Hatvan éve halt meg Magyarország egykori kormányzója, Horthy Miklós

Egy egész korszakot szimbolizál a kormányzó neve

Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója hatvan éve, 1957. február 9-én halt meg a portugáliai Estorilban. Személye és neve egy olyan korszakot szimbolizál, amelynek tárgyilagos, „sine ira et studio”, azaz harag és részrehajlás nélküli megítélése – a történelmi távlat ellenére is – még várat magára. A Horthy-korszak mindenre kiterjedő tárgyilagos értékelése a magyar történetírás máig lezáratlan fejezete. 

„Gondolataim az Atlanti-óceán partjáról szüntelen hazaszállnak a Duna-Tisza partjaira, édes hazámba, melyet számomra a világ legszebb országa sem pótolhat. Itt naponta látom a tengert, eredeti élethivatásom annyira kedvelt életelemét, és gyönyörködöm benne. Mély a tenger és végtelen... de mélyebb szeretetem mely szülőhazámhoz fűz, és nagyobb vágyódásom, mely a magyar földre, a magyar nép körébe hazavonz!”

(Horthy Miklós: Emlékirataim)

A hadiflottától a fővezérségig

Horthy Miklós személye és a nevével fémjelzett, két világháború közötti korszak megítélése még napjainkban is ellentmondásosnak tekinthető. Az 1945 utáni hivatalos történetírás leegyszerűsítve csak „Horthy-fasizmusként” aposztrofálta azt a valamivel több, mint huszonnégy évet, amelyet 1920. március 1-jétől, kormányzóvá választásától 1944. október 16-ig, a hatalomból történt eltávolításáig az ország élén töltött.

Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója Forrás: Wikimedia Commons

A négy évtizedes kommunista diktatúra idején neve szitokszónak számított,

nyilván nem elvonatkoztathatóan közismerten erős antikommunizmusától és Magyarország második világháborús szerepvállalásától. Pedig maga a két és fél évtizedig tartó Horthy-korszak is több olyan egymástól jól elkülöníthető szakaszra osztható, amelyek között markáns politikai különbség mutatható ki, és amelyekben a kormányzó szerepe sem tekinthető azonos súlyúnak. Horthy Miklós altengernagy, az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottájának utolsó főparancsnoka a Monarchia végnapjaiban, 1918. október 31-én vonult vissza az aktív szolgálattól.

Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fővezére bevonul Budapestre, 1919. november 16-án Forrás: Wikimedia Commons

Politikai pályafutásának első szakasza 1919. május 31-én kezdődött el, amikor Károlyi Gyula gróf szegedi ellenkormányának hadügyminiszterévé nevezték ki. Horthy politikájának ezt követő gyors felívelésében komoly szerepet játszott az, hogy az antant Ferenc József császár egykori szárnysegédjét, a világlátott és öt nyelven beszélő admirálist tekintette egyetlen komoly tényezőnek a románok által megszállt, illetve a Károlyi-féle őszirózsás forradalom, majd az 1919-es kommün bukása utáni, belpolitikai zűrzavarokkal terhelt Magyarországon.

Egy egész korszakot szimbolizál a kormányzó neve Forrás: Wikimedia Commons

November 16-án az antant képviselőjével, George Russell Clerk brit diplomatával történt megállapodás alapján vonult be csapataival Budapestre, és a Nemzeti Hadsereg fővezéreként felügyelte a román megszálló csapatok kivonását a fővárosból, illetve a Tiszántúlról.

Kormányzóválasztás és bethleni konszolidáció

Hosszas tárgyalások után a nemzetgyűlés 1920. március 1-jén – az aznap elfogadott 1920. évi II. törvénycikk alapján – Magyarország kormányzójává választotta. A Horthy-korszak második, bethleni konszolidációnak nevezett szakasza a konzervatív-liberális politikai elveket valló gróf Bethlen István, a 20. század egyik legtehetségesebb magyar politikusának 1921. április 14-én miniszterelnökké történt kinevezésével vette kezdetét.

