2001. szeptember 11-én gyönyörű, verőfényes reggel virradt rá a New Jersey-i államban fekvő newark-i Liberty Nemzetközi Repülőtérre. A United Airlines 93-as, Newark és San Francisco között közlekedő menetrend szerint járatának pilótafülkéjében Jason Dahl kapitány és LeRoy Homer első tiszt már elvégezték a felszállás előtti kötelező művelet, az ellenőrző lista végigfuttatását, ám a toronytól még nem jött meg a gurulás megkezdéséhez szükséges engedély.
A 93-as járatnak helyi idő szerint reggel nyolc órakor kellett volna felszállnia,
de Dahl kapitány csak negyvenkét perc várakozás után kapta meg a startengedélyt. Az 1985-től a United Airlines szolgálatában álló 44 éves kapitány tapasztalt hajózónak számított. A kisgépes pilótaképesítését még gimnazistaként, 16 éves korában szerezte meg.
A kapitányi stráfokat 1993-ban nyerte el a Boeing 737-es típusra, 1996-tól pedig Boeing 767-es gépparancsnok lett.
Repülési tapasztalatait munkáltatója, az United Airlines többek között azzal ismerte el, hogy Jason Dahlt a növendékek szimulátoros képzéséért felelős egyik oktatókapitányának nevezte ki.
Dahl kapitánynak a szolgálati vezénylés szerint nem ezen a napon kellett volna repülnie, hanem két nappal később, szeptember 13.-án. Mivel erre a napra esett a házassági évfordulója, amit mindenféleképpen a feleségével szeretett volna eltölteni, ezért ezt elcserélte a kollégájával szeptember 11-re. Miközben a felszállásra várakoztak, mosolyogva el is mesélte Homer első tisztnek,
hogy egy rövid londoni kiruccanással lepi meg feleségét
az ötödik házassági évfordulójuk alkalmából.
Szeptember 11-én a járat szinte üresen szállt fel, a fedélzeten mindössze 33 utas foglalt helyet az ülésekben, a hétfős személyzeten kívül.
A 93-as járat több mint negyven perces várakozás után kapta meg a toronytól a felszállási engedélyt.
Dahl kapitány a startengedély vétele után ütközésig előrenyomta a gázkarokat; a Boeng 757-es egyre jobban gyorsulva végigdübörgött a futópályán, majd helyi idő szerint pontban 9 óra 42 perckor a magasba emelkedett.
Reggel 8 óra 46 perckor, éppen azokban a pillanatokban, amikor a 93-as járat elkezdte az emelkedést, New Yorkban a város egyik emblémájának számító iker-felhőkarcoló, a Világkereskedelmi Központ, a World Trade Center északi tornyába becsapódott az American Airlines 11-es járata.
A 93-as járaton ekkor még senki, semmit sem sejtett. A repülési magasság elérése után a személyzet elkezdte az utasokat kávéval, frissítővel kínálni Az egyelőre csendes utasként viselkedő négy terrorista kivételével senki sem gondolhatott arra,hogy a kellemes, és eseménytelennek tűnő repülés rémálomba fordul. Eközben 10 óra 3 perckor egy újabb gép, az United Airlines 175-ös járata csapódott be a World Trade Center addig még sértetlenül maradt másik tornyába.
A 19 terrorista akciója teljesen váratlanul érte a légi irányítást, és óriási káoszt okozott.
Az amerikai légtérben ekkor több mint 4500 gép tartózkodott, és a döbbenet első pillanataiban senki sem tudta, hogy a Világkereskedelmi Központba becsapódott két utasszállítón kívül vajon még hány gép lehet a terroristák kezében.
Azt, hogy valami nagyon súlyos dolog van kibontakozóban, először a terrorista csoport feje, Mohamed Atta és társai által eltérített 11-es járat légi utaskísérője, Betty Ong jelezte a 2011-ben nyilvánosságra hozott hangfelvétel szerint: „A pilótafülke nem válaszol. Valakit megkéseltek a business osztályon, és szerintem könnygázt is fújtak, nem tudunk lélegezni. Nem tudom, azt hiszem, eltérítettek minket" – így hangzott az utaskísérő fedélzeti telefonon sebtében leadott figyelmeztetése.
