Bonaparte Napóleon a világtörténelem egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett hadvezére, akit nem véletlenül illettek többek között az „emberevő” ragadványnévvel sem.
Személye és egyénisége egyaránt inspirálta az iránta táplált feltétlen odaadást és a féktelen gyűlöletet,
ám történelmi tény, hogy Franciaországban és a meghódított területeken modern polgári törvényeket vezetett be, intézkedéseivel elősegítette a megcsontosodott feudális társadalmi rend felbomlását, és olyan társadalmi modellt alkotott, amely néhány országban máig fennmaradt.
Reformjai döntő hatást gyakoroltak a francia társadalom 19. századi fejlődésére,
tehát Bonaparte sikereinek sorozata vitathatatlan történelmi tény.
Köztudomású azonban az is, hogy Napóleon, a francia császár, a messzeföldön híres tábornok, hadvezér és politikus, igen alacsony növésű férfiként vitte véghez mindezeket a történelmi tetteket.
Olyannyira, hogy el is neveztek róla egy jelenséget, az úgynevezett Napóleon-komplexust,
ami a nem túl magas emberek kisebbségi érzésen alapuló komplexusa.
Napóleon azonban egyáltalán nem volt alacsony, legalábbis a korabeli francia férfiak 165 centiméteres átlagmagasságához képest.
A Napóleonnal szemben ellenséges brit sajtó kezdte el elsőként terjeszteni, hogy a francia császár egy nevetséges törpe, hiszen testmagassága még a 160 centimétert sem éri el.
A történelmi források több, a császár magasságával kapcsolatos adatot is megemlítenek, ám ezek közül az egyetlen valóban hiteles adat egy francia orvostól származik,
aki Napóleon halála után precízen lemérte az elhunyt uralkodó testhosszát,
megállapítva, hogy a hadvezér-uralkodó egész pontosan 1,68,6 méter magas volt. Ezzel a magassággal viszont közel négy centiméterrel még „túl is szárnyalta” a korabeli francia férfiak átlagmagasságát.
Napóleont már régóta mint az alacsony növésű emberek egyfajta szinonimáját emlegetik,
összefüggésbe hozva ezt azzal a népszerű nézettel, miszerint az alacsony férfiak agresszívabbak társaiknál, hogy ezzel kompenzálják magasságbeli hiányosságaikat.
A történelmi tények oldaláról nézve pedig kevés emberre illene jobban a fenti megállapítás, mint arra a férfira, aki egy egész kontinensen győzelmet aratott riválisai felett,
és akit végül csak a távoli Szent Ilona-szigetre történt száműzetése tudott megállítani.
Ha Napóleont azonban mégis átlagos testmagassággal áldották meg az égiek, akkor ez a jól ismert pszichológiai elmélet sem igaz reá nézve, és így nem is bizonyít semmit.
Jogos kérdés, hogy miért és hogyan alakulhatott ki ilyen nagyfokú ellentmondás Napóleon magasságának történelmi leírásában. Mivel a császárt kora egyik leghíresebb személyiségeként tartották számon, ésszerűnek tűnik azt feltételezni, hogy kortársai tisztában voltak a valós tényekkel.
A probléma tehát a legnagyobb valószínűséggel az egymástól eltérő francia és angol mértékrendszerekben gyökerezik.
A 18-19. században használt mértékegység, a francia hüvelyk valójában nagyobb méretet jelölt, mint a brit hüvelyk.
Ez pedig több különbséghez, illetve félreértéshez is vezetett.
1802-ben egy Corvisart nevű orvos azt állította, hogy Napóleon magassága a francia mértékegység szerint körülbelül 168 centiméter. Ugyanez brit hüvelykkel számolva viszont már csak 158,5 centiméter. Érdekes módon Corvisart ehhez azt is hozzáfűzte, hogy saját meglátása szerint Napóleon alacsony termetű volt.
Mindebből az következik, hogy már 1802-ben is azt feltételezték, hogy a franciák császára alacsony volt, de az is megeshet, hogy a valóságosnál valamivel magasabbnak gondolták a franciák átlagos magasságát.
Napóleon magasságának kérdése a boncasztalon tovább bonyolódott.
Az uralkodó orvosa, a francia Francesco Antommarchi ugyanis kijelentette, hogy a császár magassága 5 láb és 2 hüvelyk, a boncolási jegyzőkönyvet pedig több brit orvos is aláírta.
(Napóleon a brit fennhatóságú Szent Ilona szigetén hunyt el száműzetésben, 1821. május 5-én.) Az azonban már nem derül ki a jegyzőkönyvből, hogy a brit vagy a francia mértékegységet vették-e alapul az elhunyt uralkodó testmagasságának lemérésekor,
hiszen a fentiek szerint az egyik 158,5 centimétert, míg a másik mintegy 168 centimétert jelölt.
Ez az ellentmondás pedig hosszú évszázadokig táplálta a Napóleon magasságával kapcsolatos pletykákat.
A császár testmagasságával összefüggő kérdéseket csak tovább bonyolította, hogy az uralkodó a nyilvánosság előtt legtöbbször a testőrei gyűrűjében mutatkozott.
A császári gárda egységeibe beválogatott elitkatonák viszont legalább egy-két fejjel magasabbak voltak Napóleonnál,
így a szép szál testőrök gyűrűjében állva valóban alacsonynak mutathatott a császár.
Napóleont a kortársai nem mellesleg többször is a „le petit caporal”, azaz az „apró tizedes” névvel illették.
Ám a közvélekedéssel ellentétben ezzel a kifejezéssel az alattvalói nem a magasságára, hanem inkább a hadvezér iránt érzett szeretetükre, ragaszkodásukra utaltak.
Ezt a félremagyarázható becenevet viszont minden bizonnyal kihasználta a császár ellenségeinek propagandája, hogy negatív jelzővel illesse, ezzel is támadva és aláásva Napóleon tekintélyét.
Akadt egy olyan diszkréten agyonhallgatott feljegyzés is a boncolási jegyzőkönyvben, amely bár nem Napóleon magasságát igazolja vagy cáfolja,
mégis bizonyos méretekkel kapcsolatos érdekes tényt közöl.
A boncolást végző orvos ugyanis nem csak a császár testmagasságáról, hanem Napóleon péniszének méretéről is pontos számadatokkal szolgált.
A Thoughtco.com korabeli írásos forrásokon alapuló beszámolója pontosan kifejti, hogy a doktor tizenhét tanú jelenlétében metszette le a halott császár legférfiasabb testrészét,
amelynek mérete mindössze 3,8 centiméter volt
(itt sem nem tudni azonban, hogy a francia, vagy a brit mértékegység szerint).A vizsgálat elvégzése után Napóleon konzervált péniszét egy katolikus papnak adták át, aki Korzika szigetére, Napóleon szülőföldjére vitte azt.
Úgy tudni, hogy a becses császári testrészt az atya rokonai örökölték meg egymástól az idők során
egészen addig, amíg egy elvetemült brit gyűjtő 1916-ban meg nem vásárolta tőlük a furcsa relikviát. A péniszt 1927-ben még egy kiállításon is bemutatták a New York-i nagyközönségnek, majd 1977-ben árverésre bocsátották, ahol John Lattimer, egy amerikai urológus vásárolta meg a különös történelmi ereklyét.
A nemes testrész azóta is a Lattimer család birtokában van,
elzárva a nyilvánosság elől. Ez pedig nem mellesleg azt jelenti, hogy Bonaparte Napóleon párizsi sírja a francia császár és hadvezér férfiasságától megfosztott holttestét rejti.