Horthy a kormányzói eskütételre megy a parlamentben, 1920. március 1-jén Forrás: Origo

Bethlen egy évtizedes miniszterelnöksége valóságos csodát tett a vesztes – és a trianoni békeszerződéssel megcsonkított – országgal. A világháborúban kivérzett ország belpolitikai helyzetét tovább súlyosbította a Károlyi-féle népköztársaság, valamint a kommün hónapjai okozta felfordulás és természetesen az 1920. június 4-én aláírt békeszerződés.

A bethleni évtizedet tekinthetjük a Horthy-korszak legprosperálóbb szakaszának.

A szétzilált, vágtató inflációval terhelt gazdaságot az 1924-ben elkezdett úgynevezett szanálási programmal hozta rendbe; 1924-ben felállította a Magyar Nemzeti Bankot, az ország 250 millió aranykoronás népszövetségi hitelhez jutott, és 1927-ben a pénzügyi reform záróaktusaként bevezették a stabil fizetőeszközt, a pengőt.

Bethlen István gróf miniszterelnök, a két világháború közötti időszak legtehetségesebb politikusa Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Bethlen külpolitikája ugyancsak komoly sikereket ért el. Annak ellenére, hogy mélyen royalista meggyőződésű volt, komoly szerepet játszott IV. Károly király 1921. októberi, második visszatérési kísérletének meghiúsításában, felismerve, hogy a Habsburg-restauráció Magyarország megszállását és szétdarabolását eredményezné.

Bethlen szüntette meg azt a külpolitikai karantént is, amelybe a trianoni Magyarország 1920 után jutott.

Külpolitikájának sarokpontját a békés, etnikai alapú revíziós törekvések alkották, amelyet az akkori nagyhatalmak, elsősorban Nagy-Britannia és Olaszország diplomáciai támogatásával vélt elérhetőnek.

Bethlen István gróf első kormánya, 1921-ben. Középen áll a miniszterelnök Forrás: Origo

Első látványos külpolitikai sikerét az 1927-ben aláírt olasz–magyar barátsági szerződés jelentette, de Angliával, Ausztriával és a weimari Németországgal is sikeresen fejlesztette a diplomáciai kapcsolatokat. Belpolitikai reformjai közül kiemelendő az 1923-as Bethlen–Peyer-paktum, a szociáldemokrata párt önálló politikai tényezőként való elismerése, a többpárti parlamenti rendszer, a sztrájkjog törvénybe iktatása, valamint a Nagyatádi-féle földreform részbeni támogatása. A Bethlen-kormány sokat tett az ország kulturális felemelkedésért is.

Gróf Klebelsberg Kunó, a Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere Forrás: Origo

Ezt célozta többek között a kabinet vallás- és közoktatásügyi minisztere, gróf Klebelsberg Kunó nevével fémjelzett népiskolai reform bevezetése.

A bethleni évtized idején a kormányzó távol tartotta magát a napi politikai ügyektől,

és államfőként közjogi értelemben inkább a mai köztársasági elnökhöz hasonló képviseleti, illetve reprezentatív feladatokat látott el.

Hűvös szelek kezdenek fújni Nyugatról

Az 1929. októberi New York-i tőzsdekrach után kibontakozó gazdasági világválság jelentős változásokat hozott a magyar belpolitikában is. A Horthy-korszak harmadik szakasza Gömbös Gyula kormányzásának kezdetéhez köthető. Az 1932. október 1-jén hivatalba lépett Gömbös-kormány radikálisan szakított Bethlen konzervatív-liberális politikájával; ekkor kezdett el beszivárogni a magyar közéletbe az úgynevezett „modern korszellem”.

Gömbös Gyula, szolgálaton kívüli gyalogsági tábornok, a Károlyi-kormány honvédelmi minisztere, 1932-től miniszterelnök Forrás: Wikimedia Commons

A gömbösi „Nemzeti Munkaterv” 95 pontja és a miniszterelnök erőteljes centralizációs törekvései az olasz, Mussolini-féle korporációs rendszer magyarországi bevezetésére tett kísérletként értékelhetők. Gömbös jelentős fordulatot hajtott végre a külpolitikában is.

