Végre kiderült, mi is a jeti valójában

Valahogy így képzelték el a legendabeli jetit

A mesének vége: a jetiknek tulajdonított minták medvéktől származnak. Igaz, az egyik faj – a himalájai barnamedve – csakugyan különleges a medvék között.

Minden kontinensnek megvan a maga legendás állata

Lindqvist hozzáteszi: a korai Afrika-utazók között hosszan tartotta magát az „afrikai egyszarvú" legendája, amelyet a 20. század eleji brit kutatók tisztáztak, amikor felfedezték a hús-vér okapit – a zsiráfok rejtőzködő életmódú erdei rokonát, amely leginkább egy zsiráf, egy zebra és egy ló keverékére emlékeztet. Ausztráliában pedig, ahol sok ezer évvel ezelőtt – a kövületek tanúsága szerint – az emberek csakugyan együtt élhettek nagy méretű állatokkal, az őslakosok mitológiájában mindmáig szerepelnek utalások óriási termetű állatszerű lényekre.

Egyes elemzők feltételezik, hogy ezek a mitikus karakterek vagy a tényleges óriásemlősökkel, vagy a maradványaikkal való régmúlt találkozások nyomán kerülhettek a mondavilágba.

Bár ez utóbbi kapcsolat egyelőre bizonytalan, Lindqvisték munkája – az okapi felfedezéséhez hasonlóan – egyértelmű üzenettel bír. „Nyilvánvaló, hogy a jetilegenda jórészt medvékkel kapcsolatos" – összegzi Lindqvist.

A minták

A megvizsgált minták között egyebek mellett szerepelt egy „jeti" kezéről (vagyis mancsáról) származó bőrdarab, amelyet relikviaként őriztek egy kolostorban, és egy „jeti" combcsontjának töredéke, amelyet egy barlangban találtak a Tibeti-fennsíkon. A bőrminta valójában egy néhai ázsiai feketemedvéé, a csont egy tibeti barnamedvéé volt. Valamennyi mintát a brit Icon Films filmkészítő cég bocsátotta Lindqvist rendelkezésére. A cég ugyanis őt kérte fel arra, hogy szerepeljen az Animal Planet számára készített és 2016-ban sugárzott „Jeti vagy nem?" című, a mondabeli lény eredetét feltáró dokumentumfilmjében.

Tibeti barnamedve combcsontja Forrás: Icon Films Ltd.

A felfedezés tudományos értékkel bír

A DNS-elemzés azon túl, hogy végérvényesen leszámolt egy évszázados mítosszal, tényleges tudományos eredményt is hozott, amennyiben hozzájárult az ázsiai medvefélék evolúciós viszonyainak tisztázásához.

A régióban élő medvék környezetvédelmi szempontból vagy a sérülékeny, vagy a kritikusan veszélyeztetett kategóriába tartoznak, mégis alig tudunk valamit az evolúciós történetükről

– hangsúlyozza Lindqvist. – A himalájai barnamedve például súlyosan veszélyeztetett faj. A populációszerkezet és a genetikai sokféleség tisztázása sokat segítene a populációméret megbecslésében és a cselekvési stratégia kidolgozásában."

Szőrminták Nepálból Forrás: Icon Films Ltd.

Lindqvist és munkatársai igazából összesen 23 ázsiai medvéből származó mintában – köztük az állítólagos jetimintákban – határozták meg a mitokondriális DNS szekvenciáját, és ezeket az adatokat hasonlították össze a világ más részein élő medvék megfelelő adataival.

Az elemzés kimutatta, hogy ellentétben a tibeti barnamedvékkel, amelyek szoros rokonságot mutatnak a többi észak-amerikai és eurázsiai medvefajjal, a himalájai barnamedvék külön leszármazási ághoz tartoznak, amely korán elvált a többi barnamedvéétől.

Az evolúciós elágazás mintegy 650 ezer éve történt egy jégkorszak idején. A tudósok feltevése szerint a terjeszkedő gleccserek a térség magashegyi felszínrajzával összejátszva izolálhatták a himalájai medvéket a többi populációtól, amelyek így önálló fejlődési ösvényre léptek.