Dr. Heinrich Hoffmann, a frankfurti elmegyógyintézet főorvosa 1845 karácsonyára mesekönyvet írt versben, hozzá ijesztő illusztrációkkal kedveskedett hároméves Carl fiának. (Heinrich Hoffmann nem tévesztendő össze a korábban élt, híres névrokonával, E. T. A. Hoffmann-nal, akinek egyik leghíresebb története a Diótörő, és meséiből Offenbach írt operát.)
A német gyerekkönyv leghíresebb figurája
Struwwelpeter (a magyar fordításban Kócos Peti),
akinek a neve adta a könyv címét. Hoffmann rövid, verses, illusztrált formában hat (amelyet a későbbi kiadásokban kilencre bővítettek) hátborzongató, az erkölcsös életre nevelő történetet ír le.
Az egyikben egy fiú teljesen lefogy és meghal, miután visszautasítja a levesét, egy másik a kutyaharapás okozta fájdalomtól ágynak esik, ugyanis rosszul bánt egy kutyával és az bosszút áll rajta. Egy újabb „rossz gyerek"
sokat szopta a hüvelykujját, ezért levágták azt
(az ítéletet végrehajtó szabó figurájából ered az Ollókezű Edward története), Kócos Peti bűne pedig az, hogy nem vágja le a körmét, nem fürdik és nem fésülködik. Büntetése határozott és kegyetlen: mindenki gúnyolja és kiközösíti őt, azaz megvonják tőle a szeretetet.
Ezenkívül van benne egy történet a gonosz vadászról, akinek a nyúl ellopja a puskáját, hogy megleckéztesse.
A kötet mai szemmel nézve talán egyik legérdekesebb története a szerecsenen gúnyolódó fehér gyerekek sorsa. Őket egyenesen a Mikulás bünteti meg. A pozitív mondanivaló ellenére ezt a történetet később sokat bírálták a nyelvezete és a fekete fiú ágyékkötős ábrázolása miatt (a fehér fiúk rendes európai öltözete mellett).
Részlet a szerecsenfiú történetéből
"A Mikulás felforrt dühében,
Ezt láthatod itt a képen.
Megragadta a három gyereket,
Karjukat, fejüket, zekéjüket, mellényüket,
Akik már nem oldhattak kereket.
Bemártja a tintába őket,
Vilmos és Lalkó nyekergett,
Hiába kért Gáspár segítséget.
Tetőtől talpig tintásan
Kerülnek elő mindhárman.
Itt láthatod, mily feketék lettek,
Feketébbek, mint a szerecsen gyerek!
Napsütésben menetel most a fura kis csapat:
Elől a mór, mögötte meg három pacni szalad.
S ha nem nevetnek oly gúnyosan,
A régi színük máig megvan."
(Fordította: ELTE team)
Hoffmann eredetileg hosszú és nem igazán találó címet adott a könyvnek:
Lustige Geschichten und drollige Bilder mit 15 schön kolorirten Tafeln für Kinder von 3–6 Jahren (Vidám történetek és mulatságos képek 15 színes táblával, 3-6 éves gyerekek számára),
de később csak Struwwelpeter (magyarul Kócos Peti és más mesék) néven jelentették meg a művet.
Maga a könyv vékonyka, összesen 15 lapból áll, amelynek csak az egyik oldalára nyomtattak, a másikat üresen hagyták. Hoffmann beszámolója szerint karácsonyi ajándékként állította össze a könyvet hároméves fia számára. Egy kortárs emlékei szerint azonban a könyv keletkezése korántsem volt ennyire spontán: az orvos többször is bevetette a történeteket fiatal betegei kezelésében.
Hoffmann könyvklubbeli barátai – akiknek volt némi ráhatásuk a német könyvkiadásra – buzdították a szerzőt, hogy tegye hozzáférhetővé a művét a nagyközönség számára is. Az első kiadás legalább 1500 (lehet, hogy 3000) példányban jelent meg, és két év alatt elfogyott. A második kiadásban több változtatást hajtottak végre az eredeti rajzokon.
A későbbi kiadásokban tovább finomították az illusztrációkat, Kócos Petit tették a címlapra és további történeteket fűztek a könyvhöz.
A kötet történetei németül és magyarul a Magyarul Bábelben oldalon érhetők el. Az első kiadás teljes szövege és illusztrációs anyaga a Wikisource-on, a bővített, átdolgozott verzió a Project Gutenberg oldalon található meg.