Minden oroszok uralkodója, ahogy később Nagy Katalin cárnőt hívták, legendás volt bujaságáról. Kitűnő intellektusa, európai neveltetése és az államügyekben mutatott bölcsessége valahogy mindig eltűnt, ha a magánéletéről volt szó.
Az oroszok felvilágosult cárnője itt teljesen más személy benyomását keltette, mint a trónon ülve.
Udvarhölgyei között akadt egy úgynevezett kerítőnő, akinek azt adta ki feladatként a cárnő, hogy „tesztelje a potenciális kiszemeltek férfiasságát".
A hölgy bizonyára igen elfoglalt lehetett:
Nagy Katalin uralkodásának 34 éve alatt ugyanis legkevesebb 19 szeretőt tartott,
akik közül 12 tett igen mély benyomást a telhetetlen nőre. A királyi szeretők hosszú sorából is kiemelkedik kettő, Grigorij Orlov és Platon Zubov.
II. Katalin orosz cárnő Zsófia Friderika Auguszta néven 1729. május 2-án látta meg a napvilágot, anhalt-zerbsti német hercegnőként. Hála szülei kitűnő diplomáciai érzékének és természetesen egy kis szerencsének is,
hamarosan az orosz trónörökös, a leendő III. Péter feleségévé szemelték ki.
Katalin 1743-ban érkezett meg a csillogó szentpétervári udvarba, szegényes kis bőrönddel, édesanyja társaságában.
Mindent megtett, hogy megkedveltesse magát a cárnéval és az orosz néppel. Hamarosan megtanulta a nyelvet, és egy év múlva – fittyet hányva édesapja ellenzésére – áttért az ortodox hitre.
A pravoszláv keresztségben a Jekatyerina Alekszejevna nevet kapta,
majd 1745-ben végre férjhez ment Péterhez. A házas élet azonban kevés örömet hozott Katalin számára.
Férje ugyanis szívesebben töltötte ólomkatonái társaságában az idejét, mint vele.
Nem mellesleg gyakran itta magát részegre, kártyázott, vagy épp az inasokkal csevegett. Ezt a királyi hitveshez méltatlan viselkedést Katalin pedig igen nehezen tűrte
Miután férje számtalanszor megalázta, a tehetséges Katalin inkább a tanulásba menekült. A 15 éves lány rengeteg időt szentelt az olvasásnak, és gyorsan Európa egyik legműveltebb asszonyává vált.
Naprakész tudással rendelkezett az ország, valamint a korabeli Európa történéseiről,
és leveleket váltott számos kortárs filozófussal, akik között ott volt például a francia felvilágosodás két nagy alakja, Voltaire és Diderot is.
Miközben férje látványosan elutasította az orosz hagyományokat, szokásokat és vallási szertartásokat (általában önelégülten vigyorgott a templomban és kötekedett a pópákkal),
Katalin állhatatos viselkedésével kivívta anyósa, Erzsébet cárnő és az udvar tiszteletét.
Miután Erzsébet 1762. január 5-én meghalt, III. Péter lépett a trónra, és ez nem sejtetett semmi jót sem Katalin számára.
Az uralkodópár beköltözött a szentpétervári Téli Palotába, ahol rengeteget veszekedtek.
A családi perpatvar odáig fajult, hogy Péter nyilvánosan is megsértette feleségét, majd rövid időre bebörtönöztette őt egy monostorba.
A cár úgy tervezte, hogy feleségül veszi a kevésbé vonzó és szeszélyes kedvencét, Jelizaveta Vorontsovát.
Férje tűrhetetlen magatartása azonban még eltökéltebbé tették Katalint.
Vagy meghalok, vagy elkezdek uralkodni"
– jelentette ki nagy elszántsággal.
Katalin hamarosan megelégelte, hogy koloncként kell elviselnie infantilis férjét. Az ambiciózus asszony legfőbb céljának elérését, a hatalom megszerzését önkéntelenül is a cár, III. Péter segített elérni: a trónra lépése után ugyanis azonnal unióra lépett az ellenséges Poroszországgal,
ami miatt igen népszerűtlenné vált a sajátjai körében.
Általános elégedetlenség ütötte fel a fejét a tehetetlen és az uralkodásra alkalmatlan cárral szemben, amit a páratlanul művelt Katalin és az akkori szeretője, a katonatiszt Grigorij Orlov, valamint néhány nemes azonnal kihasznált.
Egy jól megszervezett udvari puccsal Katalin megfosztotta hatalmától III. Péter cárt,
aki könnyedén, a legkisebb ellenállás nélkül lemondott, hogy minden idejét szeretett ólomkatonáira fordíthassa.