Adolf Hitler kancellár és Paul von Hindenburg államelnök. Hitlert 1933. január 30-i kancellári kinevezése után Gömbös Gyula kereste fel első külföldi államférfiként Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP

Ő volt az első külföldi kormányfő, aki 1933-ban, Adolf Hitler január 30-i hatalomra jutása után felkereste az új kancellárt. Noha Gömbös Gyula legfőbb szövetségesének Mussolinit tekintette, miniszterelnöksége alatt kezdődött el az erőteljes német orientáció.

Gömbös Gyula (balról a harmadik) a szélsőjobbról ment be középre Forrás: Origo

Gömbös a magyar revíziós célokat Olaszország és a hitleri Németország támogatásával remélte elérhetőnek.

Noha a kormánypárton belüli konzervatív ellenzék – Horthy kormányzó támogatásával – sikeresen meghiúsította Gömbösnek a korporációs-autoriter kormányzási rendszer bevezetésére tett kísérletét, az ország jobbratolódása és a német orientáció erősödése feltartóztathatatlan folyamattá vált.

Lopakodó ordas eszmék szorításában

1938 újabb mérföldkőnek tekinthető a Horthy-korszak történetében. 1938 márciusában a hadsereg felfejlesztésére Darányi Kálmán miniszterelnök meghirdette a győri programot. Az őt májusban váltó, angolbarátként ismert Imrédy Béla, a nemzeti bank volt elnöke a kormányzó várakozásával szemben, Horthy Hitlernél tett 1938. augusztusi első hivatalos látogatása után teljesen megváltozott, és a Berlinnel fennálló kapcsolatok minél szorosabbra fűzését állította politikájának középpontjába.

Imrédy Béla üdvözli Horthy Miklós kormányzót a visszatért Komárnóban 1938 novemberében Forrás: Origo

A Nyugatról érkező ordas eszmék térhódításának egyik első jele az eufemisztikus „A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” elnevezést viselő 1938. évi XV. törvénycikk, ismertebb nevén az első zsidótörvény volt.

1938 más szempontból is fordulópontnak tekinthető,

a csehszlovák válság és a szeptemberi müncheni paktum eredményeként november 2-án megszületett az első bécsi döntés, a magyar revíziós politika legelső sikere, aminek eredményeként 12 012 négyzetkilométer, többségében magyarok lakta terület került vissza az anyaországhoz.

Az első bécsi döntés aláírási ceremóniája a bécsi Belvedere-palotában. Középen Ciano olasz és Ribbentrop német, a jobb szélen pedig Kánya Kálmán magyar külügyminiszter áll Forrás: Bundesarchiv

Mindez tovább növelte a kormányzó addig is meglévő tekintélyét, ám végképp elkötelezte Magyarországot a Harmadik Birodalom mellett. Az első számlabenyújtás már a rá következő év februárjában megtörtént, amikor Hitler arra próbálta rávenni a kormányzót, hogy Magyarország vegyen részt a maradék Csehszlovákia katonai lerohanásában.

Horthy Hitlernél, a kormányzó első hivatalos németországi látogatásán, 1938 augusztusában Forrás: AFP

Horthy ekkor még határozottan elutasította az ország háborús konfliktusba való bevonására tett kísérletet.

A túlzottan németbaráttá vált Imrédyt Horthy 1939. február 16-án elmozdította, és utódjaként bizalmas hívét, gróf Teleki Pált nevezte ki miniszterelnöknek.

A lejtőn könnyebb elindulni, mint megállni

Teleki úgy szerette volna tovább folytatni német segítséggel a revíziós politikát, hogy közben megerősíti a nyugati, elsősorban az angol kapcsolatokat, és megőrzi az ország semlegességét. Az 1940. augusztus 30-án megszületett második bécsi döntés Észak-Erdélyt – újabb 43 104 négyzetkilométernyi területet – jutatott vissza Magyarországnak.

