Tudja-e, hogy Frankenstein történetét valós esemény ihlette?

Mary Shelley írónő, és híres, regénybeli szereplője

Mary Shelley 1818-ban megjelent világhírű horror regénye, a Frankenstein, arról a tudósról, Victor Frankensteinről szól, aki életre kelt egy halottat. A számos mozifilmet is megihlető történet valós eseményen alapul.

1803 januárjában egy halálra ítélt és kivégzett gyilkos, George Foster holttestét leszedték a New Gate börtön akasztófájáról, és elvitték a Royal College of Surgeons orvosi kutatóintézetbe, ahol Giovanni Aldini (1762–1834) olasz fizikus, a doktorokból álló közönség előtt arra készült, hogy a tetemet visszahozza az életbe.

Az elektromos áram hatására a kivégzett gyilkos felpattant az asztalon

Aldini elektromos pálcákat csatlakoztatott egy nagy galvánelemhez és Fosters arcához, mire annak állkapcsa remegni kezdett, a szomszédos izmok szörnyen eltorzultak, és a bal szeme kinyílt.

A Frankenstein-történetnek voltak valós alapjai Forrás: Discover to Movie

Az volt az előadás csúcspontja, mikor Aldini kitapogatta a holttest végbelét, és a csatlakoztatott elektróda hatására

a gyilkos holtteste ökölbe szorított kézzel a levegőbe csapott,

mintha dühös volna, lábaival rúgott, a háta pedig erőteljesen begörbült.

Aldini híres kísérlete korabeli grafikán, Forrás: AY Magazine

Azonban a hátborzongató produkció ellenére, Foster nem éledt fel.

Nem Aldini volt az egyetlen, aki holttesteken végzett elektromos kísérleteket.

Az olasz tudós támogatta az elektromosság alkalmazását az orvoslásban, amelyet később a paralízis és reuma kezelésére, hashajtóként, valamint a vízből kihúzott emberek eszméletre keltésére használták is. Aldini azonban bevallotta, hogy képtelen volt a szív újraindítására.

Karl August Weihold portréja Forrás: Wikimedia Commons

Más, így Karl August Weinhold (1782-1829) német tudós ellenben azt állította, hogy állatokat hozott vissza a halálból. A lefejezett macska gerincagyát (gerincvelejét) kicserélte cinkkel és ezüsttel, melyek elektromos töltetet hoztak létre, amitől állítása szerint az állat szíve több percen át verni kezdett.

Saját magán tesztelte a galvánelem feszültségét

Még Aldini híres kísérlete előtt egy évtizeddel Luigi Galvani (1737-1798), olasz orvos és fizikus, a Bolognai Egyetem anatómiaprofesszora, és nem mellesleg Aldini unokatestvére, bemutatta, milyen hatása van az elektromos áramnak a halott béka idegrendszerére. Ugyanis arra lett figyelmes, hogy az erkély vasrácsára rézkampóval felfüggesztett békacombok megrándulnak, amikor a vasoszlophoz ütődnek.

Luigi Galvani portréja, a 18. század végéről Forrás: Wikimedia Commons

Galvani elektrolitot generált az agyban, amely végigfolyt az idegeken, és megmozgatta az izmokat.

1786-ban közzétette kísérletei eredményeit, ám tévesen magyarázta az általa felfedezett jelenség okát.

Galvani azt hitte, a békacomb esete ugyanaz mint az elektromos angolnáé, vagyis, hogy az állat termeli az elektromos áramot. Alessandro Volta (1745-1827) olasz fizikus és kémikus adta meg a jelenség magyarázatát, amikor feltalálta a folytonos elektromos áramot szolgáltató galvánelemet, .

Alessandro Volta Forrás: Wikimedia Commons

Volta rájött, hogy a békacomb azért rándult meg, mert galvánáram keletkezett:

a sós, nedves közeg, a rézkampó valamint a vasoszlop a békacombon keresztül érintkezett. 1800-ban a Royal Society ülésén bejelentette az általa készített első mesterséges áramforrást, a galvánelemet, avagy Volta-készüléket, más néven a Volta-oszlopot. Cink és rézkorongokat helyezett egymásra, ezek közé pedig sóoldattal átitatott posztódarabokat tett.

Mary Shelley írónő, és híres, regénybeli szereplője Forrás: Devianart

Mérőműszer híján az áram hatását sajátmagán vizsgálta. Az oszlop ereje 60 cellás telepével egyezett meg, amely „elviselhetetlenül égető" érzést jelentett számára.

Napóleon is részt vett az olasz tudós bemutatóján

Volta Párizsban tartott bemutatóján megjelent a teljes kormány Napóleonnal, az első konzullal az élen.

A fizikus előadása társadalmi eseménynek számított,

a meghívóért tudósok, művészek, közéleti személyiségek, és nagyvilági hölgyek versengtek. Napóleon egy 2000 frankos díjat alapított azok számára, akik a Volta-oszloppal a legértékesebb felfedezéseket teszik.

Napóleon Volta párizsi előadásán (egykorú színezett metszet) Forrás: History.com

Az első díjat természetesen a feltaláló,Alessandro Volta kapta meg, a másodikat Davy Humphrey, brit kémikus, aki 1813-ban kétéves európai útja során - annak ellenére, hogy Franciaország és Nagy-Britannia háborúban állt egymással -, Párizsba is ellátogatott, ahol megkapta Napóleon díját. Párizsi tartózkodása alatt elsőként azonosította a jód elemet.

Sir Humphry Davy brit fizikus Forrás: Wikimedia Commons

Davy a galvánelemmel elektrolízist hozott létre és e folyamat erőit tanulmányozva, lerakta az elektrokémia alapjait.

1807-ben sikeresen izolálta a nátriumot és a káliumot,

majd a rákövetkező évben a kalciumot, stronciumot, báriumot és magnéziumot.
Aldini, Weinhold és mások villamos kísérletei, ha nem is keltettek életre egy Frankensteint, ám nagyban hozzájárultak az elektromosság és a fiziológia jobb megértéséhez.