A vörös vari megmentése érdekében az európai állatkertek összehangoltan, az Európai Fajmegmentő Tenyészprogram (EEP) keretein belül tartják és tenyésztik a fajt. Ennek segítségével gazdagodott a korábban még soha be nem mutatott új állattal a Pécsi Állatkert gyűjteménye.
A Nyíregyházáról érkezett vörös vari nemrég társat kapott, hiszen a ritka faj egy újabb egyede költözhetett a mecseki állatkertbe. Az új állat – akárcsak régebb óta itt élő fajtársa – nőstény.
A friss jövevény 2016. április 17-én született,
nem egészen másfél éves életkorával fiatal állatnak számít, akárcsak 2014-es születésű társa, aki születési helyéről, a lengyelországi Wroclaw-i Állatkertből érkezett a baranyai megyeszékhelyre a közelmúltban.
A kötelező karantén idő lejárta után sikeresen összeszoktatták a másik varival, így a két állatot egy egységes, egynemű csapatként tudják bemutatni látogatóknak.
„Néha előfordul, hogy egy fogságban jól szaporodó fajnál az egyik nemből felesleges példányok állnak az állatkertek rendelkezésére, mint ahogy jelenleg a vörös varik esetében történt" – mondta Siptár Dávid, a Pécsi Állatkert igazgatója. – „Ilyenkor szükség van olyan fogadó állatkertekre, melyek elvállalják egynemű csapatok tartását is.
Ezek az egynemű csapatok legtöbbször hímekből állnak, de néha, mint azt a fenti példa is mutatja, csupa nőstényekből álló csoportok is kialakulhatnak." Hozzátette: elképzelhető, hogy ha sikerül tapasztalatokat szerezniük a faj tartásával kapcsolatban és intézmény megfelelőnek bizonyul a tenyésztésre,
évekkel később egy hím példány is érkezhet majd a mecseki állatkertbe,
és így bekapcsolódhat a vörös varik tenyésztésébe is.
A vörös vari Madagaszkáron, a Masoala-félsziget lombhullató trópusi erdeiben őshonos makifaj. Nevét jellegzetes, vörös bundájáról kapta. Hasa, arca, kezei és lábai feketék, nyakán fehér foltot visel. Az arca körül jellegzetes szőrgallér található. Korábban a közeli rokonként számon tartott fekete-fehér vari alfajának tekintették, napjainkra azonban kiderült, hogy valójában egy külön fajról van szó.
A latin eredetű varecia szó, mely a faj tudományos nevében található, változatosat jelent, utalva ezzel a faj megjelenésére.
A vörös vari a makifélék családjának legnagyobb testű képviselője: testhossza farkával együtt 110-120 centiméter.
Növényevő állat, az esős időszakban gyümölcsökkel, nektárral és pollennel táplálkozik, a száraz évszakban magokat és leveleket is fogyaszt. Fontos szerepet játszik egyes fafajok magjának terjesztésében.
A vörös vari nappal aktív faj, elsősorban a fák lombkoronájában tartózkodik, a talajra ritkábban jön le. Csapatokban él,
egy-egy közösség akár 18-32 tagból is állhat.
Ezek a viszonylag hangos állatok hangjelekkel kommunikálnak egymással: különféle jelzésekkel figyelmeztetik egymást ragadozó közeledése esetén.
Territóriumukat is hangos ordításukkal jelölik meg, mely némiképp a szamárbőgés és az oroszlánordítás keverékére emlékeztet. Az európai felfedezők a makik hátborzongató hangja után nevezték el Madagaszkárt a lemurok, vagyis a szellemek földjének.
A faj legfőbb ellensége természetesen az ember.
A vörös vari egyedszáma a vadászat és az élőhelyek elvesztése miatt folyamatosan csökken.
Napjainkban ezért a vörös vari a súlyosan veszélyeztetett állatfajok közé került a Természetvédelmi Világörökség kihalással fenyegetett fajok vörös listáján.
Az állatkerti tartás mellett elsősorban az 1997 márciusában megalakult legnagyobb madagaszkári védett terület,
a Masoala Nemzeti Park 840 négyzetkilométeres „játszótere" biztosít életteret számukra.
Ennek létrehozása előtt a tartományban végzett erdőirtás és az állatok folyamatos csapdázása miatt egyedszámuk egyre csökkent.
Túlélésének legfőbb fenyegetését az élőhelyek elvesztése és a vadászat jelenti. Jelenleg ezért az állatkertekben tartott egyedeket egy fajfenntartási terv felügyeli.