A második bécsi döntés aláírása, középen gróf Csáky István külügyminiszter, a kép bal szélén pedig gróf Teleki Pál miniszterelnök Forrás: Wikimedia Commons

E döntésnek azonban már komoly politikai ára volt, mert megnyitotta az utat a nemzetiszocialista eszmék terjedése előtt, a magyar kormánynak ugyanis „hálából” a revízióért, külön privilégiumokat kellett biztosítania a Harmadik Birodalom ötödik hadoszlopának tekinthető nácibarát német nemzetiségi szervezet, a Volksbund számára.

Teleki Pál miniszterelnöksége idején az ország még jobban eltávolodott a 20-as évek konzervatív-liberális világától,

amelynek „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” szóló 1939. évi IV. törvénycikk, a már nürnbergi szellemben fogant, faji alapokon álló második zsidótörvény jelentette a következő állomását.

Horthy Miklós, a Magyar Királyság kormányzója 1940. szeptember 5-én bevonul Szatmárnémetibe Forrás: WW2

Az „egyensúly” jegyében azonban Horthy határozott intézkedéseket követelt az egyre hangosabbá váló szélsőjobb megfékezésére is. 1940-ben ennek jegyében csukták börtönbe Szálasi Ferencet, a hungaristák vezérét, államellenes izgatás vádjával.

Amikor elvetették a végzet kockáját

A Horthy-korszak történetében külön fejezetet alkot a németek oldalán való katonai szerepvállalás, illetve az ország belépése a Szovjetunió elleni hadjáratba, ami végérvényesen a náci Németország szövetségesévé tette az országot, annak minden későbbi katonai és politikai következményével együtt. Ennek közvetlen előzményét képezte Magyarországnak a háromhatalmi egyezményhez, illetve az antikomintern paktumhoz történt csatlakozása.

Bárdossy László gróf Teleki Pállal Forrás: wikimedia.org

Az 1941. áprilisi délvidéki bevonulás Teleki Pál semlegességi politikájának tökéletes kudarcát jelentette. A Jugoszlávia lerohanására felvonuló német csapatok Horthy beleegyezésével történő átengedésével és Délvidék katonai megszállásával Magyarország a nyugati hatalmak számára ellenséges országgá vált.

A kocka 1941 júniusában lett végleg elvetve.

Magyarországnak nagy szerencséje volt, hogy az 1941. június 22-én a Szovjetunió ellen megindított Barbarossa hadműveletben Hitler egyáltalán nem számolt magyar katonai részvétellel. Bárdossy László miniszterelnök eleinte maga is ellene volt a katonai közreműködésnek.

A Szovjetunió ellen 1941. június 22-én indított Barbarossa hadművelet volt a hadtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívája Forrás: Bundesarchiv

A „szövetségesi hűség” jegyében megelégedett azzal, hogy a kormány megszakította a Szovjetunióval fennálló diplomáciai kapcsolatokat. Bárdossy először határozottan elutasította Werth Henrik vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnökének a magyar részvételt szorgalmazó sürgetését. Az 1941. június 26-i máig nem teljesen tisztázott hátterű kassai, illetve rahói incidens után azonban Horthy és Bárdossy is – feladva addigi óvatosságukat – súlyos hibát vétettek.

Horthy Miklós és felesége, született Purgly Magdolna, Kenderesen Forrás: Wikipedia

A kormányzó már a június 26-án délután megtartott koronatanácson Kassa szovjeteknek tulajdonított bombázása miatt – az incidens részletes kivizsgálást mellőzve – deklarálta a hadiállapot beálltát, amit másnap Bárdossy miniszterelnök országgyűlési szavazásra bocsátás nélkül, egyszerűen csak „bejelentett” a parlamentben.

Bárdossy László miniszterelnök (balra) Sztójay Döme berlini követ (középen) és Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetőjének társaságában Forrás: Wikimedia Commons

Magyarország önkéntes hadba lépése indította el azt a folyamatot, ami Kállay Miklós miniszterelnök angolszász hatalmaknál folytatott sikertelen különbéke-tapogatózásai után végül 1944. március 19-én az ország német megszállásához, a zsidó lakosság 1944. május 15-én elkezdett tömeges deportálásához, az október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után pedig a nyilas hatalomátvételhez, az ország szuverenitásának elvesztéséhez és hadszíntérré válásához vezetett.

