Mesterséges objektumok küldhették a rejtélyes földönkívüli jeleket

Fantáziarajz az FRB 121102 ismétlődő kitörésének megfigyeléséről az új-mexikói VLA rádiótávcső-hálózattal.

Idén májusban különös jelek érkeztek egy 11 fényévnyi távolságban lévő csillag felől. A szignálok annyira különleges tulajdonságokkal rendelkeztek, hogy több kérdés is felmerült eredetüket illetően, így persze az is, hogy esetleg földönkívüli civilizáció küldhette őket. A további vizsgálatoknak köszönhetően azonban úgy tűnik, most kiderült az igazság, ami ismét lelombozhatja az ufóhívőket.

Hasonló izgalmakat utoljára egy 1977-es észlelés okozott, akkor szintén megmagyarázhatatlan jel érkezett a világűrből. A felfedezés annyira szenzációsnak számított, hogy a rejtélyes szignál a „hűha" nevet kapta. Évtizedekig keresték a tudósok a forrást, ám hosszú ideig nem jártak sikerrel. Végül a St. Petersburg College csillagásza, Antonio Paris – a sci-fi rajongók legnagyobb bánatára - azt találta, hogy a jel kibocsátásáért egy üstököspár (a 266P/Christensen és a 335P/Gibbs) a felelős.

Nagyjából hasonlóan kezdődött a mostani észlelés „karrierje": a különös, tízperces dinamikus spektrumban érkező rádiójelek – amelyek ezúttal a „Furcsa" nevet kapták - a Szűz csillagképbe tartozó Ross 128 nevű vörös törpe felől jöttek. A szignálok a leírás szerint szélessávú, kváziperiodikus, nem polarizált impulzusok, amelyek nagyon erős diszperziós jellegűek, vagyis egyáltalán nem olyan jellemzőket mutatnak, amiből arra lehetne következtetni, hogy az említett törpecsillag bocsájtja ki őket.

Megmagyarázhatatlan földönkívüli jeleket vett az obszervatórium

Egy 11 fényévnyi távolságban lévő csillag felől érkező "különös jeleket" észleltek a Puerto Ricó-i Arecibo Obszervatórium csillagászai. A kutatók akkor észlelték a pulzáló jeleket, amikor egy csoport vörös törpét figyeltek meg, hogy kiderítsék, keringenek-e körülöttük bolygók vagy más objektumok. A tudósok áprilisban és májusban rögzítették a Ross 128 és további hat vörös törpe megfigyeléséből származó adatokat.

A tudósok három elméletet állítottak fel a jelekkel kapcsolatban. Eszerint a jeleket napkitöréshez hasonló jelenség okozhatja, vagy egy másik objektum bocsáthatja ki őket, amely a csillag látómezejében van. Egy harmadik opció is felvetődött, eszerint a szignálok egy szatellittől származhatnak. Az újabb vizsgálatok alapján ez utóbbi tűnik a legvalószínűbbnek.

Forrás: Danielle Futselaar

A rejtély megfejtése?

A napkitöréssel kapcsolatos teória azért problémás, mert ez a kozmikus esemény sokkal kisebb frekvencián jelentkezik, ráadásul a szóródás alapján úgy tűnt, a szignálnak távolabbi forrásból kellene érkeznie.

Az eredeti felfedezést tevő Abel Méndez és kutatótársainak további vizsgálataiból viszont az derült ki, hogy a jelek mégsem a mélyűrből érkeztek, hanem egy vagy több, geostacionárius pályán keringő műholdtól.

Ez a pálya viszonylag messze, körülbelül 36 ezer kilométerre van a földfelszíntől, és az itt keringő szatellitek a Föld bármely pontjáról mindig azonos helyen, látszólag mozdulatlannak látszanak. A kutatók az Arecibo Obszervatórium és a Green Bank Teleszkóp segítségével jutottak az eredményre.

Az Arecibói Obszervatórium Forrás: Alessandro Cai

Több dolgot is megmagyaráz, de nem mindent

A geostacionárius pályán keringő szatellitekkel kapcsolatos elmélet több furcsaságot is megmagyaráz, például a különös frekvenciát, illetve azt, hogy miért tűnt úgy, hogy a jelek a távoli Ross 128 felől érkeztek (az égbolt e részén ugyanis sok geostacionárius műhold található).

Van olyan rejtély azonban, amely még megfejtésre vár. Az egyik, hogy miért látszott úgy, hogy a jelek a csillagközi téren keresztül utazva jutnak a Földre.

A lehetséges magyarázat, hogy többszörös jelvisszaverődés okozta a torzulásokat, de még további lehetőségeket is vizsgálnunk kell"

– áll a kutatócsoport által kiadott közleményben.

A földönkívüli civilizációval kapcsolatos hipotézist természetesen kizárták a szakemberek.