(Betty Ong a vészjelzést 8 óra 19 perckor, majd fél órával a 11-es járat WTC északi toronyába csapódása előtt adta le.) Nem sokkal később a washingtoni légi irányítás jelezte, hogy megszakadt a kapcsolatuk az American Airlines 77-es Washington és Los Angeles között közlekedő járatával, amely helyi idő szerint reggel 8 óra 20 perckor szállt fel a Dulles Nemzetközi Repülőtérről.
A radarjel később azt mutatta, hogy a gép éles fordulót véve ismét Washington irányába repül. (Az American Airlines 77-es járata 9 óra 37 perckor csapódott be a Pentagon nyugati szárnyába.)
A 93-as járaton 9 óra 28 perckor szabadult el a pokol. Ezt megelőzően a United Airlines munkatársa, Ed Ballinger 9 óra 19 perckor felhívta a pilótafülkét,
és tájékoztatta Dahl kapitányt a New York-i ikertornyok elleni támadásról.
A WTC elleni terrortámadásról kapott hír ugyan elgondolkodtatta a kapitányt, ám a 93-as járat személyzete ekkor még nem gondolt arra, hogy az ő gépük fedélzetén is lehetnek terroristák.
A kapitány felesége, Sandy Dahl, aki korábban szintén a United Airlines-nál dolgozott légi kísérőként, és így a CNN élő adását szakértői szemmel követte, eleinte nem gondolt arra, hogy veszélyben lenne a férje. A 93-as járatnak akkor, amikor az első eltérített gép becsapódott a WTC északi tornyába, a menetrend szerint már Chicago légterében kellett volna haladnia.
A megtett távolság és az eltelt idő figyelembe vételével nem tűnt valószínűnek, hogy a 93-as járat is a terrorakció érintettje lehet. Sandy Dahl nem tudta, hogy férjének gépe csak 42 perces, igen jelentős késéssel szállt fel, és emiatt még távol jár Chicagótól.
Negyvenhat perccel a felszállás után a gép első osztályán – a pilótakabinhoz közel – helyet foglaló Ziad Samir al - Jarrah, a 93-as járaton utazó négyfős terrorista csoport vezetője jelt adott társainak az akció megkezdésére. A libanoni származású al-Jarrah - előélete alapján- kilógott fanatizált társai közül.
Nem különösebben vallásos családból származott, világi életet élő és szórakozást kedvelő fiatalemberként nőtt fel, aki imádta török származású feleségét. Mohamed Atta, a négy gépet eltérítő terroristacsoport első számú vezetője nem véletlenül vélte al Jarrah-t a csoporton belüli „leggyengébb láncszemnek", attól tartva, hogy nem lesz elég erős az öngyilkos akció végrehajtásához. Mindenesetre al-Jarrah és társai támadásba lendültek.
A rendelkezésre álló adatok alapján rekonstruálható eseménysor szerint,
a fedélzeten tartózkodók megfélemlítése céljából először leszúrtak egy utast,
majd az egyik légi utaskísérőt túszul ejtve, késsel arra kényszerítették, hogy kéredzkedjen be a pilótafülkébe. Amikor a kapitány kinyitotta az ajtót, al-Jarrah egyik társával betört a kabinba, a másik két terrorista pedig – egy utóbb nem valódinak bizonyult – bombával, illetve késsel sakkba tartotta az utasokat.
A fekete doboz nyilvánosságra hozott hangfelvételének tanúsága szerint al-Jarrah megparancsolta a két pilótának, hogy ne nyúljanak egyik kezelőszervhez se, és adják át a helyüket.
A kapitánynak azonban még a terroristákkal kialakult ökölharc előtt sikerült leadnia a vészjelzést.