Horthy megmenti a budapesti zsidóság egy részét

Horthy Miklós kormányzó politikai pályafutása – és a nevével fémjelzett korszak – 1944. október 16-án, a németek támogatta sikeres nyilas hatalomátvétellel ért véget. Horthyt utóbb sok kritika érte az 1944-ben történt sorsdöntő és tragikus események kezelése miatt.

Horthy a Szent István-napi körmeneten, a budai várban Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az ezzel kapcsolatos egyik gyakran hangoztatott bírálat szerint azzal, hogy az 1944. március 18-i klessheimi tárgyalásán – ahol Hitler bejelentette Magyarország katonai megszállását – nem mondott le a kormányzói hatalmáról, mintegy legitimálta a német nyomásra március 23-án kinevezett bábkormány, Edmund Veesenmayer német követ, illetve „teljhatalmú birodalmi megbízott” kottájából – zömében elvakultan nácibarát szélsőjobboldali politikusokból – összeállított Sztójay-kabinet tevékenységét.

Hitler és Von Ribbentrop fogadja Horthyt 1943 áprilisában, az első klessheimi tárgyaláson, ahol a Führer Horthy szemére vetette a Kállay-kormány „árulását” Forrás: AFP/Roger Viollet

A Sztójay-kormány az országot teljesen kiszolgáltatta a német hadigazdaság igényének és Hitler eszelős, a zsidók megsemmisítését célul tűző faji politikájának. Már április elején elkezdődött a zsidó lakosság totális jogfosztása; a német követeléseket szervilisen kiszolgáló „Quisling-kormány” futószalagon gyártotta a súlyosan diszkriminatív rendeleteket, majd május 15-től Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer Budapestre telepített törzsének irányításával és – tegyük hozzá –

a magyar közigazgatási apparátus hathatós közreműködésével

megkezdődött a vidéki zsidóság deportálása a lengyelországi haláltáborokba, főleg Auschwitzba.

Az 1944-es deportálások során a magyar zsidók túlnyomó többségét Auschwitzba hurcolták Forrás: Bundesarchiv/Faupel

Horthy Miklós a budai Várba május végén titokban eljuttatott Auschwitz-jegyzőkönyvek hatására, valamint az 1944. június 6-i normandiai partraszállás hírére, nem különben a Vatikán, a semleges országok és a hazai náciellenes, Bethlen István nevével fémjelzett konzervatív közéleti kör tiltakozására figyelemmel

elhatározta, megpróbálja visszaszerezni cselekvőképességét.

Az 1944. június 27-i koronatanácson bejelentette, hogy azonnali hatállyal leállítja a deportálásokat, és nem tűri el a budapesti zsidóság tervezett elhurcolását.

Adolf Eichmann az 1961-es jeruzsálemi bírósági tárgyalásán Forrás: AFP

Arra utasította Sztójayt, hogy váltsa le a deportálások magyar irányítóit, a Belügyminisztérium két szélsőségesen antiszemita államtitkárát, Baky Lászlót és Endre Lászlót. Miután Sztójay figyelmen kívül hagyta az idős kormányzó kívánságát, Baky és Endre pedig csendőralakulatokat rendelt fel vidékről,

hogy a kormányzói parancsnak fittyet hányva megkezdjék a budapesti zsidók deportálását,

Horthy 1944. július 5-én felrendelte az Esztergom mellett állomásozó 1. páncélos hadosztály alakulatait Budapestre.

