A két kutató - Shmuel Bialy és Avi Loeb, mindketten a Harvard Smithsonian Center for Astrophysics munkatársai - úgy véli, az égitestet több olyan különös tulajdonság jellemzi, ami miatt újra elő kellene venni az űrhajó-teóriát.
A kutatók szerint az Oumuamua akkor kezdett igazán különösen viselkedni, amikor a Napot elhagyta, úgy tűnt, mintha szabályszerűen felgyorsított volna. A legtöbb szakértő ezt a jelenséget annak tulajdonítja, hogy az égitesten lévő anyagot a napsugárzás felhevítette, és amikor az elpárolgott, egyfajta hajtóműként funkcionálva lökést adott az üstökösnek.
Bialy és Loeb ugyanakkor vitatja ezt, mivel szerintük ebben az esetben a 400 méter hosszú, szivar alakú objektumnak plusz forgómozgást kellett volna végeznie, ami nem történt meg. Ehelyett azt gyanítják, hogy az égitest inkább egy napvitorlás űrhajóként funkcionálhatott, és a meghajtás a napsugárzás nyomásával magyarázható.
Ha valóban a fénynyomás volt a gyorsító erő, az Oumuamua egy korábban nem ismert keskeny csillagközi matéria, amely vagy természetes körülmények között jött létre vagy egy idegen faj kezeinek munkája"
– írták a kiadott közleményben.
A napvitorlás gondolatával már Stephen Hawking is foglalkozott, aki a Breakthrough Starshot projekt keretében próbálta elképzelését a gyakorlatba ültetni.
Amennyiben tényleg űrhajóról lenne szó, kérdés, hogy szándékosan küldték-e a mi rendszerünkbe vagy csak véletlenül sodródott felénk. Nem kizárható, hogy már csak roncsként vetődött ide, egy nagyon távoli, 16 000 fényévre található csillagrendszerből. Mivel az Oumuamua már nagyon messze jár, nem lehet tanulmányozni, így pontos mibenlétét nagy valószínűséggel örök homály fogja fedni.
Forrás: IFL Science