Azonban alig három nappal a sikeres palotaforradalom után, 1762. július 17-én hirtelen meghalt:
Katalin szeretőjének öccse, Alekszej Orlov egy váratlanul kipattant verekedés során megölte.
Katalin III. Péter váratlan elhunytáról nyilatkozatot adott ki, amelyben „hagymázzal súlyosbított vérzéses görcs" szerepelt férje halálának okaként.
Elvégre mégsem lehetett az alattvalókkal azt közölni, hogy a „cár atyuska" holmi kocsmai jellegű verekedésben vesztette életét.
Az ambiciózus cárnő a nemzet egyöntetű akaratára hivatkozott, amikor hívei segítségével megkoronáztatva magát III. Péter örökébe lépett. Grigorij Orlov, a szerető és tettestárs pedig a felvilágosult uralkodó mellett maradt az ezt következő tizenegy évben.
Szolgálatait a cárnő grófi ranggal hálálta meg, és értékesebbnél értékesebb ajándékokkal halmozta el szeretőjét.
Orlov beköltözhetett a palotába is, pontosan a cárnő lakosztálya alá, amit titkos lépcső kötött össze a felséges asszony budoárjával.
A feljegyzések és az egykorú portrék tanúsága szerint az igen jóképű Grigorij Orlov ezzel a cárné hivatalos szeretőjévé vált, ám aligha e „posztnak" megfelelően viselkedett.
A parvenü arisztokrata nem vetette meg az italt,
és durva modora, műveletlensége egyre gyakrabban nyilvánosan is megmutatkozott.
Katalin azonban félt a szeretőjétől és cárgyilkos testvérétől is,
másrészt viszont hálás volt nekik az államcsíny során tanúsított jó szolgálatukért. A nagy konfliktus Katalin és az újdonsült gróf között Orlov cári palotába történt beköltözésével vette kezdetét.
Katalin soha sem volt igazán monogám életű. Sőt! A frissen szerzett kizárólagos uralkodói hatalom birtokában még inkább megjött a kedve a férfiakhoz. Emiatt természetesen számos konfliktus alakult ki a cárnő és a „hivatalos szerető" között.
Egy-egy ilyen veszekedés, szóváltás gyakorta fajult a tettlegességig, és
Orlov gondolkodás nélkül odacsapott, ha úgy hozta agresszív kedve, vagy éppen a cárnő elagyabugyálásával akarta levezetni feszültségét.
Katalin pedig a már korábban említett okok miatt hagyta, hogy a szeretője megalázza.
A kék-zöld foltokat azonban nehéz lett volna megmagyarázni.
Amikor Orlov alaposan elverte a cárnőt, Katalin napokig nem mutatkozott nyilvánosan.
Mégsem rendelt el retorziót durva és faragatlan szeretőjével szemben, pedig könnyedén megtehette volna.
Egyes történészek úgy vélik, hogy a szeretője iránt érzett hála tartotta vissza ettől azért, mert Orlov segédkezett neki a trónra jutásában.
Más prózaibb megközelítés szerint azonban az orosz cárnő szerette a kissé erőszakos szeretkezéseket,
amibe pedig könnyedén belesimult a rendszeres verés is.
A cárnő végül mégis megunta szeretője durvaságát, és tizenegy év viharos kapcsolat után kiadta Orlov útját.
Az udvarban az a pletyka járta, hogy a férfi az alkoholizálása miatt már nem tudott megfelelően teljesíteni az ágyban,
és a cárnő emiatt kötött útilaput a talpára.
Katalin már a kényszerű búcsú pillanatában megtalálta Orlov utódját,
akitől a hivatalos szerető posztját Patyomkin herceg vette át. Miután Katalin kiadta az útját, Grigorij Orlov vidéki birtokára költözött. Elméje nemsokára megbomlott, majd hamarosan meg is halt.
Katalin egyébként számtalan szeretőt tartott,
és akadt köztük olyan is, az ifjú Zubov herceg, aki kereken negyven évvel volt fiatalabb a cárnőnél.
Katalin anyagiakban mindig nagylelkű volt a szeretőivel.
A cárnő féktelen szexuális étvágyát azonban nem elégítették ki a férfiak, akik mellett leszbikus viszonyt is folytatott udvarhölgyével és legjobb barátnőjével, Jekatyerina Daskovával.
„Az emberek szerint olyan csodálatos és feltűnő szépségű vagyok, mint a nap – írta Katalin az Emlékek könyvében. – Az igazat megvallva soha nem tekintettem magam különösen szépnek, de a férfiak valamiért vonzónak találnak, és ebben rejlik az erőm."