A németek kívánságait mindenben szolgalelkűen teljesítő Sztójay Döme (középen) kormányát Horthy 1944. augusztus 28-án mentette fel Forrás: Wikimedia Commons

A kormányzó azt az utasítást adta a hadosztály parancsnokának, a hozzá hű Koszorús Ferenc vezérkari ezredesnek, hogy ha kell, akár fegyveres erőszak alkalmazásával akadályozza meg a budapesti zsidóság deportálását. Koszorús ezredes alegységeivel lezárta a Budapestre vezető utakat, megszállta a főváros stratégiai fontosságú pontjait, és páncélosokat vezényelt a kormányzati negyedbe. Ezt követően tiszti járőrt küldött a Belügyminisztériumba azzal az ultimátummal, hogy amennyiben 24 órán belül nem vonják ki a csendőralakulatokat Budapestről,

úgy fegyverhasználattal fog érvényt szerezni a kormányzó parancsának.

A Sztójay-kormány államtitkára, Endre László a népbírósági tárgyaláson Forrás: Yad Vashem

Eichmann és Bakyék a kormányzó határozott fellépésétől meghátráltak, a budapesti zsidóság deportálása elmaradt. Ehhez hasonló, a németekkel szembemenő akcióra egyetlen megszállt országban sem került sor.

Megmérettetett és könnyűnek találtatott a politikai elit

Horthy 1944 nyarán már az ország mielőbbi háborúból való kivezetését tekintette legfőbb céljának. A budai Várban létrehozott „kiugrási iroda” közreműködésével keresett kapcsolatot az angolszász szövetségesekhez. Elhatározta, hogy nem törődve a németekkel, leváltja a kollaboráns Sztójay-kormányt, és hozzá hű kabinetet nevez ki.

Edmund Veesenmayer német nagykövet és „teljhatalmú birodalmi megbízott” Forrás: O.Ang.

A cselekvés pillanatát az augusztus 23-i román kiugrás után látta elérkezettnek, augusztus 29-én – figyelmen kívül hagyva Veesenmayer durva fenyegetőzését – menesztette Sztójayt, majd saját hívét, Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek.

Horthy a háborúból való kiválás előkészítését és végrehajtását tette meg az új kormány legfőbb feladatának.

Nem rajta múlt, hogy a Lakatos-kabinet csak ímmel-ámmal, folyamatosan jogászkodó ellenvetésekkel, félszívvel tette oda magát ehhez a feladathoz.

Lakatos Géza vezérezredes, miniszterelnök Forrás: Wikimedia Commons

Amikor szeptember 22-én határozott válasz érkezett a szövetségesek olaszországi főhadiszállásáról, hogy Magyarország kizárólag csak a Szovjetunióhoz fordulhat fegyverszünetért, lenyelve minden viszolygását a sztálini bolsevik rendszerrel szemben,

Faragho Gábor altábornagy vezetésével fegyverszüneti tárgyalóküldöttséget menesztett Moszkvába.

Jóváhagyta a feltétel nélküli megadási formulát tartalmazó megállapodás aláírását is, amire október 11-én került sor. Horthy tudta, hogy a szovjet megszállással nem maradhat fenn tovább a rendszere, és Magyarország bolsevizálása elkerülhetetlenül be fog következni.

Faragho Gábor altábornagy, a moszkvai fegyverszüneti delegáció vezetője Forrás: Origo

Mindennél fontosabbnak tartotta azonban, hogy mentse, ami még menthető, és megakadályozza további százezrek értelmetlen halálát, illetve az ország romba dőlését. Készen állt a kiugrás levezénylésére, azonban ekkor már csak legszűkebb híveire, valamint egyetlen életben maradt fiára és özvegy menyére számíthatott. Szovjet nyomásra az eredetileg tervezettnél öt nappal korábban, október 15-én jelentette be a fegyverszünetet, egyidejűleg titkos utasítást küldve a Kárpátok vonalán állomásozó 1. és 2. magyar hadsereg parancsnokainak a Vörös Hadsereghez történő átállás végrehajtására.

Horthy Miklós családja körében, a kenderesi kúriában. A kép jobb szélén ifj. Horthy Miklós, a „kiugrási iroda” vezetője Forrás: Origo

A vezérkari főnökségen azonban hazaáruló tisztek elsikkasztották ezt a parancsot, a kétkulacsos vezérkari főnök, Vörös János vezérezredes pedig tovább fokozta a káoszt a kora délután kiadott, és további ellenállást elrendelő parancsával.

