A szárazföldön járkálva csipegethette fel áldozatait a pteroszaurusz
![pteroszaurusz](https://cdn.origo.hu/2023/12/5D2JnXSmCFagtpd5xiLs8PRJOnkBqpV6VjWqPpp6Cvs/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2QyMzE4YmI0NDk5YTRhODJhYzM4ZDZmOGJlMWRhMzY0.webp)
A szárazföldön járkáló pteroszauruszok elméletét Darren Naish és Mark Witton paleontológus karolta fel számos cikkében. Az ügyben felhozott legutóbbi érvük egy Erdélyből származó, kevéssé ismert pteroszaurusz, a
Hatzegopteryx maradványaira
fókuszál.
E pteroszauruszból viszonylag kevés csont került elő eddig, de elég ahhoz, hogy kiderüljön, hatalmas állat volt, szárnyfesztávolsága meghaladhatta a 10 métert. Az Észak-Amerikából előkerült Quetzalcoatlus nevű, híresebb rokonával együtt a pteroszauruszok Azhdarchidae alcsoportjába tartozott.
Az ebbe a csoportba tartozó pteroszauruszok viszonylag hosszú és karcsú nyakával ellentétben azonban Naish és Witton szerint a Hatzegopteryx nyaka rövidebb és vaskosabb volt, ami igazi rémálommá tehette ezt az állatot a vidéken kóborló kisebb állatok számára.
Bár az állat pontos kinézetének meghatározásához több maradványra van még szükség, Naish és Witton szerint
fele olyan hosszú és jóval izmosabb nyaka lehetett, mint a rokon fajoknak.
Mérete és ereje miatt valószínűleg ő lehetett a csúcsragadozó az élőhelyén.