A Kárpát-medence geográfiai értelemben az Alpok, a Kárpátok, valamint a Dinári-hegység vonulatai által körülvett feltöltött medenceterület, amely nagyjából a Duna középső vízgyűjtő területét foglalja magában. Magyarország, amely földrajzilag a Kárpát-medence szívében fekszik, a középhegységek valamint a zalai dombvidék kivételével nagyobbrészt síkvidéki területnek számít.
Ez az adottsága hosszú és rendkívül változatos földtani folyamatok eredményeként alakult ki.
A medencealjzat olyan lemeztöredékekből épül fel, amelyek a földtörténeti múltban egymástól igen távol és a legkülönfélébb ősföldrajzi környezetben alakultak ki, majd forrtak össze a tektonikai folyamatok eredményeként.
A Kárpát-medence mai formájának kialakulása a miocén időszakban (23 és 5,3 millió év között) az Alpok és a Kárpátok hegyláncainak kiemelkedésével vette kezdetét. Az a hatalmas tengeröböl, amely az egykori Tethys-óceán maradványaként borította el a Kárpát-medence területét, és amelyből középhegységeink szigetként emelkedtek ki, a miocén kor végén, nagyjából 13 millió éve teljesen elszeparálódott a világtengertől.
Az így kialakult félsós, majd teljesen kiédesedett vizű Pannon-tó a miocén végére teljesen feltöltődött a Kárpát-medencét övező hegyláncok eróziós törmelékanyagával.
Az egykor a Kis-, illetve a Nagyalföld helyén húzódó mély tengeröblöket a kilométeres vastagságú pannon-üledék teljesen befedte, az ős-Duna és más folyók által szétterített hordalék pedig csaknem teljesen eltüntette a térszín szintkülönbségeit. E hosszú folyamat eredményeként jött létre a Petőfi által is megénekelt alföldi vidék, a magyar róna.
Magyarország legmagasabban fekvő pontjait középhegységeinkben, közülük is elsősorban a Bükkben, valamint a Mátrában találhatjuk. Az átlagmagasság tekintetében ugyan a Bükk áll a dobogó tetején,
ám a Mátra büszkélkedhet Magyarország első három legmagasabb pontjával,
az 1014 méter magas Kékessel, a 971 méter magasba nyúló Pezsgő-kővel, valamint a 965 méterre a tengerszint fölé emelkedő Galyatetővel.
(A 100 legmagasabb magyar hegycsúcs közül 26 található a Mátrában, és ezzel számít második helyezettnek középhegységeink sorában.) A Mátra főtömegét a geológiai értelemben fiatalnak számító miocén, bádeni korú (16 és 13 millió év közötti) több száz méter vastag rétegvulkáni eredetű kőzetösszlet, piroxénandezit, andeztitufa és vulkáni agglomerátum alkotja.
Amikor a Mátra főtömege keletkezett, az Északi -középhegység a Föld legaktívabb vulkáni területei közé tartozott.
Fantasztikus látványt nyújthatott akkoriban a táj, hol az egyik, hol a másik vulkán tombolt, éjszakánként messze bevilágítva az Alföld helyén hullámzó szubtrópusi tenger víztömegét. Heves és hosszantartó robbanásos kitöréssorozatok építették fel a napjainkban népszerű turisztikai célpontnak számító hegyvidék központi tömegét.
Nemcsak Magyarország legmagasabb hegycsúcsát hanem a tengerszinthez képest legmagasabban fekvő települését is itt, a Mátrában találhatjuk meg.
A Heves-megyéhez tartozó Mátraszentimre 1948-ban nyerte el mai közigazgatási határait több szomszédos, összesen hat kisebb település összevonásával.
Mátraszentimréhez tartozik az ország egyik leghíresebb gyógy-üdülőhelye, Galyatető is, utóbbi 965 méteres tengerszint feletti magasságával hazánk harmadik legmagasabb hegycsúcsának számít, Mátraszentimre pedig Magyarország legmagasabban fekvő településének.
A község legalacsonyabb pontja 750, a legmagasabb pedig 835 méteren fekszik.
A festői szépségű környezetben megbúvó – a 2015-ös népszámlálási adatok szerint – 431 fős lélekszámú kisközség őslakosságát kisebb részt német, nagyobb részt pedig szlovák etnikumúak alkották, és a falu híres volt üvegfúvásáról.
Napjainkban a település lakosságának 72 %-a magyarnak, 28%-a pedig szlovák nemzetiségűnek vallja magát. Magyarország legmagasabb települését a 21-es főútról Pásztónál lekanyarodva Mátrakeresztes irányából, vagy pedig a 24-es főút Mátraháza és Parádsasvár közötti elágazásától induló úton közelíthetjük meg.
Mátraszentimre ellenpontja, Magyarország legmélyebben fekvő települése a napsütötte Csongrád-megye déli részén, a Tisza és a Maros összefolyásának közelében található.
A magyar Nagyalföld földrajzilag az eurázsiai sztyeppevidék legnyugatibb, hozzávetőleg 100 ezer négyzetkilométer kiterjedésű területe,
amely földtani értelemben egy megsüllyedt és feltöltött medenceterületnek számít.
Az Alföld a pleisztocén korban (2,6 millió évtől 12 ezer évig), vagy ismertebb nevén a jégkorszakban nyerte el mai arculatát. Ez, a híres pusztát, a Hortobágyot is magában foglaló kiterjedt síkvidékünk az ország legalacsonyabban fekvő területe. Magyarországon a térszín magasságadatait az Adriai-tenger szintjéhez viszonyítva adják meg méterben.
Hazánk legmélyebben fekvő pontja a szegedi járás legdélebbi települése, Tiszasziget határában található,
ami mindössze 75,8 méterre emelkedik az Adria szintje fölé. Ezzel a rekorddal pedig a dél-csongrádi község érdemli ki a Magyarország legalacsonyabban fekvő települése címet is. A községet Mátyás király korában, 1484-ben említették meg először egy oklevélben.
A török hódoltság idején, a 16. században a község elnéptelenedett, és csak 1746-ban népesedett be ismét, szerb telepesekkel.
Miután Szeged városa 1783-ban megvette az ekkor Óivánnak nevezett területet, a szerbek kénytelenek voltak elhagynia községet, és a közelben építettek maguknak egy új falut, amelynek stílszerűen az Újiván nevet adták.
Hazánk legmagasabban és legmélyebben fekvő települését hétszázötvenkilenc méter választja el egymástól, természetesen csak a tengerszinthez képest.