A hozzávetőleg 60 hektár kiterjedésű, mintegy 47.500 m2 felületű Hévízi-tó, mint Európa legnagyobb meleg vizű tava, egyike fokozottan védett természeti értékeinknek. A Hévízi-tó ezen kívül Magyarország legrégebbi gyógyfürdője.
A Római Birodalom korából származó kétezer éves régészeti emlékek tanúskodnak arról, hogy a tó vizének gyógyító hatását felismerve, már az ókori rómaiak is áztatták magukat benne.
A föld másik szegletében létezik ugyan egy a hévízihez hasonló termálvizes tó,
a 3,8 hektáros új-zélandi Echó-krátertó, de +50-55 Celsius-fokos vízhőmérséklete miatt sem fürdésre, sem pedig gyógyászati felhasználásra nem alkalmas.
A hazai hőforrások zöme a miocén időszak végi Pannon, illetve a késői pliocén vulkanizmus utóműködésének, a posztvulkanizmusnak a következménye.
A Hévízi-tó a pleisztocén kor végén, hozzávetőleg 20-22 ezer éve tört fel mai helyén, nagyjából a Balaton kialakulásával egy időben.
A páratlan adottságú tóról a hazai források közül elsőként egy az Anjou-korból származó 1328-ban kiállított oklevél emlékezik meg: ezek szerint a tó meleg vizét egyaránt felhasználták ipari célra, így például bőrcserzésre, valamint gyógyításra is.
Hogy értékes gyógyvíz, azt már a középkorban is felismerték.
A tó gyógyító hatására utal a hódoltság idején elpusztult szomszédos középkori falu, Köszvényes neve is.
1795-ben a vidék földbirtokosa, Gróf Festetics György - hasznosítandó a vizet-, mérnököket alkalmazott a Hévízi-tó feltárására és fürdőházat emeltetett a tóparton.
A 19. század második felében kezdték meg az első nagyobb építkezéseket, de Hévíz igazi fejlődése csak a 20. század elejétől kezdődött el: szállodákat, strandfürdőt, gyermekfürdőt építettek, valamint egyre több magántulajdonú üdülőházat létesítettek a tó környékén.
A tó egyedülálló gyógyhatására külön kórház épült,
és a tradicionális hévízi gyógyászat Hungaricumnak számít.
Vize a bőrön át, ivókúraként és gőzét belélegezve is gyógyító hatású. Az állandó mozgásban lévő víz masszíroz, a radon pedig fájdalomcsillapító hatású.
A Hévízi-tavat 1935 óta rendszeresen kutatják búvártechnikával is. A forráskráter szerkezetét, a feltörő hévforrások helyét és hőmérsékletét napjainkra már pontosan feltérképezték. A tavat több forrás is táplálja, amelyek a 38 méter mély barlangban fakadnak, ahol az ásványi anyagokban gazdag meleg termál, illetve hideg karsztvizek keverednek.
E keveredésnek köszönhető a tó állandó, +38.5 C fok meleg vize, és ugyancsak erre vezethető vissza, hogy a tó hőmérséklete mindenütt ugyanannyi.
A Hévízi-tó termálvize egyenlő mértékben gazdag oldott ásványi és gáznemű anyagokban,
így például szén-dioxidban, kénben, kalciumban, magnéziumban, és hidrogén-karbonátokban.
Más meleg vizű tavainktól eltérően a Hévízi-tó aljzatát nem vulkanikus eredetű sziklák, de még csak nem is üledékes agyag,
hanem több méter vastagságú tőzegiszap építi fel,
amelyből a mérések szerint a rádiumemanációs folyamat eredményeként 2,2 millimicrocurie sugárzást mutató gázbuborékok törnek fel. (A rádiumemanáció a rádium bomlási folyamata, amelynek a radon a bomlásterméke.) A tó sekélyebb részein a fürdőzők ebben a felázott tőzegiszapban állhatnak.
A radioaktív gyógyiszapot egyébként „korpaként" emlegetik.
Hűvösebb időben a tó felett kicsapódó gőz sűrű párafelhőt képez,
és ez, valamint a víztükör jelentős részét elborító növényzet, továbbá a tavat körülvevő véderdő megakadályozza a víz lehűlését, és sajátos mikroklímát alakít ki, mivel a véderdő még a párát felszaggató szélnek is útját állja.
Az egyedi vízhőmérséklet és vegyi összetétel miatt sajátos a tó élővilága is. A Hévízi-tó jól ismert fertőtlenítő hatását különböző baktériumtörzsek (Micromonospora, Streptomyces) biztosítják.
Itt fedezték fel a mikromonspórák egy erőteljes fehérje és cellulózbontó faját (Micromonospora heviziensis), ennek köszönhető a gyógyiszap kialakulása.
De ugyancsak innen ismert az egész közép-kelet-európai térség egyetlen olyan sugárgombája,
amely sejtjeiben és sejtjei környezetében jódkristályokat halmoz fel.
A kékmoszatok közül kettő faj, a Pseudanabaena papillaterminata és azt Anomoeoneis serians ugyancsak itt fordul elő, de ezek mellett két fonálférg fajt (Crocodolrylaimus thermalis, Neoactinolaimus tepidus) és egy apró endemikus rákot (Schizopera clandestina heviziensis) is felfedeztek a Hévízi-tóban.
A tóban élő Hydracarina és Limnohalacarus atkáknak a Hévízi-tó az egyetlen előfordulási helye egész Európában. A tó felszínének jelentős részét pedig Hévíz szimbólumai, a tavirózsák borítják.