Albert Einstein és Szilárd Leó, a két világhírű elméleti fizikus 1939-ben Roosevelt amerikai elnöknek címzett levelükben a náci Németország nukleáris fegyverhez jutása miatti aggodalmukat ecsetelték. A második világháború kitörése, és Amerika 1941 decemberi hadba lépése után, nem kis részben e levél hatására Roosevelt elnök 1942-ben jóváhagyta a Manhattan-tervet, az Egyesült Államok szupertitkos atombombaprogramját.
Az első bombához szükséges plutóniumot 1945 késő tavaszára sikerült előállítani,
az új-mexikói Los Alamos-i kutatóközpontban kifejlesztett technológia alapján. 1945. április 12-én elhunyt Franklin D.Roosevelt. Az amerikai alkotmány értelmében, az alelnök, Harry Truman követte Rooseveltet az elnöki székben.
Truman azonban hivatala elfoglalásakor még nem ismerte az atomprogram részleteit.
1945. április 24-én Henry L. Stimson védelmi miniszter avatta be az új elnököt a Manhattan-terv részleteibe, és a projekt akkori állásába. Trumant kifejezetten aggasztotta a vezérkar Japán küszöbön álló megszállásával kapcsolatos prognózisa, amely szerint a szigetországi partra szállás, és a harcok várhatóan egymillió amerikai katona életébe fognak kerülni.
Az Ivo Dzsimánál illetve Okinavánál végrehajtott partraszálló hadművelet jelentős amerikai veszteségei, legalább is előre vetítették e becslés valószinűségét.
Az elnököt elődjétől sokkal jobban aggasztotta a szovjet diktátor, Joszif V. Sztálin mértéktelenre növekedett étvágya is,
amellyel a megszállt kelet-európai országokon kívül igyekezett minél nagyobb darabot kiharapni a végnapjait élő hitleri Harmadik Birodalomból.
Harry Truman az új fegyverben egyszerre látta a Japán elleni gyors és nagy veszteségeket elkerülő győzelem, valamint „Joe bácsi" étvágyát csökkentő eszközt.
A Los Alamos-i kutatóközpontban Robert Oppenheimer és Leslie Groves dandártábornok irányításával 1945. július elejére összeszerelték az első kísérleti robbantásra szánt atombombát.
A Manhattan programban vezető szerepet játszó tudósok, köztük Enrico Fermi,és Szilárd Leó is azt javasolták,
hogy a kísérleti robbantásra hívják meg a japán kormány képviselőit,
mert szerintük a bomba pusztító erejének látványa önmagában is elég lesz a Japán Császárság kapitulációjához.
A katonai és a politikai vezetés azonban nem osztotta a tudósok szerintük túlzottan optimista és „naiv" elképzelését.
1945. július 16-án az új-mexikói Alamgorodo kísérleti telepén villant fel a világtörténelem első nukleáris napfelkeltéje,
az ironikus kódnevű Trinity (Szentháromság) plutóniumbomba felrobbantásával.
Az ekkor Németországban, a potsdami konferencián tartózkodó Truman elnököt titkos táviratban értesítették a sikeres kísérleti robbantás tényéről. Truman először bizalmasan Churchillt tájékoztatta a hírről, majd a brit miniszterelnök jelenlétében Sztálinnal is megosztotta a „minden addiginál pusztítóbb" új bombával elvégzett kísérlet hírét.
Sztálin eleinte fel sem fogta, hogy hogy miről van szó,
és lelkesen üdvözölte a „nagyszerű új eredményt". Truman még Potsdamban, Churchillel tanácskozva végleges döntését hozott az atomfegyver Japán elleni bevetéséről.
Alig három héttel később, 1945. augusztus 6-án kora hajnalban, a csendes-óceáni Mariana-szigetekhez tartozó Tinianról a magasba emelkedett Paul Tibbets ezredes ezüstösen csillogó B-29-es négymotoros bombázógépe, az Enola Gay, hogy végrehajtsa a kijelölt célpont, a japán ipari nagyváros, Hirosima elleni atomtámadását.
