Az 1493-ból származó példányt 1921-ben kapta ajándékba a pápai állam. Nem tudni, mikor történt, hogy ellopták és hamisítványt tettek a helyébe - áll a bírósági iratokban. Az ellopott dokumentum annak a fennmaradt, mintegy 80 nyomtatott másolatnak az egyike, melyek a felfedező egy híres leveléről készültek. Ebben írja le Kolumbusz, azaz Cristoforo Colombo a megbízóinak, hogy mit látott az Újvilágban.
A Wall Street Journal szerint egy Robert Parsons nevű atlantai biztosítási szakértő vásárolta meg 2004-ben New Yorkban,
nem tudva, hogy lopott holmi került a birtokába.
Parsons 2014-ben halt meg, a nyomozók azonban csak idén jutottak a dokumentum nyomára a férfi gyűjteményében. Az özvegy beleegyezett abba, hogy a levél visszakerüljön a Vatikánba.
A legtöbb jogrendben érvényesül az a régi, római jogból származó szabály, amely szerint
az ellopott dolgon nem lehet érvényesen tulajdonjogot szerezni,
és a lopott tárggyal kapcsolatos jogszerű tulajdonosi igények nem évülnek el.
A kalandos életű tengerész és felfedező pontos születési dátuma nem ismert. Kolumbusz Kristóf Cristoforo Colombo néven a Genovai Köztársaságban látta meg a napvilágot, 1451. augusztus 25. és október 31. között. Az ifjú Kolumbusznak nem a tengeren kezdődött el a pályafutása, apja posztókészítő céhében dolgozott gyapjúfeldolgozóként.
A tengerrel is e tevékenysége miatt került kapcsolatba, apja megbízásából egyfajta utazóügynökként járta a Ligur-tenger partvidékét céhük termékeinek keresve a piacot.
A fennmaradt feljegyzések szerint először 1476-ban hajózott ki az Atlanti-óceánra,
majd 1477 és 1485 között nagyobb hajóutakat tett meg az óceánon, Izlandtól egészen a Volta folyó torkolatánál létesített portugál aranytelepekig. Kolumbuszt különösen a híres portugál hajós, Tengerész Henrik felfedezései inspirálták. 1485-ben elhagyta Portugáliát, és Kasztíliában telepedett le.
Az Oszmán Birodalom terjeszkedése miatt az Európát a távol-keleti térséggel összekötő szárazföldi karavánutak a szultán fennhatósága alá kerültek, ezért a kereskedőházak számára igen komoly profitot jelentő keleti fűszer és árucikk-kereskedelem jelentősen megnehezült. Kolumbuszban addigi tengerhajózási tapasztalatai alapján ekkoriban, az 1480-as évek elején érlelődött meg az az ötlet, hogy a mesés Távol-Keletet és Indiát nemcsak a szárazföldön, hanem a tengeren át is el lehetne érni.
A 15. század végén még nem vált bizonyossággá, hogy – a hagyományos világképpel szemben - a Föld gömb alakú,
noha egyes megfigyelések már erősen erre utaltak.
Kolumbusz is megfigyelte például, hogy a látóhatáron először mindig a hajók árbocának csúcsa, majd a vitorlázat, és utoljára a hajótest tűnik fel.
Ez pedig egyértelműen arra utalt, hogy a földfelszín görbült. Egy firenzei geográfus,
Toscanelli atlasza ebből kiindulva Kínát, Japánt és Indiát az Atlanti-óceán túlsó oldalán helyezte el.
Kolumbuszban már 1487-ben megfogalmazódott az elhatározás, hogy az óceánon nyugati irányban áthajózva fog eljutni a mesés kincsek hazájába, Indiába.
A rendkívül költséges és sokak által kivitelezhetetlennek tartott expedíció megvalósításához az ambiciózus felfedezőnek azonban komoly támogatókat kellett szereznie.
Izabella és Ferdinánd, Kasztília uralkodópárja 1488 és 1492 között többször is fogadta a genovai származású hajóst. A nagy terv megvalósítása azonban csak a mórok kiűzése, illetve a tizenegy éves háború lezárása után vált kivitelezhetővé. A királyi pár 1492 januárjában meghozta a legfelsőbb szintű döntést az expedíció támogatásáról, a formai szerződést azonban csak 1492. április 17-én írták alá.
Kolumbusz életének ez nagy napja volt;
a királyi pár nemcsak hogy az expedíció vezetésével bízta meg az addig anyagi nehézségekkel küszködő genovai hajóst, hanem kinevezte a spanyol korona számára meghódítandó területek alkirályának és nagyadmirálisnak is, egyidejűleg pedig mesés összeget, kétmillió maravédet bocsátott a rendelkezésére.
Néhány hónapos előkészület után, a három egységből álló kis flotta, a Santa Maria, a Niña és a Pinta 1492. augusztus 3-án felszedte a horgonyt, és kifutott az Atlanti-óceánra.
A Kanári-szigetekig hat napig tartott az út, majd innen – Toscanelli térképe alapján – nyugati irányba fordulva, megkezdték az Atlanti-óceán átszelését.
Az óceán azonban jóval szélesebbnek bizonyult a valóságban, mint ahogy az Toscanelli térképéből következett.
Szeptember végén a legénység már lázadozni kezdett, mivel azt hitték, az óceán végtelen és nem hajózható át. Kolumbusznak azonban sikerült leszerelnie az embereit, akiket ismét fellelkesített. Október 7-én Kolumbusz irányt váltott, és az addigi nyugati irányból délnyugat felé fordult. Október 11-én nád és egyéb szárazföldi növényi maradványokat sodort a tengeráramlás a hajók közelébe, majd egy tengeri csér is megpihent a Santa Maria árbocán.
Ez mind a szárazföld közelségének volt a csalhatatlan jele. Másnap kora hajnalban a figyelő kosárból elhangzott a várva várt kiáltás: „Föld, föld a láthatáron!”, 1492. október 12-én Kolumbusz flottája a Bahamáknál érte el az Újvilágot. A korszakalkotó felfedezés új fejezetet nyitott az emberiség történetében.