Megtanult hím nélkül szaporodni egy nőstény cápa

A fogságban tartott zebracápa kifejezetten szereti a simogatást

Meglepő képességet „fejlesztett ki" egy nőstény zebracápa: miután elválasztották párjától, képessé vált az önmegtermékenyítésre.

Leonie a zebracápa (Stegostoma fasciatum) még 1999-ben találkozott partnerével egy ausztrál akváriumban. „Románcukból" több tucat utód született, ám a hímet 2012-ben átköltöztették egy másik helyre, emiatt a nőstény magányos lett – olvasható a New Scientist magazin weboldalán.

Mivel nem kapott újabb társat, mindenkit meglepetésként ért, hogy 2016-ban három cápaivadéknak adott életet. Hogyan csinálta?

Zebracápa (Stegostoma fasciatum) Forrás: Wikimedia Commons

Nagyon ritkán fordulhat elő a mostanihoz hasonló eset

Christine Dudgeon, a Queenslandi Egyetem kutatója úgy döntött, megoldja a rejtélyt.

Az egyik elképzelés az volt, hogy a nőstény cápa eltárolta korábbi párja hímivarsejtjeit, és ezekkel termékenyítette meg saját petesejtjeit. Ezt az elgondolást végül a genetikai vizsgálatok cáfolták, mint kiderült, az utódok kizárólag az anyaállat örökítőanyagát hordozzák.

Az állat tehát aszexuálisan (vagy más néven szűznemzéssel) szaporodott.

Az eset nem példa nélküli a természetben, néhány gerinces ugyanis képes arra, hogy ivartalan szaporodásra váltson, amennyiben a körülmények erre kényszerítik. A dokumentált esetek többségének szereplői azonban főként olyan nőstények, amelyek korábban sosem találkoztak hímmel.

Fogságban tartott zebracápa (illusztráció) Forrás: Elter Tamás

Ezzel szemben Leonie úgy vált képessé ivartalan szaporodásra, hogy korábban kizárólag szexuális reprodukció útján hozta világra utódjait. Ezt idáig csak két állatfajnál, egy fogságban tartott sasrájánál és egy közönséges óriáskígyónál sikerült megfigyelni.

Hosszú távon káros az ivartalan szaporodás

A cápáknál a szűznemzés úgy mehet végbe, hogy a nőstény petesejtjeit úgynevezett poláris testek termékenyítik meg, amelyek kizárólag a nőstény genetikai információit hordozzák.

E szaporodási stratégia természetesen hosszú távon káros az adott faj számára, ugyanis csökkenti a genetikai változatosságot, ezáltal pedig az alkalmazkodóképességet a változó környezeti viszonyokhoz.

(A cápák szűznemzéséről korábbi cikkünkben írtunk részletesebben.)

„Elképzelhető, hogy a cápák sokkal gyakrabban váltanak ivarosról ivartalan szaporodásra, mint hittük, csak idáig nem tudtuk kellőképpen megfigyelni őket" – összegezte a Scientific Reports című szakfolyóiratban megjelent kutatás fő megállapításait Dudgeon.