférgek (Nemertea) teste fonalszerűen hosszú és vékony, erről a sajátosságukról kapták elnevezésüket is. Annak ellenére, hogy zömében kis illetve közepes termetű fajok tartoznak csoportjukhoz ( általában néhány milliméterestől egy méteres testhosszig) a zsinórférgek adják az élővilág leghosszabb állatát.
A tengerben élő sokat sejtető nevű óriás zsinórférgek
egy 1864-ben Skóciában partra mosott egyedének megmért testhossza kereken 55 méter volt.
Soha ilyen hosszú állatot nem sikerült azonosítani még a földkerekségen, a skóciai óriás zsinórféreg hosszúsága ugyanis csaknem két kifejlett kékbálna (Balenoptera musculus) együttes testhosszával volt egyenlő.
A zsinórférgek mintegy 850 ismert faja nagyobb részt a tengerekben él és ragadozó életmódot folytat, bár akad néhány édesvízi, illetve szárazföldi fajuk is.
A zsinórférgek erős mérgükkel ejtik el zsákmányukat,
amit a testüknél is gyakrabban hosszabb speciális szervük, az ormányon lévő méregsörték segítségével juttatnak áldozatuk testébe.
A legtöbb féregfaj a tengerek lakója. Akadnak köztük egészen brutális ragadozók is, mint amilyen például a meleg vizű tengerek 6-40 méteres mélységeiben élő Bobbit féreg ( Eunice aphroditois).
Talán ez az 1 és 3 méter hosszú ragadozó a legagresszívabb fickó valamennyi féreg között;
habozás nélkül rátámad a nála méretesebb zsákmányállatokra is.
Változatos módon gyilkol, vagy erős mérgével bénítja meg áldozatait, vagy pedig az üledékből hirtelen kitörve megragadja, és erős szájszervével szabályosan kettéfűrészeli áldozatát. Még ha a Skóciában megtalált óriás zsinórféreghez képest szerény méretekkel is rendelkezik, az emberben élősködő galandférgek között ugyancsak akadnak döbbenetes méretű példányok.
A simafejű galandféreg (Taenia saginata) bélrendszerben élősködő kifejlett egyedei elérhetik akár a 8-9 méteres hosszúságot is, az emberben talált leghosszabb példány mérete pedig meghaladta a 10 métert.