A légköri levegő 21 %-át oxigén (O2) alkotja. A trioxigén, vagy közismert nevén az ózon (O3) az oxigén allotróp módosulata (az allotróp módosulat egy elem különböző szerkezetű változata), három atomból álló oxigénmolekula, míg a levegő 1/5 részét alkotó oxigén két atomból épül fel.
A két molekula kötése közti különbség jelentősen eltérő fizikai és kémiai tulajdonságokat eredményez. Az oxigén kétatomos változata , amelyet belélegzünk elengedhetetlen az élethez.
A szagtalan és stabil kétatomos oxigénmolekulával szemben az ózon igen reagens és kellemetlen szagú vegyület, amely a nevét is innen kapta.
1840-ben Friedrich Schönbein svájci kémikus nevezte el „ozein"-nek, ami azt jelenti, bűzleni. Ha nincs mivel reakcióba lépnie, könnyen átalakul kétatomos oxigénmolekulává. Levegőben szikrák, elektromos kisülések (például villámlás) hatására keletkezik kétatomos oxigénmolekulából.
Az ózon már kis koncentrációban is mérgező. Nagyobb koncentrációban bőrrákot, szemirritációt, tüdő- és hörgőbetegsége idézhet elő, a növényeknél mutációt, csökkenő termést és pusztulás okoz, valamint korrodálja, erodálja a műtárgyakat és épületeket is.
Az erősen reagens ózon jó fertőtlenítő, amellyel például víztisztításnál a szennyvizek szervesanyag-tartalma csökkenthető.
Mivel az ózon erős oxidálószer, a szerves molekulaláncot feldarabolja, szabadgyökök és hidroxilgyökök jönnek létre.
A toxikus vegyületeket lebontja, így a szűrés során visszamaradó koncentrátum könnyebben kezelhető. Az ózon mint tisztítószer könnyen előállítható, és nincs környezetszennyező melléktermék.
Az ózon az okozója az úgynevezett Los Angeles típusú fotokémiai szmognak. A kipufogóból kibocsájtott szennyeződések (nitrogénoxidok, szénhidrogének, szénmonoxid) ultraviola-A sugárzás és pára hatására ózonná és nitrogén-dioxiddá alakulnak, továbbá egyéb káros anyagok is keletkeznek: szabadgyökök, hidrogén-peroxid és PAN-vegyületek (peroxi-acetil-nitrát) formájában.
Ez a veszélyes füstköd nyáron alakulhat ki a nagyvárosok reggeli csúcsforgalmában,
és dél körül éri el a legmagasabb koncentrációt, amikor a legerősebb a napsütés. Éjszaka, a napsütés hiányában a füstköd megszűnik.
Bár itt a földfelszínen az ózon káros, a sztratoszférában, a földfelszíntől számítva 10-50 km magasan fontos védelmi szerepet tölt be, ugyanis megakadályozza, hogy a káros UV sugarak a földre jussanak, mivel elnyeli azokat.
(Szomor Anikó összeállítása)