A hangfelvételből kiderül, hogy a terroristák a fedélzeti mikrofonon felszólították az utasokat, maradjanak a helyükön, és azt is közlöték, hogy bomba van a gépen. Al-Jarrah-nak az volt a célja, hogy Washington felé fordítja a gépet. Jason Dahl kapitány azonban nem akart engedelmeskedni, és dulakodás alakult ki a késsel felfegyverzett terroristák, valamint a két pilóta között.
Dahl kapitányt és Homer első tisztet a kabinba betört légi kalózok ennek során halálosan megsebesítették.
Ezután keletnek fordították a járatot, és Washingtonnak vették az irányt.
Az utasok közül többen is felhívták mobiltelefonjaikon hozzátartozóikat,
akiktől megtudták, hogy három másik gép csapódott be New Yorkban, illetve Washingtonban. Ekkor vált mindenki számára világossá, hogy a 93-as járat eltérítése egy összehangolt öngyilkos terrorakció része.
Az utasok két legelszántabb társuk, Todd Breamer és Thomas Burnett Jr. ösztönzésére tanácskozni kezdtek. Egyetértés alakult ki közöttük, amennyiben nem kísérlik meg a gép feletti irányítás visszaszerzését, biztos halál vár rájuk, és még sok más ártatlan emberre is. Közben kiiderült, hogy egyik társuk kisgépes pilótaképesítéssel rendelkezik.
„Van pilótánk!" – terjedt súgva a reményt keltő hír az utasok között, hiszen a kabinszemélyzet tagjainak meggyilkolás miatt kérdéses volt, mit tegyenek a terroristák esetleges legyűrése után. Utastársuk kijelentette, hogy noha ekkora gépet még sohasem vezetett, ám ha sikerül bejutnia a pilótafülkébe, az irányítás segítségével megkísérli letenni a Boeinget.
Sandy Bradshaw, az egyik utaskísérő felhívta férjét, és közölte, az utasok pereceken belül megtámadják a terroristákat. Ebből a beszélgetésből tudjuk azt is,
hogy a stewardesek vizet forraltak, mert forró vízzel akarták ártalmatlanná tenni az utasteret felügyelő két terroristát.
Azok – látva az utasok szervezkedését – egyre idegesebbek lettek. Az utaskísérők közben előkészítettek egy szervizkocsit is.
Az volt a terv hogy a kocsit faltörő kosként használva rohamozzák meg a pilótafülke ajtaját.
A gép folyamatosan süllyedt, és ez aggasztó jelnek számított. Miután szétosztották egymás közt a szerepeket, és mindent előkészítettek, Todd Breamer kiadta a jelszót: „Are you guys ready? Let's roll! – Készen álltok srácok? Csapassuk!"
Az utastérben álló két terroristát a roham pillanatok alatt legyűrte, valószínűleg agyonverték őket..
A pilótakabin bezárt ajtaját a szervizkocsi segítségével nekifutásból ostromolták.
Al-Jarrah és társa megrémültek a fellázadt utasoktól, annál is inkább, mert az ajtó kezdett pozdorjává törni.
Be akarnak törni ide. Tartsd belülről az ajtót! Tartsd!"
- ordította al-Jarrah.
A következő két percben rájöttek, nem érik el a céljukat még azelőtt, hogy betörnék az ajtót. "Mi legyen? Fejezzük be itt?" - kérdezte Jarrah-t a társa, aki azt válaszolta, meg kell semmisíteni a gépet.
A felvételen jól hallatszik az ajtót ostromló utasok erőlködése,
és az is, hogy valaki azt kiabálja, mindannyian meg fognak halni, ha nem jutnak be.
Al-Jarrah utolsó parancsként odakiáltja társának: „Húzd le!" – majd már csak azt hallani hogy a gép földnek száguldása közben a két terrorista folyamatosan „Allah akbar"-t kántál. Néhány másodperc múlva megszakad a felvétel, és már csak sercegés hallható.
Az United Airlines 93-as járata 10 óra 3 perckor a pennsylvaniai Shanksville határában a nyílt mezőn földnek csapódott. Senki sem élte túl a katasztrófát. A gép ekkor már csak 12 percre volt a terroristák feltételezett célpontjaitól, a washingtoni Capitoliumtól.