Sztálin leintette Rákosit

Az idős, ekkor már 76 éves kormányzó teljesen magára maradt. A fővárosba rendelt egységek átálltak a puccsista Szálasi oldalára, a Horthyhoz hű katonákat, köztük Aggteleky Béla altábornagyot, a budapesti 1. hadtest parancsnokát, pedig saját tisztjeik tartóztatták le. Október 16-án a németek támogatásával a puccsista nyilasvezér, Szálasi alakított kormányt, ám Horthy ekkor még megtagadta, hogy nevét adja az államcsíny legalizálásához.

Szálasi a puccsista nyilas vezér a honvédelmi minisztérium előtt, 1944. október 16-án Forrás: AFP

Otto Skorzeny SS-Obersturmbannführer vezetésével másnap hajnalban a németek megostromolták a budai Várat. Horthy értelmetlennek látva további életek elvesztését, parancsot adott az ellenállás beszüntetésére. Veesenmayer a megtört idős kormányzót egyetlen életben lévő gyereke,a Skorzeny-kommandó által október 15-én reggel elrabolt ifj. Horthy Miklós életével zsarolva vette rá a lemondási nyilatkozat, és a Szálasit miniszterelnökké kinevező okmány aláírására.

Otto Skorzeny SS-Obersturmbannführer a budai Várban, 1944. október 16-án Forrás: Bundesarchiv/Faupel

Horthyt és családját október 17-én fogolyként Németországba szállították. A háború végét az SS őrizete alatt, a bajorországi Weilheimben élte meg. Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője 1945 márciusában parancsba adta,

hogy amennyiben az amerikaiak megközelítenék Weilheimet, Horthyt és családját agyon kell lőni.

A család Klein SS-Oberführernek köszönheti életben maradását, aki az összeomlás végnapjaiban egyszerűen elszabotálta Himmler parancsát. Horthy Miklós, Magyarország volt kormányzója 1945. május 1-jén amerikai fogságba került.

Sztálin nem tekintette háborús bűnösnek Horthyt Forrás: Sputnik News

1945 nyarán a még korábban Budapestre érkezett moszkvai emigráns kommunisták vezetője, Rákosi Mátyás tett lépéseket Horthy háborús bűnössé nyilvánítása és magyarországi felelősségre vonása céljából.

Tito szintén kezdeményezte Jugoszláviának való kiadatását

az 1942-es újvidéki vérengzés miatt. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság azonban elutasította Tito követelését, Rákosit pedig személyesen Joszif V. Sztálin tette helyre Horthy ügyében, elvetve azt a lehetőséget, hogy az idős kormányzót háborús bűnösként felelősségre vonják.

A forradalom leverésének híre vitte a sírba

Horthyt végül tanúként hallgatták ki Nürnbergben, a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt a német háborús főbűnösök elleni büntetőperben. Négy évig Bajorországban élt, majd a portugál kormány felajánlását elfogadva, családjával együtt Estorilba költözött. A család támogatására az Egyesült Államok volt budapesti nagykövete, John Flournoy Montgomery 1949-ben alapítványt hozott létre, amelynek több magyar zsidó személyiség, köztük ifj. Chorin Ferenc volt nagyiparos is jelentős összegű pénzadományt juttatott.

A Horthy házaspár és ifjabb Horthy Miklós az emigrációban Forrás: Origo

Az idős kormányzót 1956 őszén fellelkesítették a magyarországi forradalomról érkező hírek,

ám a forradalom szovjet eltiprása után búskomorrá vált, majd ágynak esett, és 1957. február 9-én meghalt. Végakaratát teljesítve a szocialista rendszer összeomlása után, 1993 szeptemberében hazahozták hamvait, és a kenderesi családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

Horthy kormányzó kenderesi újratemetése 1993 szeptemberében Forrás: Wikimedia Commons

Személye és az általa képviselt korszak megítélése mind a mai napig nemegyszer indulatosan izzó viták kereszttüzében áll. Valószínű, még hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a 20. század egyik legmeghatározóbb történelmi személyiségét pártatlanul lehessen értékelni.