Zdravko Kamenov, a szófiai Alexandrovska Egyetemi Kórház kutatója 138 elhízott beteget vizsgált meg. A hölgyek nyakának 36 centiméternél, a férfiaké 39 centiméternél nagyobb körmérete együtt járt az érelmeszesedés veszélyét növelő metabolikus szindróma (inzulin-rezisztencia, kóros zsíranyagcsere, felgyorsult véralvadás, magas vérnyomás, alma formájú elhízás) ismertetőjeleivel.
A nyak körmérete különösen a nők körében volt jobb kockázatjelző, mint a derékméret
- olvasható a Medscape.com-on.
Dr. Kamenov szerint a nyakbőség könnyen mérhető, és kiegészítő információt ad a derékmérethez képest. A bolgár kutató szerint a legjobb, ha a nyak mérése nem alternatívája, hanem kiegészítője a derékbőség mérésnek, így a kockázat is nagyobb biztonsággal állapítható meg.
A nyak mérete jó jelzője lehet a felsőtesten elhelyezkedő bőr alatti zsír mennyiségének – ez generálja a legtöbb, kockázatos szabad zsírsavat a szervezetben. A nyakbőség ezen kívül az obstruktív alvási apnoé, vagyis az alvás közben bekövetkező légzéskimaradások jelzője is lehet. Ez a betegség szintén növeli a kardiológiai kockázatot.
Dr. David C. Lieb, az amerikai Kelet-virginiai Orvosi Egyetem kutatója a kutatási eredményekhez fűzött megjegyzésében szintén méltatta a módszer egyszerűségét, azt, hogy a mérés gyakorlatilag bármelyik rendelőben elvégezhető. Azt is érdekesnek találja, hogy ez a kutatás a bőr alatti zsírt szintén a szív- és anyagcsere-betegségek kockázati tényezőjeként jelöli meg.
– Amikor a szervezet zsírraktárairól beszélünk, elsősorban a szerveket körülvevő, zsigeri zsírra gondolunk. Ez valóban veszélyes, mivel erőteljesen gyulladáskeltő hatású. Ám a bőr alatti zsír sem olyan ártatlan, mint gondoltuk" – jegyzi meg az amerikai kutató.
A kutatás résztvevői elhízottak voltak, testtömegindexük 30 feletti, átlagosan 35 volt. Legtöbbjük a cukorbetegség előtti állapotban volt, 87 százalékuk küzdött metabolikus szindrómával, és 41 százalékuknál már kialakult a cukorbetegség. A vizsgált személyen 30 százaléka férfi, 70 százaléka nő volt. Átlagos derékbőségük 108 cm, átlagos nyakbőségük 39 centiméter volt.
A nőknél a nyakméret szorosabb kapcsolatban volt az inzulinrezisztencia kritériumaival, valamint az éhgyomri immunoreaktív inzulinszinttel és a trigliceridszinttel, mint a derékbőség – valójában az utóbbi két adattal a derékbőség egyáltalán nem állt kapcsolatban.
A testtömegindexszel és az éhgyomri vércukorszinttel viszont a nőknél a derékbőség állt kapcsolatban, ellentétben a nyakbőséggel.
A férfiaknál a nyakméret szintén szorosan korrelált az inzulinrezisztencia kritériumaival, sokkal szorosabban, mint a derékbőség. A testtömegindexszel azonban szintén a derékbőség volt szorosabb kapcsolatban, és csak a derékbőség állt kapcsolatban az éhgyomri vércukorszinttel.
A nőknél a 34,5 centiméteres, vagy annál nagyobb nyakbőség 87 százalékos érzékenységgel mutatott rá a metabolikus szindrómára, míg a 96,5 vagy annál nagyobb derékbőségnél ugyanez az arány 82 százalék volt. A férfiaknál a 97,0 vagy annál nagyobb derékbőség 98 százalékos érzékenységgel jelezte a metabolikus szindrómát, míg a 38,8 cm vagy afölötti nyakbőségnél ez az arány 93 százalék volt.
Nagyon elhízott betegek esetében (35 kg/m2 vagy afölötti testtömegindex esetén) nagyon nehéz a mérés, ráadásul a derékbőség nem is ad további információt. Az ilyen esetekben sokkal könnyebb megmérni a nyak körméretét, ami ráadásul információt ad a felsőtest bőr alatti zsírrétegéről, és jelzi az esetleges obstruktív alvási apnoét is. A kutató szerint épp ezért a legjobb megoldás mindkét testtáj méretét megmérni.
Dr. Lieb szerint ezen kívül a nyakbőség mérése használható alternatíva lehet azokban az esetekben, amikor a derékbőség mérése nehézkes, vagy a beteg számára kényelmetlen lenne.