Albert Einstein 1915-ben publikálta az az elméleti fizika máig egyik legnagyobb hatású teóriáját, az általános relativitáselméletről. Az elmélet kimondja, hogy a gravitáció lényegében a tér és az idő görbülete. Az elmélet egyenleteivel a téridő görbületét a tömeg és az energia adott eloszlásából lehet kiszámítani.
Einstein számításai azt mutatták, hogy a Világegyetem dinamikus, ő azonban ezzel szemben mégis úgy gondolta, hogy statikus képződmény,
ezért az egyenleteibe betett egy állandót – az úgynevezett kozmológiaia állandót - amelynek segítségével statikussá tette az eredményt.
Minden anyag vonzza egymást, az antigravitációs állandó viszont ellensúlyozza ezt a vonzást, megakadályozva, hogy önmagába zuhanjon a világegyetem.
Amikor később a megfigyelések azt mutatták, hogy a világegyetem - szemben Einstein eredeti elképzelésével - mégsem statikus, a tudós kivette az állandót egyenleteiből, és ezt a korábbi feltételezését élete nagy tévedésének nevezte.
1998-ban azonban megint felbukkant a kozmológiai állandó problémája.
Az asztrofizikusok igen távoli szupernóvákat figyeltek meg, és azt észlelték, hogy a világegyetem egyre gyorsulva tágul, vagyis a térben kell lennie egy mindenütt ható taszító erőnek, ami erősebb a gravitációnál, amiből pedig az következi, hogy a kozmológiai állandó mégsem nulla.
A fizikusok próbálnak magyarázatot találni arra, hogy miért van ez így, és miért éppen akkora az értéke, mint amekkora.
Azonban a fizikusok által mért állandó 120 nagyságrenddel nagyobb, mint amit a szupernóvák esetében tapasztaltak. Hogy érzékeljük ezt a nagyságrendi különbséget, mindez azt jelenti, hogy a kvantummechanikai hatások esetén mért és a szupernóváknál számított értékek arányánál az 1-est 120 darab nulla követi.
Az eltérés oka vagy az, hogy nem jó az az okfejtés, amelyet a számításoknál használnak, vagy pedig létezik valamilyen rejtélyes hatás, ami „lenullázza" a kiszámított mennyiségeket, kivéve azoknak egy parányi töredékét.
Az biztos, hogy ha a kozmikus állandó sokkal nagyobb lenne, mint amekkora valójában, a Világegyetem anyaga még a galaxisok kialakulása előtt „szétszaladt" volna, következésképp nem jöhetett volna létre az élet sem a Földön.