Az Enola Gay-t egy másik négymotoros B-29 kísérte nagyobb távolságból, az atombomba-robbanás hatásának megfigyelése céljából. Az Enola Gay reggel nyolc óra után öt perccel érkezett meg a bevetési célpont légterébe.
A bombavető tiszt ekkor hátramászott a bombakamrába, hogy élesítse a „kisfiút". Tibbets ezredes az atombomba élesítése után elrendelte a személyzet tagjainak előre kiosztott sötét védőszemüvegek felvételét, majd parancsot adott „Little Boy" kioldására.
Az addigi pusztító amerikai bombatámadásokat elkerült, sértetlen, békebeli képet mutató japán nagyváros lakóit nem különösebben zavarta a nyolc óra után pár perccel magasan berepülő magányos amerikai gép felbukkanása.
A város légterét rendszeresen átszelték amerikai felderítőgépek, ezért a hirosimaiak az Enola Gay-t is ilyen gépnek vélték.
A B-29-esről kioldott urán hasadóanyagú bomba ejtőernyőn függve, lassan ereszkedett alá.
Miután a bombázótiszt elvégezte a robbanószerkezet kioldását, Tibbets éles fordulóba döntötte gépét, és a motorokat maximális sebességre felpörgetve igyekezett minél messzebb távolodni a robbanás számított epicentrumától, kikerülendő a várható erős lökéshullámokat.
Reggel, pontban negyed kilenckor az ébredező nagyváros felett hirtelen ítéletnapi fény villant fel,
az atomkorszak apokaliptikus nyitányaként. A nap fényéhez hasonló erős felvillanás, majd a sztratoszféra határáig emelkedő jellegzetes gombafelhő kitűnően látszott az Enola Gay pilótafülkéjéből.
„Good results" (jó eredmények) -jegyezte fel Paul Tibbets ezredes a hajózónaplóba. ( A „jó eredmények" 1945 végéig összesen 140 ezer ember halálát jelentették, akik részben a bomba felrobbanásakor, részben pedig később, súlyos sérüléseik és a sugárfertőzés miatt haltak meg.)
A sikeres atomtámadás híre gyorsan eljutott Washingtonba. Truman elnök még aznap – a potsdami konferencián július 26-án megtett nyilatkozatot megismételve – felszólította a japán kormányt az azonnali és feltétel nélküli fegyverletételre.
Sztálin a jaltai konferencián tett vállalásának megfelelően augusztus 8-án késő éjjel – az 1941-es szovjet-japán megnemtámadási egyezményt megszegve - egyoldalúan hadat üzent Japánnak, majd másnap, augusztus 9-én a Vörös Hadsereg alakulatai bevonultak Mandzsúriába. Ugyanezen a napon az Egyesült Államok légiereje a hirosimainál is pusztítóbb „Fat Man" (kövér ember) kódnevű putóniumbombát dobta le Nagaszakira.
A Japán számára rendkívül súlyos események hatására Hirohito császár augusztus 14-én utasítást adott hogy a végsőkig ellenállni akaró fanatikus szoldateszka szándéka ellenére
a kabinet fogadja el a szövetségesek potsdami feltételeit.
A szigetországban istenként tiszteltt "teno", a császár, másnap rádióbeszédben jelentette be, hogy Japán leteszi a fegyvert.
Augusztus 28-án, az amerikai csapatok Douglas MacArthur tábronok parancsnoksága alatt, megkezdték a szigetország megszállását.
A japán kormány küldöttsége 1945. szeptember 2-án a Tokiói-öbölben horgonyzó USS Missouri csatahajó fedélzetén aláírta a kapitulációs okmányt.
Hirosimával nem csak a második világháborúnak véget vető japán kapitulációs folyamat kezdődött el hanem egy új korszak,az atomfegyver fenyegetésének árnyékában kibontakozó hidegháború időszaka is.