A rajzon látható két égi objektum azonban felkeltette az indiai csillagászok érdeklődését is. Az Indian Journal of History of Science című tudományos szaklapban megjelent tanulmányukban a kutatók kifejtették elméletüket, amely szerint a Himalája kasmíri térségében talált kőkarcolat szupernóva, vagyis egy haldokló csillag utolsó robbanásának ábrázolása.
A régészek csaknem fél évszázada találták meg a kőbe vésett rajzolatot a Kasmírban lévő Burzahama lelőhelyen,
ahol időszámítás előtt 4300 körülire tehető a legrégebbi település léte. A rajzolaton két vadász, egy bika valamint az égen sugárzó két korong látható. Ez utóbbiakról korábban azt feltételezték, hogy két nap ábráról lehet szó.
Mayank Vahia, a mumbai Tata Kutatóintézet munkatársa valamint az indiai és német asztrofizikusokból álló kutatócsoportja azonban nem fogadta el ezt a magyarázatot.
Úgy véltük, hogy olyan objektum lehetett, amely megjelent és megragadta az őskori művész figyelmét"
- idézi Vahiát a The Guardian internetes kiadása.
A káprázatos robbanásokkal haldokló csillagok, vagyis a szupernóvák olyan jeleket bocsátanak ki,
amelyek évezredeken keresztül sugároznak az univerzumon át,
így lehetővé teszik a csillagászok számára, hogy követhessék őket. Vahia és kutatócsoportja átvizsgálta a csillagászati jegyzéket az ősi leírás alapján. "Olyan jelenséget kellett találnunk, amely az éjszakai égbolton fényesebb, mint a Hold és nappal is látható" - emelte ki a szakértő.
Így bukkantak rá a HB9-jelű szupernóvára, amely az időszámítás előtt 4600 körül robbant fel. Kasmírból nézve a szupernóva az Orion csillagkép közelében jelenhetett meg. Ez a csillagkép számos kultúrában vadászjelenetként is ismert, amelyben Orion, a vadász a Bikával küzd.
A szupernóva éppen a Taurus, vagyis a bika csillagkép felett jelent meg, amely szintén látható a kőkarcolaton"
- tette hozzá Vahia. A csillagászok már nem hiszik, hogy az ősi műalkotás egy különleges égi jelenség által megvilágított vadászjelenetet ábrázolna. "A teljes eget rajzolták meg".
Vahia szerint
az eddig ismert legrégebbi, szupernóváról szóló feljegyzés Kínából származik a Kr.e. 800 körüli időkből.
A tanulmány 2013-ban jelent meg a tudományos lapban, a széles nyilvánosság elé azonban csak decemberben került egy rádióműsor révén, aminek köszönhetően vezető hírré vált az indiai sajtóban.
A szupernóva a napnál nagyobb tömegű csillagok fejlődésének egy különleges stádiuma. Bizonyos tömeghatár felett az élete végén vörös óriássá felfúvódó csillag összeomlik, és a gravitációs kollapszus miatt az összeroskadó csillag belsejében akkora nyomás illetve hőmérséklet jön létre, hogy a periódusos rendszer valamennyi természetes eleme, köztük az összes nehézelem is kialakul egyetlen gigantikus termonukleáris robbanás alatt.
A szupernóvaként felrobbanó csillag luminozitása rövid ideig egy átlagos galaxis összfényességével vetekszik. A szupernóva robbanás során a csillag ledobja külső rétegeit, amelyek nehézelemekkel telítettek. ha a szupernóva robbanás a csillag közelében található kozmikus gáz illetve porködöt nyom össze, e nebulákban új csillagok kialakulása indulhat el.
A Naprendszer is egykori szupernóva anyagmaradványait tartalmazó kozmikus porfelhőből alakult ki, ennek köszönhető, hogy a földkéregben minden lítiumnál nehezebb elem, így többek között a vas, vagy az arany illetve az ezüst is előfordulnak.
Közvetett módon ez az egykori szupernóva az élet alkotóköveihez szükséges elemek előállításával, a földi élet kialakulásában is szerepet játszott.